Hazavitték a koreai háború több száz kínai áldozatának földi maradványait

Az 1950-53 közötti háború áldozatainak földi maradványait szállító kínai repülőgép az északkelet-kínai Liaoning tartomány székhelyén, Senjangban szállt le.    A hagyományosnál jóval kisebb koporsókat és a katonák holmiját Szöul hivatalosan átadta a kínai delegációnak, a ceremóniát a Szöultól ötven kilométerre lévő Incheon nemzetközi repülőtéren tartották.    A kínai "önkéntesek serege" a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak Korea) hadseregét támogatva harcolt a dél-koreai és az Egyesült Államok által vezetett erők ellen. A tűzszüneti megállapodással zárult háborúban több tízezer kínai katona vesztette életét.    A földi maradványok átszállítását Pak Gun Hje dél-koreai államfő ajánlotta fel tavaly júniusi kínai látogatása alkalmával a jó kapcsolatokat kifejező gesztusként. A katonák tetemét a két Koreát elválasztó határtól délre egy dombon, az "ellenség temetőjében" hantolták el 1996-ban, többségüket nem azonosították.    A China Daily című angol nyelvű lap internetes oldala képes beszámolót közölt az eseményről és hozzá kapcsolódóan egy írást a pekingi Népi Egyetem dél-koreai vendégprofesszorának tollából. A szerző szerint a katonák földi maradványainak hazatérése és elhelyezésük a senjangi állami temetőben az egykor szemben álló felek közötti kapcsolatok előremutató jele.    A cikkből kiderült az is, hogy Ro Mu Hjon elnök korábban már felajánlotta a földi maradványok visszaszállítását, de Peking akkor nem reagált erre. A szerző utal rá, kínaiak százezrei halhattak meg koreai földön, s ez volt az első ilyen alkalom. Bár kis lépésnek tűnik, úgy vélte, sikerült még közelebb hozni a két nemzetet.    A kínai társadalomtudományi akadémia kutatója a lapban szintén azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a lépés a kínai halottak napjához közeledve különösen jelentőségteljes. Piao Csien-ji emlékeztetett arra, hogy az ázsiai kultúrában a születés és a halál a két legfontosabb dolog, a katonák hazatérése olyan, mint "az elhullott levelek visszatérése a gyökerekhez".    A második világháború végén, amikor az Egyesült Államok ledobta két atombombáját Japánra, a Szovjetunió vezetője, Joszif Sztálin nyomban a Koreai-félszigetre küldte csapatait. Az Egyesült Államok azonban nem akarta, hogy a teljes félsziget szovjet befolyás alá kerüljön, ezért azt javasolta, hogy a 38. szélességi foknál húzzák meg a határt. Sztálin ezt elfogadta.    Kínai történészek szerint Kim Ir Szen akkori észak-koreai vezetőt 1950-ben titkos moszkvai tárgyalásra hívta Sztálin, akitől jóváhagyást kapott a háború megindítására, de csak úgy, hogy ha Mao Ce-tung is a terv mellé áll. Mao állítólag kényszerhelyzetben érezte magát és rábólintott a tervre.    A harcok a két Korea között 1950. június 25-én törtek ki. A háborúban Észak-Koreát a Szovjetunó és Kína támogatta, Dél-Koreának pedig az ENSZ 15 állama küldött katonai támogatást. A három éven át tartó harcok végén a két Korea határát ismét a 38. szélesség fok mentén határozták meg. A háborúnak becslések szerint csaknem 3 millió halottja volt.