Választási listák: néhány párt a szokások rabja, mások az állandó változásban hisznek

A politikai pártoknak július 2-ig kellett leadniuk a választási jelöltlistájukat a belügyminisztériumban. A tárca adatai alapján összesen 25 szubjektum méretteti meg magát a szeptember 30-i választáson. A Focus-ügynökség legfrissebb, június végén készített felmérése alapján kiválasztottuk azt a 14 pártot, amely a legnagyobb támogatottsággal rendelkezik, és összehasonlítottuk a jelöltlistákat, különösen a listavezetőkre, illetve a parlamentbe jutást érő helyekre koncentrálva.

Örök listavezetők

Az idei választáson a legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártok közül három olyan akadt, amely ragaszkodott a „jól bevált recepthez”, vagyis ugyanaz a személy vezeti a listájukat, mint 2020-ban. Közéjük tartozik a Boris Kollár vezette Sme rodina, az Andrej Danko-féle SNS, illetve a Richard Sulík által igazgatott Saska. A felsorolt politikusokról általánosságban elmondható, hogy nagyon domináns szerepet töltenek be a pártjukban – egyrészt mindhárman pártelnöki pozícióban vannak, másrészt pedig már hosszú évek óta „ragaszkodnak” a lista legelső helyéhez.

Boris Kollár 2015-ben lépett be a politikába, amikor az SOS (Strana občanov Slovenska) nevű mikropárt élére állt, majd átnevezte Sme rodinára. Azóta a párt kétszer mérettette meg magát a parlamenti választáson (2016-ban és 2020-ban), és mindkét alkalommal Kollár volt a listavezető.

Richard Sulík még nagyobb tapasztalattal rendelkezik: a Saska 2009-es létrejötte óta négyszer indultak el a választáson, mindig Sulík vezetésével.

Andrej Danko abból a szempontból kilóg a sorból, hogy ő nem pártalapító, hanem Ján Slotától vette át az SNS vezetését a 2012-es választási bukás után. Azóta Danko kétszer vezette a nemzetieket a választáson, és bár 2020-ban a párt nem jutott be a parlamentbe, de ez sem rengette meg a pártelnök listavezető pozícióját.

A változtatások okai

Annak, hogy a többi párt miért állított új listavezetőt, több oka is lehet. Vannak olyan formációk, amelyek a 2020-as választás idején még nem is léteztek, és a parlamentbe jutó pártokban uralkodó belső feszültség miatt jöttek létre, néhány jelentős képviselő kiválásával. Ide tartozik például a Hlas, a Republika vagy a Demokraták.

A magyar pártok ebből a szempontból sajátos helyzetben vannak, hiszen három évvel ezelőtt még egyik sem ilyen formában indult a választáson. Akkoriban kettő, magyar érdeket képviselő formáció létezett: egyik a Magyar Közösségi Összefogás, amely az MKP, az Összefogás és a Magyar Fórum képviselőinek gyűjtőlistájaként szolgált, a másik pedig az önállóan induló Híd. Ezek a szubjektumok gyakorlatilag tovább darabolódtak, hiszen az idei választáson már három különálló formációban indulnak.

Az új listavezetők állításának másik oka, hogy a 2020-as választáson megbukó pártelnökök közül többen is lemondtak. Ide tartozik például Michal Truban, az akkori PS/Spolu koalíció vezetője, aki jelenleg a Progresszív Szlovákia listájának harmadik helyén szerepel, vagy Alojz Hlina, a KDH egykori elnöke, aki azóta már el is hagyta korábbi pártját, és most a Saska listájának utolsó helyén indul.

A harmadik kategóriába azokat a pártokat sorolhatjuk, amelyeknek állandó stratégiája a jelöltek rotálása, vagyis minden választáson új listavezetőt indítanak. Ide tartozik az OĽaNO, amely idén választási koalíció formájában méretteti meg magát, összefogva a Keresztény Unióval (KÚ) és a Za ľudíval. Ennek eredményeként a parlamentbe jutáshoz öt százalék helyett hétre lesz szükség. Az OĽaNO listáját 2020-ban Mária Šofranko vezette, idén viszont Erika Jurinová, Zsolna megye elnöke került az élre.

Végül pedig vannak olyan esetek is, amikor a korábbi listavezető személye a különféle botrányok miatt háttérbe szorult vagy fel sem került a listára. Itt érdemes megemlíteni Marian Kotlebát, az ĽSNS vezetőjét, akit tavaly a bíróság bűnösnek talált az 1488 eurós csekkek ügyében. A szélsőjobboldali párt listáját idén a pártelnök testvére, Marek Kotleba vezeti.

