Az anthrax mint a bioterrorizmus eszköze?

Laboratóriumi vizsgálatok Nos, ezekre a kérdésekre csak feltevésekkel válaszolhatunk. Nem mellékes szempont az sem, hogy mennyire kell félnünk az anthrax bacilusaitól, hiszen a lépfene a fejlett országokban ma már jóformán ismeretlen betegség, noha időnként a haszonállatok körében fel-felbukkan. Kezdjük a kórokozó bemutatásával. Az anthrax vagyis a lépfene előidézője egy ún. Gram-pozitív baktérium, a bacilusfélék családjába tartozó Bacillus anthrcis, amely több szempontból is egyedülálló. Az egyik „legtermetesebb” betegségokozó baktériumról van szó, a pálcikák átlagos hossza 3-8 mikron, vastagsága 1-1,2 mikron. A baktérium csak a gazdaállat szervezetéből kikerülve képez spórákat, de ezek révén akár évtizedeken át is életképes és virulens marad. A szervezetben élő kórokozó sejtjében egy érdekes alapanyagú tok is kialakul, ennek az a különlegessége, hogy a természetben egyébként nem előforduló vegyületből: a D-glutaminsavból épül fel. A lépfene bacilusa a melegvérű állatokat, mindenekelőtt az emlősöket (az embereket is beleértve) támadja meg. Régebben hatalmas károkat okozott a juh- és a szarvasmarha-állományban, valamint a lótenyészetekben. A kecskékre is veszélyes lehet, a sertéseket és a kutyákat viszont ritkábban fertőzi meg. A madarak többségét, pl. a galambokat vagy a tyúkokat a lépfene elkerüli, amit az magyaráz, hogy a tollas jószágok testhőmérséklete 42 foknál is magasabb, s ezen a hőmérsékleten az anthrax-bacilusok már elpusztulnak, illetve nem képesek szaporodni.

Az anthrax nem ragályos betegség, tehát nem úgy terjed, mint az influenza vagy a sárgaság. Az állat szervezetébe rendszerint fertőzött takarmánnyal, anthrax-spórákat tartalmazó ivóvízzel, ritkábban rovarcsípéssel kerülnek be a kórokozók, amelyek kedvező körülmények között rendkívül gyorsan elszaporodnak és egy-két napnyi lappangást követően, de kivételesen akár órák leforgása alatt az állat pusztulását okozhatják. A halál kiváltója egy fehérjeszerű, a hajszálerek falát károsító toxin, amelyet a baktériumok termelnek. A betegség magas lázzal, hidegrázással, általános levertséggel kezdődik, majd nehézkessé válik a légzés, a nyálkahártyák szederjessé válnak. A lovaknál többnyire kólikás nyugtalanság jelentkezik, a juhok viszont gutaütésszerűn, hirtelen pusztulnak el. Az elhullott állat tetemén kocsonyás beszűrődések és jellegzetes vérzések figyelhetők meg. A kórkép vérmérgezésre emlékeztet, a feketésvörösre színeződött lép minden esetben erősen duzzadt, esetleg a külső burka repedt. (Az anthrax elnevezés a szén szóból ered és a fertőzött vér sötét színére utal.).

A bőr anthraxaautor Az ember lépfenefertőzés iránti fogékonysága közepesnek mondható, s elsősorban azok kapják meg, akik fertőzött állatokkal vagy állati részekkel (bőr, szőr, hús) dolgoznak. Az embernél a lépfenének három megjelenési formáját ismerjük, attól függően, milyen „kapun” jut be a kórokozó a szervezetbe. A leggyakoribb a bőr anthraxa, amely kisebb-nagyobb felületű bőrpirosodással kezdődik, bőrvérzés lép fel, majd a bőrszövet elhal és megfekedetik. Ezt pokolvarnak nevezik, amely körül piros, viszkető ödéma alakul ki. A bőranthrax még a kemoterápiás kezelést megelőző időkben is csak minden tizedik esetben volt halálos, s főleg a pásztorokat, a cserzővargákat, a mészárosokat támadta meg. A bélcsatorna-anthrax viszonylag ritkán fordul elő. A legveszedelmesebb a tüdőanthrax, amely régen szinte minden esetben halálos kimenetelű volt. Az embert a belélegzett baktériumspórák fertőzik meg, amelyek a tüdőben először heveny gyulladást okoznak, majd más testrészekben is elszaporodnak és végeznek a gazdaszervezettel.

Az anthrax bacilusait különböző táptalajokon viszonylag egyszerűen lehet tenyészteni, s a baktériumok kedvezőtlen körülmények esetén spórákká alakulnak át, amelyek akár évtizedekig életképesek maradnak. Ez a legvalószínűbb magyarázata annak is, hogy miért éppen az anthrax kórokozóira esett a terroristák választása. A különböző amerikai szerkesztőségeknek és intézményeknek, sőt a szenátusnak is a lépfenebacilus spóráit lehetett a legegyszerűbben postázni. Ezeket a célszemélyek belélegezhették, esetleg a bőrükön át jutott a szervezetükbe. Indokolt ugyanakkor a kérdés: vajon mely államok tartalékoltak maguknak anthrax-spórákat és milyen céllal? Szóba került Líbia, Irak és Irán, sőt az egykori szocialista Csehszlovákia is. Nem kizárt azonban az sem, hogy valamelyik nyugat-európai országból szerezhették be a terroristák ezeket a bestiákat. A szeptember 11-ei New York-i és washingtoni terrortámadások óta az Egyesült Államok polgárai rettegésben élnek és noha reakcióik sok esetben eltúlzottak, érthető, hogy az újabb lépfenefertőzésekről felröppenő hírek riadalmat keltenek.