Zeneexpressz öt átszállóval

A Mulató debreceni sztárfellépője, Liszter Sanyi, minden kétséget kizáróan a műsor egyik legkarizmatikusabb és legrokonszenvesebb előadóművésze. Színpadi imidzse egzotikumok kavalkádja: Zorro vonásai ugyanúgy felfedezhetők benne, mint egy vágásra hizlalt szicíliai keresztapa jellegzetességei, ugyanakkor az sem kizárt, hogy szabadidejében Bogáncs fedőnéven víg vakkantások közepette birkákat terel az alföldi pusztában. Sándor fellépései során igen nagy gondot fordít az eleganciára: csupán pecsétgyűrű-kollekciójának elzálogosítása esetén Bill Gates-i vagyonra tenne szert, aranylánckészlete láttán pedig Snoop Dogg is lefűrészelt shotgunt ragadna, hogy – irigységét demonstrálandó – a zalahalápi művház színpadán repítsen golyót a művész úr párnás testébe. Ám Sanyink muzsikája terén sem támaszt alacsonyabb követeléseket önmagával szemben: udvari szövegírója gondosan ügyel rá, hogy irodalmi igényességű sorainak – mint pl. „elhervad a máj a piátó, nem iszom csak harmadikátó” – nyomasztó mondanivalóját önfeledt „já-já-jádádéjj-já-dádádá-dá-dájj-déjj” sorok gyakori használatával ellensúlyozza. (Egyes paranoid skizofrének szerint Sándor ezen titkos kódrendszer segítségével üzen az ukrán kémelhárítás szolgálatában álló hortobágyi túzokoknak.) Fellépései elengedhetetlen „tartozéka” a Vadrózsák táncegyüttes, akik jóvoltából a produkció sukársági mutatói rendszeresen átadják üdvözletüket a Csomolungma élővilágának. Hozzájuk hasonlóan Liszter művész úr sem tétlenkedik a színpadon, egy performansz során brutálisabb kiképzésben részesíti verejtékmirigyeit, mint Lagzi Lajcsi és Pavarotti egy közös szaunázás alkalmával.

Románcok

A Románcok együttest nyugodt szívvel illethetjük a crossover jelzővel, ugyanis mesteri érzékkel ötvözik a Csóré Béla nevével fémjelzett büntetés-végrehajtási mulatóst az Antall-kormány ideje alatt Nagy Sándor-i hódításokat végző dancefloor formációk (lásd: 2Unlimited, U96, Culture Beat) hangzásával. Ezen sorok szerény lejegyzőjéből tehát akaratlanul is általános iskolai klubdélutánok véres vitáinak – miszerint a No Limits vagy a Master Of Puppets forogjon inkább a rózsaszín Thomson magnóban – emlékét idézik fel, ám ő ennek ellenére sem tud haragudni rájuk. Főként mert Jolly és Krisztofer elképesztő energiát képes sugározni a színpadról… Csodálom is, hogy a Greenpeace nem az ő arcképükkel ellátott transzparensekkel tüntet az atomerőművek leállításáért. Mindemellett adnak a színpadi megjelenésre is, nem afféle csóró bunkók ők, hogy Thomas farmerben és ELTE Gólyatábor pólóban öklendezik oda magukat a nagyérdemű színe elé. A zebracsíkos selyeming esetükben legalább annyira elmaradhatatlan kellék, mint a Peterdi Pálon feszülő rőt golyóálló garbó a szépemlékű Tücsök és bogár rovatban. Bár – tegyük hozzá – ennek a viseletnek meglehet a hátulütője, ha egy alultáplált oroszlánokkal teli szafaripark szabadtéri színpadán lépnek fel. Ezenkívül nagy gondot fordítanak frizurájuk – továbbiakban: „rőzséjük” – megformázására, a formáció frontembere, Jolly egy hét alatt lazán felemésztené a Baldwin család éves hajzselékészletét. A Románcok univerzális zenekar univerzális célközönséggel: egy szüreti bál, egy disznóvágás, valamint egy lagzi résztvevői legalább akkorát bulizhatnak szerzeményeikre, mint a nyolcadik kerületi nagyvállalkozók emberei egy fárasztó díjbehajtást követően.

