Útikönyv

E sorok írója sajnálja, hogy a Kassa műemlékei című kötet csak a napokbanlett magánkönyvtára részévé. Nemrégiben ugyanis Rákóczi városában járt, s ez a praktikus kötet tartalmasabbá tehette volna koraesti sétáját. ĺgy legfeljebb annyit tehet — de annyit meg is kell tennie —, hogy felhívja a Kassára utazni szándékozók figyelmét: ne induljanak el e kötet nélkül.

A könyv borítóján a szinte emblematikus Szent Erzsébet Dóm kupolája látható, s a kötet címe magyarul és németül. A szerző a középkori íródeákok szerénységével a háttérbe húzódik, nem kér helyet a címlapon. Mi azért eláruljuk, a turistakalauz Szaszák György munkája, a fotókat Tibor Kováč készítette, a német fordítás Horváth Erika munkája.

Ahogy a szerző-összeállító is megjegyzi: „Kassáról valójában talán azért nem készült eddig nálunk útikalauz, mert a műemlékek és épületek java része a város több száz éves magyar múltjához kapcsolódik, s ezt mindmáig nehezen tudja az ország a saját történelme részeként elfogadni.”

Na de miért bűnhődjenek a nemzeti szűklátókörűség miatt a turisták? — tehetjük fel a jogos kérdést. Másrészt viszont, ha a „többségnek” nem érdeke (valóban nem az?) hogy ez a dokumentáció megtörténjen, akkor a „kisebbség” jól felfogott érdeke, hogy mindezt önerőből valósítsa meg. De nem csak a város sorsa jellegzetesen közép-európai, a fényképek készítőjéé, Tibor Kováčé is. 1968-ban a múzeum alkalmazottjaként fényképezett, mikor rálőtt egy orosz katona. Azóta tolószékből készíti felvételeit…

A kötet három részben ismerteti a város műemlékeit, elhelyezkedésük szerint. Az első rész a Fő utca orsó alakú szigetén található műemlékeket mutatja be, legnagyobb részletességgel természetesen a dómot, egészen az oltárképekig menő alapossággal. Valamint a Mihály-kápolnát, az Orbán-tornyot, a Kassai Állami Színház impozáns épületét és a Szeplőtelen Szűz barokk szoborcsoportját. A következő rész a Fő utca nevezetesebb épületeit veszi számba, előbb a keleti, majd a nyugati oldalon fekvőket. A harmadik részben pedig az egyéb helyeken található jelentősebb emlékhelyekről olvashatunk.

Talán a rendelkezésünkre álló terjedelmet is kitöltené, ha ideírnánk, mi minden kapott helyet Szaszák György könyvében. A régi városháza, a premontreiek, az orsolyák, a ferencesek, a reformátusok, evangélikusok, zsidók templomai; az Andrássy-palota, a Miklós-börtön, a rodostói ház, a Márai-ház… Múltunk megannyi fontos színhelye. A Kassára látogatók semmiképpen ne hagyják otthon ezt a könyvet, melynek segítségével persze gondolatban is utazhatunk, egy árnyékos, hűvös szoba karosszékében ülve. Érdemes — ha „csak” lélekben is — Kassára kirándulnunk, mert — és innentől beszéljen helyettünk Márai Sándor: „Kemény város volt, tartott rangjára és igényére, s meg is tudta védeni azt.” (AB-ART, Pozsony 2002)

Kocur László