Új jelentésében is ragaszkodni fog régi véleményéhez

VRABEC MÁRIA

Rang, tudás és tekintély – minden együtt volt, hogy egy megkérdőjelezhetetlen dolgozatot adjon le, amelyen sem a szakmabeliek, sem Hedvig védelmezői, sem a vádlói nem találnak fogást. Nem sikerült, így most a javított kiadáson dolgozik – ígérete szerint már csak néhány hétig.

Hogyan áll a jelentéssel, már minden szükséges dokumentumot megkapott?

Még a dunaszerdahelyi leletekre várok a sebészetről és a pszichiátertől.

A trencséni pszichiáterrel, Jozef Hašto doktorral felvette a kapcsolatot?

Nem, az nem függ össze az esettel. Az egyetlen partnerem ebben az ügyben a vizsgálatot vezető ügyész, aki azt kérte, hogy a dunaszerdahelyi pszichiátriai ellátást vizsgáljam. A másik pszichiátert nem ismerem, semmi köze az egészhez.

Hogyhogy semmi köze? Hedvig a támadás okozta trauma miatt járt hozzá másfél évig.

Ugyan! És miért?

Pszichoterápiára az elszenvedett poszttraumás stressz miatt.

Ez marhaság. Itt egy állítólagos támadás körülményeit vizsgáljuk, nem azt, hogy mi volt hónapokkal utána. Az a szegény lány úgy belebonyolódott a saját dolgaiba, hogy nem maradt más választása, mint valami stresszre hivatkozni.

Ön azt gondolja, hogy egy komoly tapasztalattal rendelkező, elismert pszichiáter ötven terápiás óra alatt nem ismerné fel, ha a betege hazudna neki?

Abból indul ki, amit a beteg elmond neki, nem? Milyen módszerrel lehet vizsgálni annak az igazságtartalmát? Hipnózissal?

Megtudhatná, ha Hašto doktor véleményét is kikérné.

Őszintén megmondom, nem érdekel. Nekem ez az ember úgy tűnik, mint egy exhibicionista, aki mindenképpen szeretné felhívni magára a figyelmet. Mint orvos soha nem beszélnék nyilvánosan a betegemről. Maga megosztaná a gondjait egy olyan pszichiáterrel, aki világgá kürtölné azokat?

Doktor Hašto minden adatot Malina Hedvig beleegyezésével tett közzé, és éppen páciense védelmében állt a nyilvánosság elé. Ez különbség.

Hol vagyunk, a kommunizmusban, hogy nyilvánosan színt kell vallanunk? Szerencsére nem vagyok pszichiáter, nem nekem kell ennek a lánynak a lelkiállapotát megítélnem.

Pszichikailag sérült személyiségnek kellene lennie ahhoz, hogy ilyesmit kitaláljon, de a pszichiátere szerint nem az.

A személyes véleményem szerint az, és valószínűleg ennek a Hašto doktornak a betege.

Azt állítja, hogy már régebben is kezelte őt?

Azt nem tudom megmondani. Sárközy doktor biztosan tudja, de nem fogja elárulni, mert fél, hogy elveszíti a betegei bizalmát.

Azok a leletek és zárójelentések, amelyeket most kért Dunaszerdahelyről, egy éve nem hiányoztak? Akkor ezek nélkül is tudott dolgozni?

A nyitrai dokumentáció alapján dolgoztam ki az első szakvéleményt. A szakértőnek az ügyészség által feltett kérdésekre kell válaszolnia, és én azokat megválaszoltam.

Épphogy nem, azért kérték a jelentés kiegészítését.

Nem azért, hanem mert az ügyvéd eljárásbeli hiányosságokra hivatkozott, és további kérdéseket tett fel. Ez már csak kiegészítés lesz, és a lényegen nem fog változtatni.

Most is egyedül ön fogja megírni és aláírni az egész jelentést?

Csak a sebészeti részt. A pszichiátriai szakvéleményt pszichiáter fogja írni, és ismét konzultálok majd más szakorvosokkal is.

Tudni fogják, milyen ügyben? Mert tavaly emiatt többen elhatárolódtak a jelentéstől.

Ebből okultam. Mindenkinek megmondom, milyen ügyről van szó, és eldöntheti, vállalja-e. Biztos lesznek változások az eredeti felálláshoz képest. De tavaly is csak ketten határolódtak el, Kořínková doktornő és Vrtík doktor. Stanko doktor véleményét pontatlanul idézte a sajtó. Azt mondta, hogy az ajaksérülés úgy keletkezett, hogy a lány megharapta az ajkát. Hogy erre hogyan és miért kerülhetett sor, azzal nem foglalkozott. Kořínková doktornőtől azt kérdeztem, milyen hatással lehetett 10 mg Diazepam a vizsgált személy ítélőképességére. Megadtam neki a testsúlyt, életkort, csak a páciens kilétét hallgattam el. Ő erre válaszolt, utána pedig visszavonta. Vrtík docens pedig egy tévéműsorban beismerte, hogy együttműködött velem, aztán elhatárolódott az egésztől.

