Katalónia a függetlenség kikiáltásának küszöbén

Feszült várakozás előzte meg Spanyolországban a katalán parlament tegnap esti rendkí-vüli ülését, amelyen Kataló-nia függetlenségének kinyil-vánítása is napirendre kerül-hetett. A katalán törvényho-zás lapzártánk után ült össze.

Madrid/Barcelona. A katalán parlament egyetlen hivatalos napirendi pontja Carles Puigdemont katalán elnök felszólalása, amelyben értékelte az aktuális politikai helyzetet. A katalán elnök nem tett olyan konkrét kijelentést, amely szerint biztosan a parlament elé terjesztenék a függetlenségi nyilatkozatot.

Mindenki csak találgat

Ada Colau, Barcelona polgármestere arra kérte a katalán elnököt, hogy ne próbálja meg egyoldalúan kikiáltani Katalónia függetlenségét A hétfő a találgatások jegyében telt, a katalán függetlenségi pártok soraiból különböző nyilatkozatok érkeztek arról, hogy mi történhet. Benet Salellas, a szélsőbaloldali Népi Egység (CUP) nevű párt képviselője kijelentette: „Nyertünk a referendumon, és kedden érvényesíteni kell az eredményeket”. A politikus szerint nem lenne korrekt elodázni a katalán köztársaság kikiáltását, és pártja nem értené meg, ha ezt nem tennék meg kedden. A katalán parlamentben 10 képviselővel rendelkező párt a függetlenséget támogatja, de nem tagja a katalán kormánynak. A spanyol sajtó szerint a CUP nyilatkozatával nyomást akar gyakorolni a kormányzó Junts pel Sí (Együtt az igenért) pártszövetségre. A két katalán kormánypárt, az Európai Katalán Demokrata Párt (PDeCAT) és a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) politikusai viszont jóval árnyaltabban fogalmaztak. Marta Pascal, a PDeCAT képviselője már csak egy szimbolikus nyilatkozatról beszélt, míg Sergi Sabria, ERC szóvivője azt mondta: Katalónia népe elnyerte a köztársaság jogát, és az most formát ölt. Az sem kizárt, hogy a függetlenség kinyilvánítása után annak végrehajtását felfüggesztik a nemzetközi elismerés megszerzéséig, ahogy az történt 1989-ben Szlovénia esetében.

Madrid hajthatatlan

Felszólította a spanyol kormány Carles Puigdemont elnököt, hogy ne tegyen olyan lépést, amely visszafordíthatatlan következményekkel jár.A spanyol kormány minden eshetőségre felkészült – közölte Soraya Sáenz de Santamaría spanyol miniszterelnök-helyettes, hangsúlyozva, egy katalán függetlenségi nyilatkozat nem marad válasz nélkül. „Meg fogjuk akadályozni Katalónia függetlenségét. Meghozzuk a szükséges intézkedéseket” – tolmácsolta Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök szavait Pablo Casado, a konzervatív Néppárt szóvivője. Pedro Sánchez, a spanyol parlament legnagyobb ellenzéki erejének, a Spanyol Szocialista Munkáspártnak (PSOE) elnöke kérte a katalán elnököt, térjen vissza a törvényesség útjára, mert szerinte van még idő a párbeszédre. A többi ellenzéki párt is Madrid pártján áll.

Három forgatókönyv

Spanyolország nem fogja ennyiben hagyni a katalán önállósodást, de vajon mit tehet? Az első lehetőség, hogy a spanyol kormány aktiválja az alkotmány 155-ös cikkelyét, amely szerint ilyen esetben a spanyol kormány részben vagy egészben felfüggesztheti Katalónia autonómiáját. Ezt akkor lehet megtenni, ha egy autonóm tartomány alkotmányellenesen cselekszik, vagy olyan módon, ami végzetesen veszélyezteti Spanyolország egészének érdekeit. Ez a függetlenség kinyilvánításával megvalósul, tehát alkotmányosan megtehető a lépés. Ebben az esetben a katalán parlamentet feloszlatják, és két hónapon belül új regionális választásokat kell kiírni. Ez a megoldás valószínűleg erősítené a szeparatista mozgalmat, feltüzelné az ellenállást, ráadásul az új parlamentben lehet, hogy ismét a szeparatisták lennének többségben.

A második lehetőség a szükségállapot bevezetése lenne, amikor a spanyol kormány a hadsereget vetné be, hogy átvegye Katalónia közvetlen irányítását. Ez valószínűtlen, mivel már a népszavazás során is sok atrocitást és közel ezer sérültet eredményezett a rendőri közbeavatkozás. A szükségállapot ráadásul olyan eszközök bevetését is lehetővé teszi, amit az alkotmány nem, vagyis maga a szükségállapot bizonyos értelemben félreteszi az alkotmányt, amelyre eddig a spanyol kormány hivatkozott. A harmadik lehetőség a tárgyalás, kompromisszumkeresés. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök elutasította a tárgyalást, így valószínűleg közvetítőnek, harmadik félnek kéne vezetni a békéltetést, felvetve új lehetőségek, esetleg alkotmányos változtatások mérlegelését. Carles Puidgemont az Európai Bizottsághoz fordult már korábban, hogy közvetítsen, de az hallani sem akart erről, belügynek minősítve az esetet. (MTI, Privatb., ú)