Hogyan reagált Manchester a merényletre?

Milyen a hangulat a városban, mit érzékeltek a történtekből? A hangulat rendkívül vegyes. Egyrészt még érezhető az első hírek okozta sokk, másrészt hat a döbbenet második hulláma, ahogy az áldozatok nevei, fényképei, és főleg a koruk nyilvánosságra kerül. A feszültség nő, hiszen zajlanak a razziák és a letartóztatások, kiürítették a legnagyobb bevásárlóközpontot.  Hogy kezelték a hatóságok és a lakosság a helyzetet? A hatóságok igyekeztek úrrá lenni a kezdeti fejetlenségen, ebben nagyon sokat segített a polgári lakosság. A brit rendkívül szolidáris nép, és krízishelyzetekben nagyon rugalmasan képes reagálni. Azonnal megszerveződtek, Manchester rendkívül kozmopolita és nyitott város, etnikai és vallási szempontból sokszínű, és abból a szempontból kivételes, hogy mindez nem generált olyan felhangokat, melyek most kurzusban vannak Európa-szerte.  Ez ön szerint így marad a támadás után is? Senki sem érti, miért pont itt csapott le a terror. Eddig ilyet nem tapasztaltak itt az emberek, nem voltak vallási vagy etnikai feszültségek. A város hosszú távú reakciója attól függ, hogyan reagál a politikum, rátelepszik-e, miként formálja vagy deformálja a közbeszédet. Pár hét múlva választások lesznek, és nagy lesz a kísértés, de az ilyen manipuláció nem része az itteni politikai és társadalmi kultúrának. (fm)