Ferenc pápa szerint könnyebb volt ellenszert találni a járványra, mint a háborúra

A dokumentum a Senki sem mentheti meg magát egyedül – Induljunk újra a Covid-19-től közösen, a béke ösvényét járva címet kapta.

A katolikus egyházfő minden évben előzetesen közli a béke világnapjára írt üzenetét. A világnapot VI. Pál pápa vezette be, első alkalommal 1968-ban tartották meg.

Mostani üzenetét az egyházfő a már három éve tartó világjárvány elemzésével indította. A Covid-19 az emberiséget az éjszaka mélyére repítette: felborította mindennapi életünket, terveinket, szokásainkat, és a még a korábban kivételes társadalmak látszólagos nyugalmát is. A pandémia a tájékozódás képességének elveszítését és szenvedést okozott. A kezdetben a tudomány számára sem teljesen világos járvány váratlan kihívást jelentett, amely ellen az egészségügy és az állami intézmények jelentős erőfeszítéseket tettek.

A pápa úgy vélte, a Covid-19 a testi tüneteken túl hosszú távon általános rossz érzést okozott mind az egyének, mind családok életében, és ez nem elhanyagolható.

A pandémia ezenkívül a társadalom és a gazdaság „érzékeny idegszálait” is érte, felszínre hozva az ellentmondásokat és az egyenlőtlenségeket. Növelte a társadalomban a már amúgy is elterjedt magányosságot és elszigeteltséget a gyengébbek és a szegényebbek hátrányára, veszélyeztette sokak állásbiztonságát, milliók maradtak munka és bevétel nélkül a kijárási korlátozások időszakaiban – figyelmeztetett Ferenc pápa.

„Ritka, hogy egyén és társadalom fejlődni legyen képes hasonló, vereségérzést és keserűséget teremtő helyzetekben: a járvány legyengítette a békéért tett erőfeszítéseket, ezzel szemben társadalmi konfliktusokat, frusztrációt és az erőszak számos formáját váltotta ki” – írta az egyházfő.

Megjegyezte: válságok után sohasem maradunk ugyanazok. Miután kilábalunk belőlük, vagy jobbak, vagy rosszabbak leszünk. Fel kell tenni a kérdést, hogy mit tanultunk a pandémiából annak érdekében, hogy jobbá tegyük világunkat.

„Elmondhatjuk, hogy a Covid-19 legnagyobb tanítása annak a tudatosítása, hogy szükségünk van egymásra. A legnagyobb kincsünk, még ha veszendő is, az emberek közötti testvériség, hiszen senki sem mentheti meg magát egyedül”.

Tanulságnak nevezte azt is, hogy a fejlődésbe, a technikába, a globalizációba vetett hit nemcsak túlzottnak bizonyult, hanem mérgező is individualizmusával, bálványimádásával, mivel a rohanó világ igazságtalanságot, egyenlőtlenséget, szegénységet, elszigeteltséget teremt, amelyek aztán rosszérzéshez, konfliktushoz, erőszakhoz, háborúhoz vezetnek.

A pandémia hasznos tapasztalataként értékelte viszont a szerénység és az alázat újbóli felfedezését, a szolidaritás újraébredését, valamint a civil csoportok, állami intézmények, nemzetközi szervezetek együttműködését.

„És amikor azt hittük, túl vagyunk a legrosszabban, az emberiséget újabb borzasztó csapás sújtotta” – tért át Ferenc pápa az ukrajnai háborúra. Kijelentette: a háború a pandémiához hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy a konfliktust „bűnös emberi döntések” irányítják.

Az ukrajnai háború ártatlanok életét veszi el, és bizonytalanságot terjeszt, hatása többezer kilométeres távolságra is érezhető, elég a gabonaellátás problémáira és az üzemanyagárakra gondolni – tette hozzá.

„Ez a háború a világ minden más háborújával együtt az egész emberiség vereségét jelenti, nemcsak a közvetlenül érintett felekét. Miközben a Covid-19-re sikerült ellenszert találni, a háborúra még nem. A háború vírusát természetesen nehezebb leküzdeni azoknál a kórokozóknál, amelyek az emberi szervezetet támadják, mivel nem kívülről, hanem a bűntől korrupt emberi szívből ered” – írta.

A pápa szemléletváltást sürgetett mint „az egyedül lehetséges receptet”: az egyének és a nemzetek testvéri szellemben történő cselekvését, elkötelezettséget a társadalom és a bolygó gyógyítása mellett, egy igazságosabb és békés világ építését. Az egyházfő szerint a Covid-19 után nem lehet nem tudomásul venni, hogy a jelenlegi erkölcsi, társadalmi, politikai és gazdasági válsághelyzetek mind szorosan összefüggnek egymással. Mindenki számára hozzáférhető közegészségügyet, a háborúk megállítását célzó békekezdeményezéseket, a teremtett világnak mint közös otthonunknak a gondozását szorgalmazta, valamint élelem és méltó munka biztosítását mindenkinek.

Befogadást és integrációt sürgetett a menekültek és a társadalom perifériájára szorultak számára. Mindannyiunk szégyene, hogy még ma is van éhínség a Földön – szögezte le.

Üzenete végén Ferenc pápa kifejezte abbéli reményét, hogy az emberiség kinccsé teszi mindazt, amit a történelem tanít neki. Az állam és kormányfők, a nemzetközi szervezetek és a vallások vezetői, a jóakaratú férfiak és nők elkötelezettségét sürgette, hogy a béke hírnökeivé váljanak.