Vitatkoznak, de nem harapnak

Tóth Ernesztina: „A betegellátás költségvetése túl alacsony, s úgy tűnik, nincs politikai akarat a helyzet rendezésére.” Somogyi Tibor felvételeÚgy tűnik, Szlovákiában a számlák nem fizetése „nemzeti sportnak” számít. Az örökös panaszkodás szintén. Sírnak a magán- és állami orvosok, az ápolónők, a kórházigazgatók, a gyógyszerforgalmazók és persze a patikusok is. Időnként egymást váltva tiltakozó megmozdulásokat szerveznek a tarthatatlan helyzet miatt, s nem kizárt, hogy újabbakra kerül sor.

Minden azért van, mert a betegellátás költségvetése túl alacsony, s úgy tűnik, nincs politikai akarat a helyzet rendezésére. Más ágazatok pénzt kapnak, mi ígéreteket csupán. S azok is egyre módosulnak. Kárunkra.

Roman Kováč egészségügyi miniszterre gondol, aki 2,8 milliárd koronát ígért az adósságok csökkentésére, ám jelenleg már csak 1,8 milliárd koronáról beszél?

A biztosítók 6 milliárd koronával tartoznak a gyógyszerekért, tehát az eredetileg beígért 2,8 milliárd sem lett volna főnyeremény. Nem állítom, hogy az 1,8 milliárd nem enyhítené gondjainkat, viszont nem mindegy, hogy októberben vagy december végén utalják a számlánkra.

Ilyen viszonyok közepette a gyógyszertárak nem nyereségesek, mégis mivel magyarázható, hogy országszerte egyre újabbak nyílnak? Nem azért, mert évi legalább 14 milliárd koronás forgalomról, vagyis kiváló bizniszről van szó?

Nem a patikustól függ, hogy mekkora a gyógyszerfogyasztás. Nekünk kötelességünk kiadni a felírt gyógyszert, illetve a lehető legrövidebb időn belül beszerezni. Mivel a legtöbb ügyféllel rendelkező egészségbiztosító 6-7 havi késéssel rendezi a számláinkat, mi hitelezzük az államot. Szlovákiában mintegy 1100 gyógyszertár működik. Bennünket is félelemmel tölt el az új patikák megjelenése. A fordulat azért is furcsa, mert fél évvel ezelőtt Kováč miniszter azt állította, nincs szükség újabbakra.

Legújabban Peter Finďo képviselő a gyógyszertörvény módosításával arra törekszik: ne csak gyógyszerész lehessen patikatulajdonos, hanem bárki, sőt arra is, ha pénze van, gyógyszertárláncot is létrehozhasson. Hogy vélekedik erről a gyógyszerészkamara?

A képviselő célja állítólag a piac liberalizálása. Nem tiltakoznánk, ha rendeződnének az adósságok. De így? Az 5-6 éve eladósodott, tengődő patikusok képtelenek lennének felvenni a versenyt az újgazdag tulajdonosokkal. Félő, hogy amíg a vállalkozóknak lesz pénzük, működtetni fogják a patikákat, ám ha számításuk nem jön be, veszik a kalapjukat és eltűnnek. Ki látja el a betegeket? Mi ugyan elégedetlenkedünk, vitatkozunk, ugatunk, de nem harapunk. Azért, mert gyógyszerészek vagyunk, a szakma bolondjai. Tartottuk és tartjuk a hátunkat.

Az egészségbiztosítók gyakran utalnak arra, hogy anyagi helyzetük nem is olyan rossz, hiszen 21 százalékos árréssel dolgoznak.

Ez, kérem, ködösítés. Az igazság az, hogy az előállítási árat vehetjük alapul. Ha a gyógyszerész csak a gyárilag csomagolt, kész orvosságot adja ki, akkor 17,5 százalékos az árrése, ám ha segédeszközöket is tart, akkor a magas hozzáadottérték-adó miatt csak 9 százalékos. Európai viszonylatban nálunk a legalacsonyab az árrés, 1993 óta nem változott. De: hányszor emelkedett az energia ára, a víz- és telefondíj? Gyógyszerész vagyok Párkányban, tudom, miről beszélek, tudom, mekkora költséget jelent napi száz készítmény esetén a sterilizálás, a vízhasználat.

Úgy hírlik, alig van már magánpatikus, a tartozás fejében a gyógyszertárak – nem hivatalosan – különféle társaságok tulajdonába mentek át.

Pontos adataink nincsenek, de tudunk erről a jelenségről. Sajnos, a kollégákat a körülmények kényszerítik erre a nem könnyű lépésre. Ha nem ezt tennék, főleg azok, akiknek havi forgalma nem lépi túl a 300 ezer koronát, nem volna miből élniük.

Az anyagi hiány miatt nem gondolnak a patikusok arra, hogy átmeneti időre felmondanak alkalmazottaiknak, és megpróbálják egyedül kiszolgálni a betegeket?

Ahol nem nagy a forgalom, ott esetleg elképzelhető a létszámcsökkentés, de napi 500-600 gyógyszer kiadásához, az orvosságok elkészítéséhez, az érkező áru átváteléhez, az ügyeletek biztosításához emberek kellenek.

Október 15-én érvénybe lép az újabb gyógyszerkategorizáció. Bár a minisztérium szerint minden diagnóziscsoportban lesz térített gyógyszer, a krónikus betegségben szenvedőknek nem kell tartaniuk az orvosságok drágulásától?

Noha a jegyzék megjelent, a feltüntetett maximális árak megváltoz(hat)nak. Mert amint a gyógyszercégek látni fogják, hogy a betegre nagy anyagi teher hárulna, s emiatt más orvosságra vált, egy-két napon belül csökkentik az árakat.

Gyakran szembesülnek azzal, hogy a betegek nem tudják megfizetni a gyógyító mérgeket?

Előfordul, hogy azt mondják, nem veszem át, mert nincs pénzem. Akadnak olyanok is, akik azért mondanak le a megszokott gyógyszerről, mert a térített kategóriából a részben térítettbe került. Miközben bevallják, jelenleg nincs is szükségük rá, mert előre bespájzoltak. Sokan meg, annak ellenére, hogy drága orvosságot szednek, nem tudnak meglenni nélküle. Azért, mert enyhülést hoz. A sokat reklámozott szerekkel is ez a helyzet. Akkor kérik, ha valóban beválik. A többi „csodagyógyszer” rendszerint tiszavirág-életű.