A dalai láma nem léphet többet Mongólia területére

Tsend Munkh-Orgil, a közép-ázsiai ország külügyminisztere egy helyi napilapnak adott, szerdán közzétett interjúban sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a dalai láma látogatása ártott a kapcsolatoknak Kínával. 

A hivatalban lévő kormány "teljes mandátuma alatt nem látogathat Mongóliába a dalai láma, még vallási célból sem" - hangsúlyozta a tárcavezető. Megjegyezte azt is, hogy Peking és Ulánbátor dolgozik a kétoldalú kapcsolatok normalizálásán és a tárgyalások újraindításán.

Mongólia mostani ígérete rávilágít arra, hogy gazdasági befolyását érvényesítve Kína milyen eredményesen tud hatni bizonyos országokra a számára fontos különféle ügyekben, a dalai láma utazásaitól kezdve Tajvan diplomáciai elismeréséig.

A kínai külügyminisztérium szerdán közölte, hogy Peking fontosnak tartja Ulánbátor nyilatkozatát, és reményét fejezte ki, hogy országa jutalmazni fogja Mongóliának az ügyben vállalt "elhatározását". Peking azzal vádolja a dalai lámát, hogy Tibet Kínától való leválasztására törekszik.

A 3,1 millió lakosú Mongólia törékeny, recessziótól szenvedő gazdasága nagyban függ Kínától. A felfüggesztett hiteltárgyalások egy Peking által Ulánbátornak nyújtandó 4,2 milliárd dolláros kölcsönről szólnak. Kína emellett Mongólia kiemelt kereskedelmi partnere, amely a mongol exportcikkek nagyjából 90 százalékát vásárolja fel.

A mongol buddhizmus szorosan kötődik a tibetihez, és követői mélyen tisztelik a dalai lámát. 

Tibet száműzetésben élő szellemi vezetője novemberi négynapos mongóliai látogatása során helyi buddhista vezetőkkel és a vallási közösség tagjaival találkozott. A dalai láma a vizittel kapcsolatban azt mondta, hogy annak nem volt politikai célja, továbbá azt is leszögezte, hogy Tibet függetlensége mellett már 1974 óta nem állt ki nyilvánosan.

A 81 éves, Nobel-békedíjas buddhista vallási vezető az 1959-es sikertelen tibeti lázadás óta Indiában él. A kínai kommunista csapatok 1950-ben vonultak be Tibetbe, és a térséget Kína azóta saját részének tekinti. Jogvédő csoportok és tibeti száműzöttek azzal vádolják Pekinget, hogy "két lábbal tapossa" a tibeti nép vallási és kulturális jogait, míg Kína azzal érvel, hogy a haladást hozta el az "elmaradott régióba".