A híres Geronimo összetört alkoholistaként végezte egy rezervátumban

A legendával ellentétben nem volt ő óriás - körülbelül 174 centiméter magas volt, de széles és erős háttal. 

„Akik látták az arcát azokkal a kék szemekkel, soha nem fogják őt elfelejteni” 

– jellemezte őt cikkében a riporter, és talán a történelem első őslakos amerikaiak jogaiért küzdő aktivistája, Charles Fletcher Lummis. 

Goyathlay, vagyis „Ő, aki ásít” (1829–1909) csak harmincéves korában vált „Geronimóvá”, miután egy gyilkos horda élén megrohamozta a mexikói Janos várost. „Jeronímo, Jeronímo!” – kiáltoztak az egyik legenda szerint a menekülő katonák Szent Hieronym ünnepe előtti vasárnapon, feltehetőleg így kérve segítséget a szenttől. Az apacs azonban nem kegyelmezett, és még a papot is lefejezte, aki a bennszülött gyermekek és nők lemészárlásához felszentelte a fegyvereket. Egyesek számára azóta is a lázadás és a büszkeség szimbóluma, mások szemében azonban csak egy részeges gyilkos. 

Az USA kormányával szembeni őslakos ellenállás utolsó vezetője volt. Észak-Amerika délnyugati részére először a spanyolok érkeztek meg, akik azonban sosem tudták teljesen uralni a térséget – a mai Arizona és Új-Mexikó államok területén a 17. század óta ellenállt nekik egy harcias apacs törzs. Az amerikai őslakosok felgyújtották a telepesek falvait, elpusztították a földjeiket, és ellopták a marháikat. Az szülőföldjükre betörő ellenfelek eleinte csak el akarták ijeszteni az őslakosokat, de a portyázás hamarosan az apacs települések fő megélhetési forrásává vált. Goyathlay 1829-ben született az egyik ilyen településen, és éppen nagykorúvá vált, amikor 1848-ban véget ért a Mexikó és az Egyesült Államok között dúló háború. Eljött a béke ideje, de az amerikai hadsereg határokat húzott a vad vidéken, melyek megzavarták a cserekereskedelem rendszerét, szétszakították a törzsek közti kapcsolatokat, és lerombolták az őslakosok évezredek óta meglévő szent helyeit. A zűrzavart csak tovább fokozták az ekkortájt megjelenő, mohó aranyásók.  

Az amerikai őslakosok továbbra is szabadon akartak mozogni a területen. Amikor a katonák megtámadták az apacsokat, hogy megvédjenek egy határt, 82 harcos menekült el családostul a mai Mexikó területére. A szárazföld belseje felé haladva a fáradt csapat a fent említett Janos város közelében vert tábort, a férfiak távollétében azonban családjaikat megtámadta a helyőrség. A korabeli irodalom szerint a hadsereg 130 gyermeket és nőt mészárolt le, köztük Geronimo családját is. Bár a hivatalos dokumentumok nem erősítik meg, hogy akkor és ott lezajlott ez a mészárlás, több forrás is utal az esetre. 

„Ott mindent elveszítettem” – írta az önéletrajzában Geronimo, akinek anyja, felesége és három kisgyermeke volt akkor a táborban. A mészárlás után eltűnt a hegyekben, ahonnan néhány hónap múlva tért vissza, bosszúra szomjazva. 

„Sok embert öltem meg, de többüket nem is lenne érdemes összeszámolni” – tette hozzá az apacs.  

Bár Geronimo jelentős befolyással rendelkezett a környezetére, soha nem volt törzsfőnök – inkább gyógyítóként tevékenykedett. Az őt követők még természetfeletti erőket is tulajdonítottak neki:  

„Nemcsak a betegeket gyógyította. Le tudta lassítani az időt, ki tudta kerülni a puskagolyókat, esőt tudott idézni és a jövőbe látott. Nem tudom megmagyarázni, hogyan csinálta” – árulta el 1960-ban Jason Betzinez, az utólsó Geronimo társai közül.  

Mexikóban Geronimo visszaverte hat lovasszázad támadását, és bevehetetlen erőddé alakította a Sierra Madre sziklás fennsíkját. Végül George Crook tábornok, az amerikai őslakosok elleni háborúk legravaszabb vezetője megvesztegette az apacs nyomkövetőket, akik láncra verve hozták elé Geronimót. Az apacs beleegyezett a fegyverszünetbe azzal a feltétellel, hogy összegyűjtheti az embereit.  

Végül megszökött a rezervátumból, és rablótámadásokat hajtott végre a határ mindkét oldalán. A ravaszságáról és kegyetlenségéről szóló valós vagy képzelt történetek sokszor kerültek amerikai újságok címlapjára. 

A férfi még 57 évesen is képes volt napi 70 mérföldet lovagolni. Szabadlábon töltött utolsó hónapjaiban az amerikai hadsereg egynegyede, háromezer mexikói és egy sereg vadász üldözte. Mire 1886. szeptember 4-én végleg megadta magát az arizonai csapatoknak, már közel 30 éve üldözték.  

A „Geronimo!” kiáltást ma az amerikai ejtőernyősök használják ugrások során, és ez lett annak az egységnek a kódneve is, amelyik kiiktatta Osama bin Ladent. Ő maga viszont nem lett hős: a legyőzői körbehurcolták a rezervátumokban és a kaszárnyákban, amelyek előtt faragott botokat árult a kíváncsiskodóknak. Időnként fellépett felvonulásokon, ahol emberbőrbe bújt tigrisként vagy az apacs terror megtestesítőjeként adott elő. 

Leghíresebb nyilvános szereplésére 1905. március 4-én került sor, amikor hadifogolyként részt vett Theodore Roosevelt elnök washingtoni beiktatási ünnepségén. Öt nappal később az apacsok beszélhettek Roosevelttel Fehér Házban: „Könyörgöm, vágja el a köteleket, és engedjen szabadon.”  Az elnök azonban visszautasította a kérését, mondván, hogy fél egy újabb háborútól az apacsokkal. Geronimo 115 évvel ezelőtt, 1909 februárjában halt meg tüdőgyulladásban, miután részegen beleesett egy jeges patakba.  

(pluska.sk)