A Nyugat politikája szétszakíthatja Ukrajnát - Elemzés

Nem igazán nevezhető stratégiának az, hogy a Nyugat csak Ukrajna EU-társulási szerződését és NATO-integrációját erőlteti, ahelyett, hogy rábírná a kijevi kormányt, ne csak erőszakkal igyekezzen megoldani legitimációs problémáit. "Ez a politika még csak nem is hazárdjáték, szinte bizonyosan kudarcra van ítélve" -  állapította meg Keith Darden, a washingtoni Amerikai Egyetem professzora.

Az elemző úgy látja, ha Brüsszel anélkül köt társulási szerződést Ukrajnával, hogy Kijev hosszú távon rendezné a belső feszültségeket, borítékolni lehet a nyugati közeledés kudarcát. Mint fogalmaz, Ukrajnának ez a Nyugat felé tolása szétszakíthatja az országot. Keith Darden rámutat: az ukrán válsággal foglalkozó írások nagy része Moszkva és a Nyugat közötti geopolitikai kötélhúzásnak tekinti az eseményeket. Az elemzők többsége Ukrajnát a nagyhatalmi vetélkedés színpadának tekinti. Ő azonban úgy látja, veszélyes félreértelmezése lenne a jelenlegi konfliktusnak, ha figyelmen kívül hagynák Ukrajna regionális megosztottságát. Az ukrán válság kialakulásában Oroszország és a Nyugat vetélkedése szerinte inkább csak katalizátor, semmint a probléma gyökere.
 

A kutató úgy látja, hogy az a heves oroszellenes ukrán nacionalizmus, amely Európa felé löki a mostani ukrán kormányt, korlátozza Kijev képességét Ukrajna irányítására. Hozzáteszi, a kormány egy népfelkeléssel került hatalomra, nem pedig választással, és külpolitikája nagyon idegen Ukrajnában. Ez a kormány elszakadt a hagyományos hatalmi és a jelenlegi gazdasági központoktól, "csoda, hogy Ukrajna még egyben van". A Foreign Affairs elemzője aláhúzza, hogy az ukrajnai válság magját egy régi és mélyen fekvő regionális ellentét képezi, amelyet életre keltett az EU-társulási folyamat, a tiltakozási hullám, az erőszakos események sorozata és a forradalom.

"Amennyiben Ukrajna nem oldja meg a régiók kérdését, és nem hoz létre egy nagyobb legitimitású, decentralizált kormányt, Ukrajnát sem a Kelet, sem a Nyugat nem fogja megnyerni, szétszakad" - írta a Foreign Affairs elemzője. A kutató kijelenti, hogy az ukrán válság egy belső ukrán probléma, amelyre csak ukrajnai megoldás születhet. "Lehet, hogy Kijev nem lesz képes rendezni a több évszázados szembenállást, de meg kell teremtenie az intézményeket ennek kezelésére" - írta.

A nyugati orientációjú négy megye - amely 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt - több mint egy évszázada melegágya az oroszellenes és Európa-barát érzelmeknek. A Habsburgok - az orosz terjeszkedéstől és a lengyel nacionalizmustól egyaránt tartva - bátorították a szenvedélyes nacionalizmust. "Megtanították" a helyi parasztoknak, akik azelőtt ruszinoknak nevezték magukat, hogy ők egy nagy, a Kárpátoktól a Don-folyóig terjedő ukrán nemzet tagjai, akiket a történelem folyamán az oroszok és a lengyelek is elnyomtak. S hogy kik e parasztok szövetségesei ebben a nemzeti felszabadítási harcban? Természetesen Európa, konkrétan a Habsburgok vezette Bécs.

Ezekben a nyugati tartományokban kifejezetten tartósnak bizonyult az ukrán nacionalizmus. Amikor a Szovjetunió átvette a hatalmat a terület felett, kérlelhetetlenül ellenséges lakossággal találta szembe magát, akik még az 1950-es évek elején is fegyveres harcot folytattak a szovjet rendszer ellen. A nyugat-ukrajnai megyékben szavaztak a legtöbben 1991 márciusában a Szovjetuniótól való elszakadás mellett. S bár csupán Ukrajna lakosságának 12 százaléka él ezen a területen, befolyásuk ennél sokkal erősebb politikai nézeteik hevessége és a diaszpórabeli támogatottságuk miatt, valamint mert hajlandóak az utcára vonulni.

Ezzel szemben szöges ellentétet képviselnek a keleti és déli régiók, avagy a korábban "Új Oroszországnak" nevezett térség. Ezt a területet Moszkva a tatár kánságtól és az oszmán török birodalomtól szakította el a 18. században, és a gyéren lakott régiót emigránsokkal töltötte fel az orosz birodalomból és külföldről. Az oda költözőknek - akiket megtanítottak oroszul - döntően orosz identitásuk alakult ki, és a területen az ukrán identitás nem ütközött az orosz azonosságtudattal. Az egykor Új Oroszországnak nevezett térségben élő "ukrán nemzetiségű" lakosság többségében oroszul beszél és oroszbarát.

Nem meglepő, hogy amikor a lakosságot egy friss közvélemény-kutatásban arról kérdezték, csatlakozzon-e az ország a NATO-hoz, a nyugat-ukrajnai területek lakosságának 64 százaléka támogatta a gondolatot, miközben a déli területeken csupán 11 százalékos, keleten 14 százalékos támogatottságot mutattak ki.

Amikor Viktor Janukovics elnököt és kormányát februárban leváltották, a hatalom radikális módon tolódott el a keleti régiók felől a nyugati tartományok irányába. Februárban csupán a kelet-ukrajnai lakosság 20 százaléka és a déli területek 8 százaléka szimpatizált a kijevi Majdanon tüntetőkkel, így érthető módon nem nézik jó szemmel Arszenyij Jacenyuk ideiglenes államfő és a jelenlegi nyugatbarát vezetés tevékenységét. Jacenyuk kormányában a vezető tisztviselők mintegy hatvan százaléka az egykori Habsburg-tartományokból - harmaduk Lvivből - jött. Csak két kormánytag, a belügy- és a szociális politikai miniszter származik a déli és keleti országrészből. A Janukovics-kormányban ezzel szemben a miniszteri szintű vezetők mintegy 75 százaléka a déli és keleti régiókból került fel Kijevbe.

A Foreign Affairs szakértője szerint az új kormány képviselte szélsőséges regionális egyensúlytalanság adott teret az orosz beavatkozásnak a Krímben, és azonnal meg kell oldani, ha Ukrajna egyben akar maradni.