„És mi mégis fátylat hordunk!”

Az Európai Unió országaiban már régóta alapelv az állam és az egyház szétválasztása. Azonban a bevándorlási folyamatok, azaz a muzulmán vallásúak tömegeinek megjelenése Európában s különösen az iszlám radikalizmus elmúlt évekbeli térhódítása immár törvényszerűen újra és újra napirendre tűz egyes EU-államokban iskolakezdés idején egy különös kérdést: szabad-e fátyolt hordani a muzulmán vallású lányoknak, nőknek közintézményekben, például iskolákban.

Franciaországban ezekben a hetekben két muzulmán lány, Lila és Alma ügye korbácsolta fel a szenvedélyeket: mindkettejüket kizárták a gimnáziumból, mert ott sem voltak hajlandóak megválni a fejüket borító fátyoltól. Németországban pedig egyenesen az alkotmánybíróságig jutott egy muzulmán tanárnő fellebbezése: őt elbocsátották állásából ugyanezért a tettért. (Az alkotmánybíróság végül úgy döntött, hogy ez nem tilos, kivéve, ha az adott szövetségi állam külön törvényt hoz, megtiltva a fátyol viselését az iskolában – az oktatás ugyanis Németországban a szövetségi államok hatásköre.)

Az EU többi tagországában a fátyolügy nem kelt olyan szenvedélyeket, mint e két előbbi államban: talán azért, mert sokkal csekélyebb a muzulmán bevándorlók száma, vagy azért, mert a történelem során sokkal kevesebb konfliktussal járt az állam és az egyház együttélése. A legliberálisabb a szabályozás Nagy-Britanniában (itt 2 millió muzulmán él, mindenekelőtt pakisztániak): az iskolában szabad muzulmán fátylat (de zsidó kippát vagy épp szikh turbánt is) hordani, sőt még a kórházakban is engedélyezett a muzulmán viselet, ha azt az illető kéri.

A skandináv államokban szintén a tolerancia érvényesül: a vallásszabadság nevében az iskolákban engedélyezik a muzulmán fátyol viselését. Dániában ugyan a szélsőjobboldali Dán Néppárt idén júliusban helyesléséről biztosította egy olyan törvény kidolgozását, amely tiltaná ezt a gyakorlatot, de javaslata elől minden más politikai erő elzárkózott.

Belgiumban és Hollandiában nincs külön szabályozás erre a kérdésre – mindenütt az iskolaigazgatók jogköre, hogy szabályozzák, jóváhagyják-e a fátyolviselést intézményükben. Brüsszel egyes negyedeiben, ahol a muzulmán vallású diákok (mindenekelőtt a marokkóiak) aránya akár a 40 százalékot is eléri, általában minden iskolában engedélyezték a fátyolviselést. Hollandiában még toleránsabb a rendszer: itt a vallást – bármelyikről legyen szó – a nemzet egyik „pillérének” tartják, a törvények megtiltják a különböző vallások bármiféle megkülönböztetését, s az iszlám e rendszer szerves részének számít.

Olaszországban újabban sok feszültséget kelt a bevándorlás témaköre – nem véletlen, hogy a múlt heti brüsszeli európai uniós csúcsértekezleten is Róma volt az, amely leginkább pártolta kvóták megszabását e témakörben. A fátyolviselés joga azonban még nem keltett viharokat a közéletben. „Olaszország ma azon a szinten van, mint Franciaország volt a 70-es, 80-as években, azaz még a bevándorlókat érintő családegyesítések előtt” – mondja egy szakértő. „A bevándorlás egyelőre a férfiak ügye, a problémák majd akkor kezdődnek, ha a nők és a gyerekek is követik férjüket, apjukat Olaszországba.”

Végül ami Spanyolországot illeti, eddig itt sem okozott „vallásháborút” a muzulmán fátyol ügye: viselése az állami iskolákban szabad, de általában még a katolikus iskolák is engedélyezik. (MTI, ú)