Ettől a gorillabébitől elolvadsz!

A gorillabébi nevét a csehek afrikai gyerekek segítségével választották. A fajtának otthont adó Kamerun területéről kerestek fel gyerkeket, ugyanis az állatkert egy oktatási projekten dolgozik a Dja bioszféra-rezervátumban. Az ottani gyerekek által javasolt nevekből az állatkert tizet választott ki, melyek közül a csehek megszavaztak egy közönségkedvencet. A Mobi név azt jelenti: örökösnő.  

A csöppség anyukája a spanyol Duni, míg a nagymamája a híres prágai gorilla, Moja. Moja az első gorilla, aki Csehországban született. 

Azonban a prágai Dja pavilon egyik nősténye, Kijivu is várandós. Eddig úgy tűnik, minden rendben, ám a gorillák nem tartanak közvetlen kapcsolatot a gondozókkal, így hacsak nem merül fel valamilyen komoly probléma, az egészségi állapotukat csak távolról tudják ellenőrizni. Az állatkert engedélyt kapott az nyugati síkvidéki gorillák európai tenyésztésének koordinátorától arra, hogy két kölyök élhessen náluk, akik így együtt nőhetnek fel.  

"1974-ben kerültem a prágai állatkertbe. Hároméves korom óta ismerem a helyet, és mindig is itt akartam dolgozni. Mivel makacs voltam, sikerült"

– emlékszik vissza mosolyogva Pavel Brandl, az emlősök tenyésztésének vezetője.  

Elmondása szerint a minden álma valóra vált a gorillákkal kapcsolatban – az csapat új pavilonba költözött és egy kölyök is született.  

Az európai gorillák szükség szerint, az állatkertek közös megegyezésével járják a kontinenst, hogy megtalálják a számukra megfelelő családot, és utódokat nemzhessenek.   

Brandl szerint a prágai csapat több szempontból is különleges: 

A gorillákat még abban a pavilonban ismertem meg, amely már nem áll. Akkoriban költöztettüká őket abba a pavilonba, amelyet most régi pavilonnak hívunk. Voltak nehéz időszakaink és két árvizet is át kellett vészelnünk. Az első során evakuálnunk kellett az állatokat a pavilonból, mert az közel van a Moldva folyóhoz, így egy időre ellepte a víz. A néhány évvel későbbi árvíz kisebb volt, és a gorillák egy föld feletti toronyban élték túl. A hím Ponkót azonban nem tudtuk megmenteni.

A család átköltöztetése az új pavilonba szintén komoly próbatétel volt: 

Fél évig készültünk rá. Először hozzászoktattuk az állatokat a mozgó ládákhoz. Még a költözés napján sem volt egyikünk sem biztos abban, hogy minden jól fog menni. Az állatok a velük tartó gondozókra támaszkodtak. Néhány hónapot alatt megszokták az új környezetet. Itt mutattuk be a csoportnak Kisumot, az ezüsthátú gorillát.

Arra a kérdésre, hogy szomorú volt-e Moja, az első cseh gorilla miatt, Brandl ezt mondta:  

Amikor egy általunk tenyésztett állat elmegy valahová messzebbre, tudom, hogy elvégeztem a munkámat, és ennek így kell lennie. A lánya, Duni visszatért hozzánk, és most már van egy utódja is. Ez csodálatos.

Kijivu szintén egyedülálló:  

Mobinak van itt egy dédnagymamája, Kijivu. Még szülőképes korban van, és hamarosan saját kölyke is lesz. Ennek a családnak a története még mindig aktívan folyik.

A természethez való visszatérés összetett folyamat. A gorillák csoportokban élnek, egyértelmű társadalmi kötelékekkel. Ha egy egyedet visszaviszünk a vadonba, és megpróbáljuk újraegyesíteni egy csoporttal, az tragikus véget érhet.  

A fogságban élő gorilláink valószínűleg soha nem lesznek szabadok. Számomra az állataink olyanok, mint a nagykövetek. Egy távoli, eltűnőben lévő világ nagykövetei minden kontinensről. Segítenek tanulni azoknak az embereknek, akik eljönnek megnézni őket. Így a gorillák is egy üzenet hordozói.

Logikusabb állatkertekben irányítani tenyésztésüket. Így jutott el az első Prágában született gorilla, Moja Spanyolországba, ahol életet adott Duninak. Duni ezután visszatért Prágába, és megszületett Mobi. Az együttműködés nagyon fontos.  

(pluska.sk)