Kormányfői verseny

Az idei választás egyben a „nagy visszatérések” időszaka is, hiszen az utóbbi időben több nyugdíjba vonult politikus jelentette be, hogy valamilyen formában szerepet vállal a kampányban. Ide sorolható például Mikuláš Dzurinda egykori kormányfő, aki a Kékek és a Híd közös listáját vezeti, vagy akár Bugár Béla, a Híd korábbi elnöke, aki ugyan nem méretteti meg magát a választáson, de aktívan szerepet vállal a kampányban.

Ha már Dzurindánál tartunk, a szeptemberi választáson fontos szerepe lehet az egykori miniszterelnököknek is. Az önálló Szlovák Köztársaság történetében eddig 9 személy töltötte be a kormányfői pozíciót, közülük öten most is elindulnak a választáson: Dzurinda mellett Fico, Pellegrini, Matovič és Heger is megpróbálkozik a parlamentbe jutással.

Férfidominancia

A választási kampány egyik sokat emlegetett témája a nők egyenjogúsága. Azt maguk a politikusok is elismerik, hogy a szlovák közéletre továbbra is a férfiközpontúság jellemző, néhányan ebből kampánytémát is kreálnak – például a Saska vagy a Progresszív Szlovákia. A választási listákat elnézve azonban megállapítható, hogy a legértékesebb pozíciókban (vagyis az első tíz helyen) továbbra is a férfiak vannak többségben. Az elemzett 14 párt közül mindössze kettő esetében került nő az élre (Andrea Letanovská a Demokraták, illetve Erika Jurinová az OĽaNO színeiben), és az első 10 helyet tekintve a nők aránya csak a PS-ben éri el az 50 százalékot. A progresszívek egyébként ki is emelték, hogy a 150 fős listán 75 nő kapott helyet, ezzel is szimbolizálva a nemek közti egyenlőséget. Ezzel szemben vannak olyan listák is, ahol az első helyeken egyetlen nő sincs. Közéjük tartozik például a Smer, amely eddig csak a 9. helyig mutatta be a jelöltjeit, de ők egytől egyig férfiak, illetve ide sorolható a Szövetség is.

Az utolsó helyek

A bejutást jelentő helyek között érdemes kiemelni a listák utolsó pozíciót is. Ez a stratégia elsősorban Igor Matovič, az OĽaNO elnökének nevével forrt össze, aki eddig három parlamenti választáson mérettette meg magát a párt színeiben, és mindhárom alkalommal a 150. helyről került be a törvényhozásba. Matovič idén sem változtatott a szokásán, ezúttal is az utolsó helyéről indul, sőt, a lista leghátsó pozícióiba további közismert személyiségeket ültetett: a 149. Grendel Gábor, a parlament jelenlegi alelnöke, őt Anna Záborská, a KÚ vezetője, valamint Veronika Remišová, a Za ľudí elnöke előzi meg.

Az utolsó helyekben rejlő potenciált idén más pártok is megpróbálják kihasználni. Közéjük tartozik a Demokraták is, amelynek vezetősége úgy döntött, hogy Lucia Ďuriš Nicholnosová európai parlamenti képviselőt (korábban Saska, most Jablko) helyezi a listájuk végére. Általánosságban megfigyelhető, hogy az OĽaNO-ból kilépő képviselők megtartják a Matovič által népszerűvé tett stratégiát, hiszen Hegerék mellett Gyimesi György korábbi parlamenti képviselő is a Szövetség listájának utolsó pozíciójában szerepel.

A Saska utolsó helyén álló Alojz Hlináról már volt szó, és ehhez a sorhoz csatlakozott a Sme rodina is, amely váratlan módon a Sulíkékat elhagyó Martin Klusnak kínálta fel a 150. pozíciót.

Érdekesség, hogy Kékek és a Híd szembemenve a trenddel üresen hagyta a közös lista utolsó helyét. Magdeme Klára szóvivő elmondta, a 150. helyre azért nem ültettek senkit, mert ezt a cirkuszt még Matovič és Sulík kezdte el 2010-ben, és azóta csatlakoztak más pártok is, ők pedig nem szeretnének egy kalapba kerülni az említett politikusokkal.

Magyar listavezető

Végül pedig érdemes szemügyre venni, hogy a magyar kisebbség szempontjából hogyan festenek a legértékesebb helyek a listákon. Mint ahogy arról szó esett, az idei választáson három olyan formáció indul, amely kifejezetten a magyar érdekképviseletet tűzte ki célul: a Szövetség, a Kékek és a Híd, valamint a Magyar Fórum, amely az Občianski demokrati Slovenska, a Za regióny, a Rómska koalícia, és a Demokratická strana nevű kisebb pártokkal fogott össze. A Szövetség listájának élén a magyar nemzetiségű Forró Krisztián áll, viszont a Kékek és a Híd formációt a már említett Dzurinda vezeti, Sólymos László csak a második pozíciót kapta. A harmadik politikai szubjektum e cikk megjelenéséig nem mutatta be választási listáját, de elképzelhető, hogy az élen a Magyar Fórumot vezető Simon Zsolt áll majd.