Kancsendzönga – Nem maradt remény az eltűnt magyarok megtalálására

"Ha Zsolték a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne. Ebbe bele kell törődni" - fogalmazott az alaptáborban tartózkodó Kollár Lajos, akinek beszámolóját Vincze Szabolcs szóvivő juttatta el az MTI-hez.

    Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége, aki maga is hegymászó,  nemrég azt mondta az MTI-nek, hogy a Kancsendzöngán már este van, és ha volt is csütörtökön mentőakció, annak mostanra be kellett fejeződnie. "Azok, akik a kettes tábor környékének átfésülését végezték, mostanában érhetnek le, de akit eddig nem sikerült lehozni, azt már nem is fogják, akkor tényleg vége. Pénteken mindenki elhagyja az alaptábort, vagyis aki pénteken le akar jönni a hegyről, annak reggelre el kell érnie azt" - tette hozzá.     Carlos Soria spanyol hegymászó, aki a magyarokkal együtt indult el a 8586 méter magas Kancsendzönga meghódítására, csütörtökön megerősítette: öten tűntek el, két magyar, egy koreai és két serpa, és úgy vélte, már egyikük sincs életben.     A 74 éves Soria a hegymászással foglalkozó egyik internetes oldalnak, a spanyol nyelvű Desnivelnek nyilatkozott. A spanyol hegymászó szerint időben kockázatos és elegendő kötélzet hiányában veszélyes volt az utolsó, kevesebb mint 300 méternyi magasság megmászása, ezért nagyjából 8300 méter magasan úgy döntött, visszafordul a Kancsendzöngáról.     Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését szerdán délelőtt jelentették be. A két magyarnak hétfőn sikerült feljutnia a Nepál és India határán található, 8586 méteres Kancsendzönga csúcsára. Ezután azonban kimerültséggel küzdöttek, és a lefelé vezető úton el is szakadtak egymástól. Az Erőss Zsolt és Kiss Péter mentésére küldött serpák sem a 7600 méteren lévő 4-es táborban, sem a környékén nem találták őket.     Farkas Péter, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke szerint több előjele volt a magyar hegymászók tragédiájának. Elsőként az, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter a csúcstámadást megelőzően nem érte el a felső négyes tábort. A szakértő kiemelte: a csúcstámadó tábort viszonylagosan jó állapotban, frissen kell elérni. A hegymászók azonban nem érték el a felső négyes tábort, hanem elcsigázottan felállítottak egy köztest 7250 méteren, így a csúcstámadás hossza megnövekedett.     A másik kritikus pontot abban látja Farkas Péter, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter csak kedden 18 órakor ért fel a csúcsra, több mint 24 órás menetelés után. "Íratlan szabály, hogy a csúcsról 13-14 órakor vissza kell fordulni, a csúcstámadást pedig minél korábban, hajnali 2-3 óra körül megkezdeni" - mondta a szakember.     Hangsúlyozta, hogy ha valaki nem éri el a csúcstámadó tábort, akkor rossz állapotban van. "Vissza kellett volna fordulni, lejjebb regenerálódni vagy feladni. Azonban ebben a magasságban az ember nem tud racionális döntést hozni. Az agy nem kap elég oxigént, a hegymászón fásultság, bódultság vesz erőt és nem foglalkozik azzal, mi történik".     Klein Dávid hegymászó, Erőss Zsolt jó ismerője kiemelte: a két magyar mászó tudhatja csak, miért vállalták a hosszúnak számító, több mint 24 órás csúcsmászást. "Valószínűleg úgy érezték, fizikai állapotuk és a hegyen uralkodó körülmények lehetővé teszik, hogy egy hosszabb csúcsmászással érjék el a legmagasabb pontot" - tette hozzá.     Petrekanits Máté, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tudományos munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy az extrém magasságban fellépő oxigénhiány következtében alapvető életfunkciók is károsodnak, és ez nagyon nehézzé teszi a mászást. A szervezet a végsőkig próbálja biztosítani az agy megfelelő keringését, így a többi szervhez, például az izmokhoz - amelyek működése az elsők között áll le - már nem jut megfelelő mennyiségű oxigén.     "Ilyenkor először csak vánszorogni tud az ember, később már azt se. Borzasztó lehet, ha a sportoló valamilyen formában érzékeli, hogy kellene mennie, de az agya már hiába adja ki a parancsokat, az izomzat képtelen teljesíteni a feladatot" - mutatott rá a kutató.     Erőss Zsolt 1968. március 7-én született a székelyföldi Csíkszeredában. Ő volt az első magyar, aki - 2002. május 25-én - felért a világ tetejére, a Mount Everest 8850 méter magas csúcsára. Teljesítményéért 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, az év hegymászója lett. A világ 14 nyolcezres csúcsa közül 10-et mászott meg, 2010 januárjában azonban a szlovákiai Magas-Tátrában lavinabaleset érte és térdtől lefelé amputálni kellett jobb lábát. Újonnan kifejlesztett műlábával 2011. május 21-én Gál Lászlóval elérte a Föld negyedik legmagasabb hegycsúcsát, a 8516 méter magas Lhocét.     Legutóbb egy évvel ezelőtt, 2012. május 5-én ért tragédia magyar hegymászókat, akkor ereszkedés közben lavina sodorta el Horváth Tibort, aki a Himalája legveszélyesebb hegye, a 8091 méter magas Annapurna meghódítására indított expedíció tagja volt.