Bogdándi Jenő

Figyelmeztetek mindenkit, az elkövetkező pár sorban kicsinyes magatartást fogok tanúsítani, ugyanis mindennemű lelkiismeret-furdalás nélkül lecsapom a Mulató történetének egyik legnagyobb magas labdáját. Bogdándy Jenő olyan jelenség, aki/amely szélesebb körű ismertség esetén egyszerre keltené fel David Attenborough, a Római Katolikus Egyház, az FBI és a NASA érdeklődését, ám nemhogy ők, még maga Uri Geller sem tudna mit kezdeni vele. Talán első nekifutásra megpróbálná meghajlítani, esetleg agyi energiával ceruzahegyezővé transzformálni, de biztos vagyok benne, hogy rövid idő után feladná a küzdelmet. A művész úr már-már gyanúsan underground figura, előadói múltja, családi állapota ismeretlen. E sorok írója szerint elképzelhető, hogy korábban alumíniumkohászként dolgozott, mint ahogy az sem kizárt, hogy a Star Wars kiselejtezett díszletei között találtak rá egy Hollywoodhoz közel eső roncstelepen. Misztikus-futurisztikus vonásai ellenére azonban van benne valami nagyon is emberi, mi több, férfias. Kolumbiai striciket megszégyenítő eleganciájával akaratlanul is azt sugallja: „Az előadást követően elhanyagolt, ám dús keblű háziasszonyok részére fedeztetést vállalok.” Jenő underground státusát bizonyítandó, egyetlen fotót sem találtam róla a világhálón…

Kaczor Feri

Kaczor művész úr a mulatós zene Füles Mackója. Ha meglátjuk a képernyőn, pár pillanatig önkéntelenül is hajlandók vagyunk azt hinni, hogy hétfőnként még mindig szünetel a tévéadás, ám ennek ellenére képtelenség nem szeretni őt. Beláthatatlan következményekkel járna, ha egyszer istenigazából felszabadítaná az önmagából áradó pozitivitást: New York, London, Peking és Buenos Aires teljes lakossága belefulladna a nagyvárosokat ellepő életigenlésbe. Pusztító mértékű pozitív kisugárzása pedig nem másnak köszönhető, mint jellegzetes vigyorának, melynek láttán egy vadalma szó nélkül egy robogó expresszvonat elé vetné magát. (Egyes titkosrendőrségi értesülések szerint a Cukros Bácsik Világszövetsége egymillió dollárnyi készpénzt ajánlott neki az általa levédett mézes-mázas mosolygás szerzői jogaiért.) Nem mellesleg arcberendezése is meglehetősen jellegzetes, ha egy bizonyos szögben éri a fény, egészen úgy néz ki, mint egy fülig szerelmes lepényhal. Ének- és beszédhangja nem kevésbé unikum, azon kevés előadók közé tartozik, akik képesek csupán a recehártya és az orrszőrzet általi hangképzésre. Neves amerikai szinkronrendezők szerint az ilyen adottságokkal megáldott előadóművészeket az isten is arra teremtette, hogy orgánumuk segítségével rajzfilmhörcsögöket szólaltassanak meg drámai hitelességgel.

Klemy

„A csúcsra nem hívják az embert, oda fel kell kapaszkodni” – írja honlapján a Fásy Mulató állandó fellépője, akit Fásy Ádám jóvoltából tán Szász Marcinál is gyakrabban aposztrofáltak már az ifjú teheccség jelzővel. Kaczor Ferihez hasonlóan már-már tenyérbe mászóan kedves figura. Ő az, aki a függőlegesen zuhanó repülőgép utasaként néhány csésze fahéjas capuccino (lásd még Presszó mellékletünket – a szerk. megj.) társaságában beszélné le a tálib géprablókat feladatuk végrehajtásáról. Kölyökvizslát megszégyenítő közvetlensége ellenére mégis körüllengi valami Charles Bronso-nos titokzatosság... „Vajon ki ő, honnan jött... de legfőképpen: mi lehetett az a katasztrofális esemény, melynek hatására éppen az énekesi pályát választotta?” – kérdezhetik laikusok ezrei utcasarkokon, pályaudvarokon, bevásárlóközpontokban vagy éppen melegbárokban. Nos, legjobb esetben is csak találgathatunk... (A Klemy személyét firtató kérdéseket leginkább a német szinkronnal ellátott science fiction-ökben gyakorta elhangzó mondat válaszolhatná meg: „Er ist ein kibernetischer Organismus der Zukunft.”) A művész úr gyakran pendít meg érzelmi húrokat dalaiban, melyek a Richter-skála szerinti 10-es erősségű rengéseket képesek generálni célközönsége lelkében. (Ebből kifolyólag gazdasszonyképzők elsőéves tanulói számára a hanghordozó hallgatása közben szülői felügyelet ajánlott.) Dalszövegeire erőteljes hatást gyakoroltak a szélsőséges avantgarde irányzatok, melyeket mesterien megtördelt sorok és zaklatott rímpárok (nekem-üres; melegét-regény) segítségével tolmácsol. Egyéni hangképzési technikájának titkait senkivel nem hajlandó megosztani, rossz nyelvek szerint a tüdejébe ültetett héliumtartály segítségével képes megidézni az éneklő Miki egér szellemét. Fellépései közben kizárólag a közönség reakciói éltetik, többet tapsoltatja az egybegyűlteket, mint Joszif Visszarionovics Dzsugasvili és Kim Ir Szen teljes regnálása idején. (– nausea –)