Elnöki köztársaság lesz-e Törökország?

Bár az alkotmány értelmében az ország elnökének ki kellett volna maradnia a választási hadjáratból, Erdogan úgy gondolta, tisztsége megköveteli tőle a politikai vitákban és gyűléseken való részvételt. Az AKP csúcsjelöltjét, Ahmet Davutoglu kormányfőt az utóbbi hetekben szinte alig lehetett észrevenni elődje árnyékában. "Egyenlő távolságra vagyok az összes párttól, de természetesen van közöttük egy olyan, amely közel áll a szívemhez" - hangoztatta a választók előtt a 61 éves államfő, aki nem elég, hogy gyűlésekre járt, hanem mindeközben még a Koránt is a kezében tartotta, holott törvényileg tilos a kampányba a vallást belevinni. "Az AKP támogatottsága 41-42 százalékra esett vissza és folyamatosan csökken. Erdogan a Koránt és a vallást használja ahhoz, hogy megállítsa ezt a lejtmenetet" - magyarázta Tarhan Erdem, a Konda társadalmi elemző intézet elnöke. A 2011-es parlamenti választásokon még a voksok 49,8 százalékát megszerző, iszlamista gyökerű AKP népszerűségvesztéséhez a gazdaság gyengülésén túl számos tényező hozzájárult. Az utóbbi időszak a párt vezetőit érintő korrupciós botrányoktól volt hangos, amelyek kirobbantása Erdogan szerint egykori szövetségese, az amerikai száműzetésben élő Fethullah Gülen iszlám hitszónok műve, mégpedig azzal a céllal, hogy megdöntse a kormány hatalmát. A társadalom egy részében ezenkívül a kormánypárt egyre gyakoribb tekintélyelvű megnyilvánulásai - köztük a rendőrök hatáskörének kiszélesítését célzó lépések vagy az internet feletti ellenőrzés szigorítása - keltenek rossz érzést.  A törökök elégedetlensége 2013 nyarán robbant, amikor az isztambuli Gezi park tervezett átépítése elleni megmozdulások a kormány elleni tömegtüntetésekbe csaptak át. A heteken át tartó demonstrációk első ízben tömörítették egységes frontba a török baloldali csoportosulásokat, a kurdokat, a nacionalistákat, a feministákat és a homoszexuálisokat. Közöttük ma sok olyan akad, aki Erdogan teljhatalmát megakadályozandó voksát hajlandó az egyre népszerűbb kurdbarát tömörülésre, az ellenzéki Népi Demokratikus Pártra (HDP) leadni. Jelenleg úgy tűnik, hogy a kurdbarát Béke és Demokrácia Párt (BDP) és néhány kisebb baloldali csoport 2012-es egyesüléséből létrejött tömörülés az első olyan kurd párt lehet, amelynek sikerülhet átlépnie a parlamentbe jutáshoz szükséges - a világon egyébként a legmagasabb - 10 százalékos küszöböt. A mandátumszerzés a kurdoknak eddig csak független jelöltek útján sikerült, mivel utóbbiak számára nincs bejutási küszöb. A közvélemény-kutatások szerint az ország délkeleti részén élő 12 milliós kurd közösség mellett a török társadalom hátrányos helyzetű csoportjait is megszólító HDP jelenleg a negyedik legtámogatottabb párt, és akár a voksok 12,6 százalékát is megszerezheti. Ha ez tényleg így történik, akkor az AKP-nak nem elég, hogy nem lesz meg az elnöki rendszer önálló bevezetéséhez szükséges kétharmados fölénye, hanem - történetében először – elveszítheti eddigi abszolút többségét is. Ha a HDP mégsem költözhet be az 550 fős törvényhozásba, akkor viszont a török választási rendszer értelmében majdnem az összes megszerzett mandátumát az AKP kapja majd meg, amivel a kormánypártnak háromötödös többsége lehet, s ez már elegendő arra, hogy népszavazásra bocsáthassa az elnöki demokrácia ügyét. Az emberek úgy gondolják, mi vagyunk az egyetlenek, akik képesek megakadályozni Erdogant abban, hogy korlátlan hatalmat építsen ki, amelyet ő elnökségnek nevez, mi pedig diktatúrának” – nyilatkozta a 42 éves Selahattin Demirtas, a HDP karizmatikus társelnöke, aki a tavalyi elnökválasztáson a voksok 9,8 százalékát szerezte meg.  Annyi szavazatot fogunk kapni a kurdoktól, mint a társadalom más szegmenseitől (..). Mi az egyetlen párt vagyunk, amely mindenkit felkarol, amely tükrözi Törökország pluralizmusát” – mondta egy interjúban Demirtas, aki a kampány alatt tudatosan figyelt arra, hogy csak ritkán beszéljen a török-kurd konfliktusról, amelynek végére több mint 30 éve nem sikerült pontot tenni, igaz, 2012-ben megindult a békefolyamat a felek között. A HDP bírálói rendszeresen azt vetik a párt szemére, hogy közel áll az Ankara által terrorszervezetnek nyilvánított és a kormány ellen gerillaháborút folytató Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK). Természetesen van politikai rokonság a PKK és a HDP között” – vélekedett az isztambuli Bogazici Egyetemen tanító Bülent Kücük szociológus, hozzátéve ugyanakkor, hogy a HDP a PKK-tól független politikai mozgalom. Ezt a támadási felületet azonban igyekezett kihasználni Erdogan is, aki  terroristák” frontjának nevezte a tömörülést. Demirtas a pártja ellen irányuló retorikát okolja azért, hogy a kampány alatt mintegy 70 támadást követtek el a HDP irodái ellen, a tömörülés legutóbbi, pénteki nagygyűlésén pedig két ember életét vesztette és több mint 150-en megsebesültek két robbanásban, amelynek legalább egyikét egy gázpalackos pokolgép okozta. Ebben a nyugtalan légkörben várják vasárnap az urnákhoz a mintegy 57 millió török választópolgárt, akiknek - felmérések szerint - várhatóan 28 százaléka az ellenzék legnagyobb erejét adó és egy  életre érdemes Törökországért” harcoló balközép Köztársasági Néppártra (CHP), míg körülbelül 15 százaléka a PKK-val való béketárgyalások azonnali megszakítását akaró jobboldali Nemzeti Cselekvés Pártjára (MHP) teszi majd le voksát.