Brexit: a brit parlament jóváhagyása kell a kilépés elindításához

Lord David Neuberger, a legfelsőbb bíróság elnöke a 97 oldalas határozat összefoglalóját ismertetve bejelentette ugyanakkor azt is, hogy a kormánynak nem kell előzetesen konzultálnia a skót, a walesi és az észak-írországi parlamentekkel.

Lord Neuberger felfedte azt is, hogy a legfelsőbb bíróság nem jutott egyhangú döntésre az ügyben: a testület 11 tagja közül nyolcan a parlamenti jóváhagyást előíró határozat mellett, hárman ellene döntöttek.

Theresa May brit miniszterelnök álláspontja szerint a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválása - amelyet a kormány az idei év első negyedének végéig irányzott elő - az ő személyes döntési jogkörébe tartozik, és e döntéséhez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás. Az 50. cikkely szabályozza - és aktiválása hivatalosan elindítja - a kilépési folyamatot.

A legfelsőbb bíróság keddi végzésében azonban a kormányfő álláspontjával ellentétes véleményre jutott, megerősítve az első fokon eljáró londoni felsőbíróság novemberi döntését. A felsőbíróság az állampolgári kezdeményezésre indult eljárás végén szintén azt mondta ki, hogy a brit parlament szuverén jogköre az EU-tagságot megszüntető folyamat elkezdésének előzetes jóváhagyása.

Az ezt megerősítő, kedden kihirdetett jogerős legfelsőbb bírósági határozat indoklásában Lord Neuberger kifejtette: az íratlan brit alkotmányosság általános szabályaként a brit kormánynak a kiváltságjog ősi intézménye alapján joga van saját hatáskörében dönteni nemzetközi szerződések felmondásáról. A kormány azonban nem érvényesítheti ezt a jogát, ha egy ilyen döntés a parlament által már elfogadott, az adott nemzetközi szerződéshez szervesen kötődő törvények módosulásával jár; ebben az esetben előzetes parlamenti jóváhagyás szükséges.

A legfelsőbb bíróság elnökének indoklása szerint a brit EU-tagságot rögzítő, 1972-ben kelt csatlakozási törvény második cikkelye kimondja, hogy az uniós szinten elfogadott új jogszabályok minden esetben az Egyesült Királyság törvényeivé is válnak, és az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból azt is jelenti, hogy ez a külső jogforrás, amelynek figyelembevételét az 1972-es csatlakozási törvény előírja, megszűnik.

Mindemellett a kilépéssel változnak a brit állampolgárok azon törvényekbe iktatott jogai is, amelyek az Egyesült Királyság EU-tagságából erednek.

Lord Neuberger indoklása szerint mindezek figyelembevételével a brit kormánynak előzetes parlamenti döntést kell kérnie a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválása előtt.

Theresa May miniszterelnök szóvivője a legfelsőbb bíróság végzésére adott reagálásban hangsúlyozta, hogy a határozat nem befolyásolja a Brexit-folyamat elindításának menetrendjét. A szóvivő szerint a kormány változatlan célja az, hogy március végéig elindítja a kilépési folyamatot.

"A brit nép arra szavazott, hogy lépjünk ki az EU-ból, és a brit kormány eleget fog tenni ennek a döntésnek. Március végéig aktiváljuk a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét, ahogy terveztük. A mai döntés ezen semmit nem változtat" - szögezte le a szóvivő, hozzátéve: a kormány tiszteletben tartja a bírósági döntést, és hamarosan dönt a következő lépésekről.

A brit EU-tagságról tavaly júniusban rendezett népszavazáson a választók szűk, 51,9 százalékos többsége a kilépésre voksolt.

A kormány menetrendjének tarthatósága szempontjából kulcsfontosságú a legfelsőbb bíróság keddi végzésének azon eleme, hogy a skót, a walesi és az észak-írországi tartományi parlamentekkel nem kell előzetesen konzultálni. Egybehangzó szakértői vélemények szerint ugyanis ha e konzultációt a legfelsőbb bíróság előírta volna, azt semmiképpen sem lehetett volna az idei első negyedév végére kitűzött határidőig lebonyolítani.

Bármilyen formát öltsön a kormány által a parlament elé terjesztendő döntési javaslat, annak elfogadása gyakorlatilag garantált, és nem várható, hogy a törvényhozás megakadályozza a kilépési folyamat elindítását. A kormányzó Konzervatív Párt frakciója, amelynek 15 fős abszolút többsége van az alsóházban, jelezte, hogy megszavazza a beterjesztendő javaslatot. Erre egyedül a párt egyik legtekintélyesebb veteránja, Ken Clarke volt belügy-, pénzügy- és igazságügyi miniszter nem vállalt kötelezettséget. Clarke-ról régóta közismert, hogy a tory frakció leginkább EU-párti tagja, és annak idején a brit EU-tagságról szóló népszavazás kiírását is ellenezte.

A legnagyobb ellenzéki parlamenti erő, a Munkáspárt is jelezte kedden, hogy nem fogja megakadályozni a kilépési folyamat elkezdését, de világos tárgyalási tervet követel a kormánytól.

Jeremy Corbynnak, a párt vezetőjének szóvivője közölte, hogy a Munkáspárt módosító javaslatokat fog benyújtani a kilépési folyamatot megindító törvényjavaslathoz, annak garantálására, hogy a kormány a tárgyalási folyamat alatt is végig számonkérhető legyen, és biztosítani akarják, hogy a londoni törvényhozás az EU-val kötendő végső megállapodás tervezetéről is szavazhat majd.

Ennek lehetőségére Theresa May miniszterelnök is utalt, amikor a múlt héten ismertette kormánya Brexit-tárgyalási stratégiáját. Ennek az ígéretnek a külön jelentősége abban áll, hogy May ezzel kimondatlanul, de egyértelműen elvetette azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja újabb népszavazás kiírása az unióval kötendő majdani kilépési egyezményről.