Fegyelmezetlenek a főszereplők

Az Európai Bizottság ajánlását felülbíráló döntést az unió pénzügyminisztereinek tanácsa, az Ecofin hozta meg. A testület gyakorlatilag fölmentette Németországot és Franciaországot a valutaunió alapját képző stabilitási paktum hatálya alól. Németország és Franciaország államháztartási hiánya jövőre már harmadik éve lépi majd át az euróövezetben – a stabilitási paktum szabályai szerint – megengedett szintet, a GDP 3 százalékát. Négy eurózóna-tagállam – Ausztria, Hollandia, Finnország és Spanyolország – voksolt az Ecofin döntése ellen, ez azonban kevés volt a kétharmados többség ellenében. Az osztrák pénzügyminiszter, Karl-Heinz Grasser közölte: nem járható út az, hogy a kisebb országok adóeuróiból fedezzék a nagyok, ezúttal Németország és Franciaország deficitjét. Ennek ellenére Németországot és Franciaországot az Ecofinnek az Európai Bizottság ajánlását „felvizező” döntése szerint csupán arra kérik fel, hogy vállaljanak politikai kötelezettséget a deficit megfelelő csökkentésére, 2005-re. Az eurózóna tizenkét pénzügyminiszterét tömörítő szervezet elfogadta azt is, hogy e két ország jövőre kisebb ütemben csökkentse strukturális hiányát, mint ahogyan az Európai Bizottság előzőleg javasolta. A német és a francia kormány arra hivatkozott, hogy a szigorú hiánycsökkentés derékba törné a kezdődő gazdasági fellendülést.

Az Európai Bizottság mélységesen elégedetlen a pénzügyminiszteri tanács engedékenységével. Pedro Solbes, a brüsszeli bizottság pénzügyekért felelős tagja elmondta: a bizottság továbbra is alkalmazza a paktumot, fenntartja a jogot, hogy megvizsgálja a döntés következményeit, és eldöntse, esetleg milyen intézkedéseket tegyen. Megfigyelők véleménye szerint a bizottsági ajánlások, vagyis a valutaunió alapjait képző stabilitási és növekedési paktum szabályainak áthágása egyben az utolsó szög a paktum koporsójában. A megalkuvás fő vesztese Pedro Solbes, a spanyol politikus az euró 1999-es tőzsdei bevezetése óta őrködött a közös európai valuta stabilitásán. A miniszteri tanács ülése és az ott elfogadott határozat megviselte Solbes és Hans Eichel német pénzügyminiszter viszonyát is. A spanyol diplomata néhány nappal korábban még azt mondta: „Nagyra becsülöm Eichelt, kedves ember, nehéz munkát végez”. Ám amióta Berlinben becsapott a Solbes-féle takarékossági előírások bombája, mosolyszünet állt be az egykori barátok között.

A stabilitási paktumot annak idején éppen a most „pellengérre állított” Németország kezdeményezésére, a könnyelműen költekező országok sakkban tartására hozták létre. Megfigyelők arra hívták fel a figyelmet, hogy amennyiben az EU nem képes ráncba szedni a sorból kilógó országokat, márpedig döntése szerint nem képes rá, akkor a paktum gyakorlatilag csődöt mond, még ha ezt hivatalosan nem is fogják elismerni. Ha a tagállamok pénzügyminiszterei jóváhagyták volna Brüsszelnek a hiány leszorítását célzó indítványait, akkor az ismételt nem teljesítés esetén jövőre már szankciókat léptethettek volna életbe Franciaországgal és Németországgal szemben. A tagállamok persze előrelátóak, és abban reménykednek, hogy ha az unió két legjelentősebb gazdasága számára lehetőség nyílik a szerződés felpuhítására, akkor ők később – saját költségvetésük elszabadulása esetén – ugyancsak elkerülhetik a szankciókat. És bár a májusban csatlakozó országok, közöttük Szlovákia és Magyarország, nem szavaztak együtt az eurózóna tagjaival, a döntés számukra is kapóra jöhet. Főleg a sok szakértő szerint túlságosan is ambíciózus 2008-as eurózónacsatlakozási céldátumra tekintve.

Találó karikatúrával jellemezte a Frankfurter Allgemeine Zeitung az uniós pénzügyminiszterek múlt heti tanácskozásának eredményét: a stabilitási egyezmény feliratot viselő hatalmas gumimatracon jókedvűen ugrál a német kancellár és a francia elnök, miközben a matrac szelepén át nagy erővel áramlik ki a levegő. Számos brüsszeli megfigyelő jutott arra a következtetésre, hogy a kemény szankciók helyett Berlin és Párizs megdorgálásával és újabb haladék kiszabásával beérő miniszteri tanács voltaképpen „kipukkasztotta” a stabilitási egyezményt. (MTI, euro.hu, FN)

Mi mikor lépünk be az eurózónába?

Az utóbbi napok elemzői dömpingje során a Reuters hírügynökség, a Standard and Poor’s hitelminősítő intézet, majd közösen az Allianz-csoport és Deutsche Bank Research tett közzé olyan jelentést, amely szerint az eurózónához legkorábban 2009-ben csatlakozhat Magyarország. Az eurózónához való csatlakozás feltételei közül az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya és az infláció mértéke lehetnek a kritikus pontok. Megfigyelők úgy vélik, hogy Észtországnak és Litvániának – csupán a makrogazdasági feltételrendszer alapján – már 2007-ben, Lettország 2008-ban lehetősége lesz az euró bevezetésére, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország számára azonban a 2009-es dátumot tartják valószínűbbnek. (FN)

Az olaszok ostorozzák az eurót

Az olaszok közül egyre többen vesztik el az Európai Unióba és az euróba vetett hitüket – áll egy felmérés összegzésében. A megkérdezett olaszok 53%-a azt vallja, hogy messzemenően megbízik az EU-ban és intézményeiben. A múlt évi adatokhoz képest ez jelentős visszaesés, akkor 60%-uk bízott az EU-ban és az összeurópai intézményekben. Az euró megítélése drámaian romlott: míg tavaly a megkérdezettek 27%-a mondta azt, hogy az egységes pénznem előnyhöz juttatja az országot, idén már csak hét százalékuk állította ugyanezt. Az olaszok mindmáig az euró bevezetésével magyarázzák az árak emelkedését, noha a hivatalos statisztikák azt mutatták, hogy az új pénz bevezetésének nem volt számottevő inflációs hatása az euróövezetben. (FN)