Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték Josef Fritzlt

A testület úgy rendelkezett, hogy a súlyosan torzult személyiségű, de büntetőjogi felelősségének tudatában lévő  73 éves férfit utalják be az abnormális elítéltek számára fenntartott elmegyógyintézetbe.

Még mielőtt ismertették volna vele eljárási jogait, Fritzl magához ragadta a szót, és tiszta, erős hangon közölte: tudomásul veszi az ítéletet, és ügyvédjével egyetértésben nem kíván élni a fellebbezés lehetőségével. A vezető bíró ennek fényében bejelentette, hogy az ítélet tüstént jogerőssé vált.

Rudolf Mayer ügyvéd a tárgyalást követően újságíróknak csupán annyit mondott: azután, hogy védence előző nap minden vádpontban elismerte bűnösségét, kétség sem lehetett a büntetés jellege és mértéke felől.

A végzettségét tekintve mérnök férfi világszerte nagy port felvert ügye tavaly áprilisban pattant ki. Akkor derült fény arra, hogy Fritzl hét gyermeket nemzett a betonbunkerbe zárt, az idén negyvenhárom éves Elisabethnek. Az egyik csecsemő - egy ikerpár tagja - azonban háromnapos korában megbetegedett és meghalt, holttestét a férfi saját bevallása szerint egy kályhában elégette, a hamvakat pedig a kertben elásta. Elisabeth és három gyermeke az apjuk által épített föld alatti tömlöcben sínylődött tavaly tavaszig, anélkül, hogy valaha is láttak volna természetes fényt. Három másik gyereket - két lányt és egy fiút - a "nagyszülők" magukhoz vettek: ők úgy nőttek fel, hogy még csak nem is hallottak testvéreikről.

A két és fél évtizeden át tartó gaztettről sem a vádlott feleségének, sem közös gyerekeiknek - összesen heten vannak, Elisabeth a harmadik legidősebb - még csak sejtelmük sem volt. A mérnök azonban nemcsak a családját vezette félre, hanem a környezetét és a hatóságokat is megtévesztette.

A legsúlyosabb büntetési tételt, az életfogytig tartó szabadságvesztést a bíróság az emberölés vádpontja alapján mondta ki, ugyanis az osztrák jogrendben nincs lehetőség az egyes vádpontokban kiszabott büntetések összevonására. Az ügyész záróbeszédében külön felhívta a figyelmet arra, hogy maga Fritzl is elismerte: semmit sem tett a beteg csecsemő életének a megmentésére. Christiane Burkheiser értelmezése szerint az orvosi segítséghívás elmulasztásával szándékosan és tudatosan járult hozzá az újszülött halálához.

Az áldozatok - a feleség és a gyerekek, Elisabethet is beleértve - saját érdekükre hivatkozva előre közölték, hogy nem kívánnak sem tanúskodni, sem megjelenni a tárgyaláson. A vádlottat felvételről szembesítették az áldozatok, elsősorban is Elisabeth által elmondottakkal. Fritzl azután változtatta meg korábbi, csupán részleges beismerésen alapuló álláspontját, és vállalta bűnösségét az összes vádpontban, hogy a tárgyalás második napján, kedden az esküdtek előtt lejátszották a vallomásokat rögzítő, mintegy 11 órát kitevő felvételt. 

Sajtóberkekben mindazonáltal továbbra is találgatják, vajon nem inkább annak tudható-e be a férfi hirtelen pálfordulása, hogy - miként azt a Kurier osztrák lap felröppentette - Elisabeth titokban mégiscsak megjelent a tárgyalóteremben, és látványa megrázó hatást gyakorolt az apjára. Az újság értesülését hivatalosan nem erősítették meg.