Az osztrák képviselők is hajba kaptak a menekültek miatt

 A párt elnöke Heinz-Christian Strache bizalmatlansági indítványt terjesztett be az osztrák kormány ellen, mondván, hogy az kudarcot vallott a menekültügyi válság kezelése során. Strache szerint az unió is csődöt mondott a menekülthelyzet megoldásában.  Elmondta: az Európába áramló emberek csak idézőjelesen nevezhetők menekülteknek, mivel közülük egészen biztosan nem mindenki az a genfi egyezmény értelmében.  Az osztrák kancellár válaszában az európai szolidaritást szorgalmazta és visszautasította, hogy a menekülteket gazdasági bevándorlókká minősítsék. Ugyanakkor elismerte, hogy a most Európába érkező emberek között van olyan is, akik nem jogosult a menekültstátuszra.  Werner Faymann szerint senki sem vitathatja, hogy Európa igen nehéz helyzetben van, azonban nem lehet, hogy a menedékjogot egyedül Ausztria, Németország, Svédország, Hollandia és Finnország vegye komolyan. Úgy vélte: Ausztriában a segítőkészség nagyobb, mint a gyűlölet.  Faymann szerint rossz úton jár az, aki azt gondolja, hogy a menekültkérdés kerítésépítéssel kezelhető. Hangsúlyozta: csak közös megoldás lehetséges, és az unió külső határain lévő hot spotok felállítását sürgette.  A Zöldek vezetője, Eva Glawischnig - utalva a közelgő felső-ausztriai és bécsi tartományi választásokra - gyalázatosnak nevezte, hogy a Szabadságpárt a menekültkérdést a választási kampány témájává teszi és manipulatívan kihasználja azt.  A liberális NEOS párt vezetője, Matthias Strolz elmondta: ugyan megérti a kormánnyal szembeni elégedetlenséget, de a Szabadságpártra szavazni nem jó megoldás.  A populista Team Stronach párt képviselője arra szólította fel a kormányt, hogy a menekülteknek helyi szinten nyújtsanak segítséget és ugyanúgy legyenek szolidárisak a 37 ezer osztrák hajléktalannal is.  Az FPÖ által a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt csak a Team Stronach támogatta, ezért a kezdeményezés elbukott.  Az ülés végén a parlament egyhangúlag felszólította a kormányt, hogy emelje meg a menekültek közel-keleti segélyezésére szánt összeget. A pontos számokat nem nevezték meg, azonban a támogatás mértékét a németországi és egyéb európai államok hozzájárulásának nagysága szerint szabnák meg.