Alkalmatlan katonák

A tisztségéből az év végén távozó brit politikus hangsúlyozta, hogy a NATO és az EU már ma is számtalan területen együttműködik (példa erre a Balkán), s ennek így is kell folytatódnia. A NATO támogatja az unió katonai erejének bővítését, az önálló beavatkozási képesség megteremtését: nem véletlen, hogy a két szervezet megállapodása értelmében az EU saját katonai vállalkozásaihoz használhatja a NATO szervezetét és eszközeit, azaz parancsnokságait, kémműholdjait, szállító repülőgépeit. Éppen ezért nem szabad az amúgy is korlátozott erőforrásokat elpocsékolni, párhuzamos struktúrákat kiépíteni az EU-ban – mutatott rá Robertson, arra az elmúlt hetekben felerősödött vitára célozva, hogy létrehozzanak-e az EU-n belül egy saját katonai parancsnokságot az esetleges katonai akciók tervezésére, irányítására. A NATO új típusú stratégiai kihívások előtt áll. „A hidegháborúban hadseregeink megtehették, hogy az észak-német síkságon állva várják az ellenfelet, aki végül nem jött. Akkor működött az elrettentés. Ma viszont már nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Ha otthon ülünk, s várjuk a terroristákat, a vegyi vagy biológiai fegyverrel rendelkező diktátort, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jönni is fognak.” Robertson figyelmeztetett: ahhoz, hogy a NATO reagálni tudjon az új kihívásokra, a tagországoknak modernizálniuk kell haderejüket. „Habár 1,4 millió katona szolgál a NATO európai tagállamainak és Kanadának a lobogói alatt, s ide lehet számítani további egymillió tartalékost is, ennek túlnyomó többsége egyszerűen nem alkalmas azokra a feladatokra, amelyekkel a NATO ma szembesül. Ennek okai sokrétűek. Egyes országokban elavult törvényi vagy alkotmányos szabályok korlátozzák, hogy hol vethetik be haderejüket, különösen, ha ez a haderő sorkötelesekből áll. Más országok nem rendelkeznek a csapatok távoli területeken való telepítésének, s ottani ellátásának képességeivel. Megint mások azzal érvelnek, hogy nincs elég pénzük. Mindennek az az eredménye, hogy az elvileg rendelkezésre álló 1,4 millió katonából csak mintegy 250 ezer bevethető. Robertson szerint van néhány elismerésre méltó kivétel: ilyen Franciaország, Norvégia, Hollandia, Nagy-Britannia és Kanada, amelyek erejüket megfeszítve nagy szerepet játszanak a stabilitás megőrzésében a világ különböző pontjain. Más országok viszont – s itt Belgiumot említette, amely az önálló európai katonai struktúrák létrehozásának egyik élharcosa – sokkal kevesebbet tesznek. Robertson előző nap hangsúlyosan figyelmeztette az önálló katonai struktúrák létrehozásának gondolatával kacérkodó európai államokat: inkább saját haderejük fejlesztésével, például a légi szállítási kapacitások fokozásával foglalkozzanak.