Gettókban él a csehországi romák több mint egyharmada

Miután ezeket hivatalosan a bűnözés elleni akciókként jelentik be a rendezők, a hatóságok a tüntetéseket nem tudják megakadályozni. Az ilyen akciók ugyanis Csehországban nincsenek engedélyhez kötve, mindössze be kell jelenteni őket.

A feszültség az utóbbi hónapokban, hetekben láthatóan fokozódik, mert a politikusok az általános kijelentéseken kívül szinte semmit sem tesznek a problémák reális megoldása érdekében. A kormány egyetlen konkrét lépése, hogy kommandósokat küldött Varnsdorfba, Rumburkba és Nový Borba, tehát azokba a városokba, ahol nyílt konfliktusok voltak. A régió majdnem kéttucatnyi polgármesterének májusi levele Petr Nečas miniszterelnöknek, amelyben megoldásokat javasolnak, továbbra is konkrét válasz nélkül maradt. A helyik polgármesterek elképzelésének megvalósítását, hogy polgárőrségeket alakítasanak, a hatályos törvények nem engedélyezik.

Václav Klaus államfő is elsősorban az állam határozott beavatkozását sürgette az utcai konfliktusok megadályozására. Hosszú távon pedig a romagettók kialakulását kell szerinte megakadályozni. Hogy hogyan, arról az elnök már nem szólt.

A roma ügyekkel foglalkozó aktivisták és a sajtó szerint is ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az etnikai színezetet kapó konfliktusok mögött egyre mélyülő szociális problémák, a romák általános munkanélkülisége és a velük való manipuláció húzódik meg.

A polgári aktivisták azt állítják: a régióba a romák szervezett betelepítése folyik. Az ingatlanügynökségek ugyanis főleg Közép-Csehországban olcsón megvásárolják a romák házait, amelyeket felújítva jó pénzért később értékesítenek. A romákat eközben olcsó, alacsony komfortú lakásokba költöztetik a határ menti régiókba. Az ottani városokban így romagettók alakulnak ki. A mintegy 11 ezer lakosú Rumburkba tavaly például több mint 1200 roma települt be, míg legalább ugyanennyi már az idei első félévben.

Csehország számos városának peremén, illetve környékén a rendszerváltás után többé-kevésbé etnikai gettók jöttek létre, amelyekben a társadalom szegény rétegeit képező romák élnek. Észak-Csehország a rendszerváltás után nagyon elszegényedett, mert a helyi nehézipar és bányászat nagyrészt megszűnt. A régió

nagyobb városaiban - Chomutov, Litvínov, Teplice, Ústí nad Labem - többezres roma gettók alakultak ki, miután a városok vezetése az évek folyamán egy helyre költöztette a lakbért nem fizető, problémás polgárokat. A gettókban az átlagnál jóval magasabb a bűnözés, a prostitúció, s szinte mindennaposak a konfliktusok a romák és a többségi lakosok között. Néhány éve Litvínovban is utcai összecsapásokra került sor.

Egy korábbi országos szociológiai felmérésből kiderült, hogy mintegy 80-90 ezer roma, a kisebbség több mint harmada él Csehországban gettókban. A legsúlyosabb felismerés, hogy ez a sokezer roma ember külső segítség nélkül képtelen kitörni a gettókból és a saját lábára állni. A gettólakók minden ellenállás nélkül hagyják magukat kifosztani az uzsorásoktól, s nem érdekli őket, hogy járnak-e az iskolába a gyerekeik, vagy sem, s az sem, hogy a fiatal cigánylányok egyetlen foglalkozása, megélhetési lehetősége az olcsó pénzért adott szex. A szociológusok a felmérés során 170 csehországi városban és faluban összesen 310 gettónak minősíthető lakóhelyeket találtak.

Jan Černý emberi jogi aktivista szerint a helyi politikusok több városban és községben is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a romákat eltávolítsák a helységből. "Többnyire törvényes eszközöket alkalmaznak céljuk elérésére, de ezt olyan emberekkel szemben teszik, akik képtelenek ez ellen védekezni" - állítja Černý.

Ugyanakkor a többségi társadalomban növekszik a roma ellenesség. Jó példa erre Chomutov, ahol a város vezetése 2009-ben nagyon keményen fellépett a lakbért nem fizetők, többnyire romák ellen, amikor egyszerűen elkobozta az érintettek szociális támogatásainak egy részét. Hasonlóan járt el Litvínov is. Nem érdektelen, hogy a kemény fellépéseket támogató civil petíciót rövid időn belül több mint százezer ember írta alá.

A gettók nagyobbik része az utóbbi tíz évben jött létre. "Nagy szerepet játszott ebben a lakóházak privatizációja, és a vagyoni kárpótlás, az, hogy a többségi lakosság - amelynek anyagi helyzete javul - egyre kevésbé kíván közösködni a romákkal. Nem igen látok lehetőséget arra, hogy ezt a folyamatot megállítsuk" - véli Ivan Gabal, szociológus. Bizonyos lehetőséget abban lát, hogy Prága erre a célra pénzt és támogatást kap az Európai Uniótól. A cseh kormány már bejelentette, hogy megpróbálja a pénzeket megszerezni, konkrét programokkal azonban adós.

"Még a legkedvezőbb esetben is legalább 30-40 évre lesz szükség a probléma felszámolásához" - vélekedett Gabal. Megjegyezte: a kormányzatnak még nincsenek konkrét tervei a gondok megoldására, s nagy kérdés az, hogyan fogadják majd az elképzeléseket maguk a romák.

Bár a romáknak munkára lenne elsősorban szükségük, ebből nagy a hiány, s a jövő sem biztató.

Csehországban a 2001-es népszámláláskor csak alig 11 ezer ember vallotta magát roma nemzetiségűnek, nem hivatalos kimutatások szerint azonban a csehországi romák száma meghaladja a 250 ezret. Sok helyen majdnem száz százalékos a roma munkanélküliség, és a családok egyetlen hivatalos jövedelmét a szociális támogatások jelentik.