ENSZ: több ezer újságíró menekült el hazájából az utóbbi években

Irene Khan nyomozó az ENSZ Közgyűlésnek írt jelentésében úgy fogalmazott, hogy a száműzetésben élő újságírók száma azért növekedett az utóbbi években, mert a független és kritikus média tere „egyre csökken azon demokratikus országokban, ahol az autoriter tendenciák gyökeret vertek”.

Khan szerint napjainkban a demokráciát támogató és a hatalommal rendelkezőket számon kérő szabad, független és sokrétű média nem vagy csak súlyosan korlátozva működik a világ országainak több mint egyharmadában, ahol a globális népesség kétharmada él.

Az ENSZ független nyomozója a szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság védelmével és támogatásával kapcsolatban kijelentette, hogy a független média néhány képviselője azért hagyta el hazáját, hogy szabadon írhasson és nyomozhasson „félelem és részrehajlás nélkül”.

A bangladesi származású Khan, aki korábban az Amnesty International főtitkára volt, kijelentette, hogy az elmenekült újságírók gyakran találják magukat bizonytalan helyzetben, és magukat vagy családjukat célzó fenyegetésekkel néznek szembe, biztosított jogi státusz és megfelelő támogatás nélkül, ami ahhoz lenne szükséges, hogy külföldön is folytathassák munkájukat.

„Sokan féltik saját maguk és a hazájukban maradt családjuk biztonságát, küzdenek azért, hogy pénzügyileg túléljenek és túljussanak a külföldi élettel járó kihívásokon, de így is sok újságíró végül elhagyja hivatását” – közölte Khan, hozzátéve: „így az emigráció is végső soron a kritikus hangok elhallgattatásának egyik módszere, a cenzúra egyik változata”.

Khan hangsúlyozta, hogy nemzetközi jogi védelem jár az emigrációba kényszerített újságírók számára, legyenek teljes állásban hivatásos tudósítók, vagy akár az interneten tevékenykedő bloggerek. Szerinte a probléma az, hogy „az államok nem képesek tiszteletben tartani a nemzetközi jog alapján vállalt kötelezettségeiket”.

Khan jelentése szerint újságírók százai menekültek el Afganisztánból, Fehéroroszországból, Kínából, Etiópiából, Iránból, Mianmarból, Nicaraguából, Oroszországból, Szudánból, Szomáliából, Törökországból és Ukrajnából is. Valamint kisebb számban további országokból, például Burundiból, Guatemalából, Indiából, Pakisztánból és Tádzsikisztánból.

Khan az újságírók letartóztatásáról vagy kivégzéséről, valamint az újságírókat és családjukat célzó halálos fenyegetésekről szóló eseteket emelt ki. A nyomozó hangsúlyozta, hogy az utóbbi évtizedben egyre többször fordult elő, hogy az újságírókat és forrásaikat online próbálják megfélemlíteni vagy elhallgattatni, illetve nőtt az online öncenzúra bátorítására tett kísérletek száma is.

Az online módszerek közé tartozik „egyfelől a robotok és trollok bevetése az újságírók elleni erőszakos, személyes támadások, lejáratások céljából, másfelől a híroldalak blokkolása vagy a közvetítések zavarása, de akár a digitális megfigyelés is”.

Az elmúlt évtizedben a kémprogramok lehetővé tették a hatóságok számára, hogy az újságírók tudta nélkül férhessenek hozzá telefonjaikhoz és egyéb digitális eszközeikhez.

Khan szerint az elmenekült újságírók számára hazájuk két nagy jogi fenyegetés miatt jelenthet veszélyt: az egyik a távollétükben történő nyomozás, eljárás és büntetésvégrehajtás, a másik a koholt vádakon alapuló üldöztetés.

Az újságíróknak „olyan munkáltató vállalatokra van szükségük, amelyek biztosítják számukra, hogy az újságíráshoz nélkülözhetetlen eszközöket ne zavarják és ne fordítsák ellenük fegyverként” – jelentette ki Khan, hozzátéve, hogy az üldözött újságíróknak nagy szükségük van a fizikai és online támadások elleni védelemre, valamint a civil társadalom és a sajtószabadságért kiálló csoportok hosszútávú támogatására.

Khan emellett felszólította az újságírókat befogadó országokat, hogy biztosítsanak számukra vízumot és munkavállalási engedélyt.