Mit gondol, miért?

Erre nem tudok válaszolni. De biztos lehetett mögötte valami.

Térjünk vissza a Diazepamhoz. Én laikus vagyok, de logikusnak tartom azt az érvelést, hogy egy nyugtató hatásmechanizmusánál nemcsak a páciens életkorát és testsúlyát kell figyelembe venni, hanem a lelkiállapotát, vérnyomását, a többi alkalmazott gyógyszert is. Ezekről Kořínková doktornőnek nem volt információja, hogyan lehetett a tőle kapott általános tájékoztatásból következtetni Malina Hedvig ítélőképességére?

Ezt két év után nem is lehet megállapítani. De a Diazepam egy jelentéktelen nyugtató és feszültségoldó, pár óra múlva semmi hatása. Kořínková doktornő nem bírta ki a média nyomását, de ez az ő dolga. Most már úgyis más pszichiátert bízott meg az ügyészség.

Azt miért hagyta figyelmen kívül a jelentésében, hogy Malina Hedvig a kórházban más nyugtatókat és fájdalomcsillapítókat is kapott? Ezek együttes hatása már befolyásolhatta az állapotát, és megkérdőjelezi a kihallgatások törvényességét.

Amit leírtam, az ül, ha kapott más gyógyszert, az biztos benne van. Maga arra akar kilyukadni, hogy a vallomásai nem érvényesek, hogy amit mondott, az nem is úgy volt?

Én nem akarok kilyukadni sehova, csak kérdezek. Ön tudja, milyen gyógyszereket és melyikből mennyit kapott Malina Hedvig 2006. augusztus 25-én?

Tudom hát, és most már úgy fogom megírni a jelentést, hogy pontosan benne lesz, mikor milyen gyógyszert kapott, milyen adagban. Ezek hatásáról a pszichiáter nyilatkozhat.

A tavalyi jelentésében feltüntetett konzultánsok többsége nem volt bejegyzett szakértő, így büntetőjogi felelősséget sem visel a véleményéért. Idén ezt is figyelembe veszi, amikor konzultánsokat választ?

Az ügyész fogja őket kiválasztani, én csak javaslatot teszek. Valamennyien az orvosi kar alkalmazottai, és nem kell, hogy bejegyzett szakértők legyenek, mert ők nem írják alá a jelentést. Az orvosi kar sem szakértői intézmény, de az ügyész megbízhatja szakértői jelentés kidolgozásával, mert ez a legfelsőbb orvostudományi instancia. Én mint a kar dékánja pedig sebész szakértő is vagyok, és amikor áttanulmányoztam a jegyzőkönyveket, úgy döntöttem, hogy megírom a jelentést.

Az ügyész nem bízhatja meg az orvosi kart, mert annak nincs jogalanyisága. Csak az egyetemet kérheti fel, és a rektor hivatott megbízni az egyes szakértőket.

Válasszon ki, akit akar. Nem lesz nálam boldogabb ember a világon, ha másnak adja.

Terhére van ez az ügy, úgy érzi, hogy ártott a szakmai tekintélyének?

Úgy nézek ki, hogy bármit megbántam? Nem vagyok akárki, kemény profi vagyok. A politika sosem érdekelt, megírom, amit gondolok, és kiállok a véleményem mellett.

Akkor nem bánja, hogy elvállalta ezt a munkát. Mert szakmai körökből is hallani olyan hangokat, hogy nem csak saját magát, hanem az orvosi kart, sőt, az egyetemet is lejáratta vele.

Maga is tudja, hogy amilyennek látni akarják az embert, olyannak látják. A legtöbb újságíró meg sem hallgatta az érveimet, csak az volt a céljuk, hogy lejárassanak. Annyira kihoztak a sodromból, hogy egyszer el is ragadtattam magam, amikor a Pravda riporterét tiszteletlen jelzővel illettem. Szabadságon voltam Görögországban, ittam is, és nem tudtam, hogy rögzítik a beszélgetést. Ez hiba volt, tapasztalatlan voltam, de tanultam belőle.

Meggyőződése, hogy Malina Hedviget 2006. augusztus 25-én nem verték meg?

Nézze, mindegy, hogy rögzíti vagy nem, a gyomrom forog az egésztől. Olvasta a jelentésemet? Ott a válasz. Ha az a lány meg akar győzni, menjen hazugságvizsgálatra.

Volt, és az eredmény szerint igazat mondott.

Akkor hozza nyilvánosságra az eredményt és azt is, hol készült ez a vizsgálat, és milyen kérdéseket tettek fel neki. Mert minden azon múlik, hogyan állították össze a kérdéseket.

Amit ön állít a tavalyi jelentésében, az ellentmond annak a diagnózisnak, amelyet a nyitrai kórházban állítottak fel. A következőket állapították meg: agyrázkódás, az arc zúzódása bal oldalon és az orr zúzódása, az alsó állkapocs zúzódása bal oldalon, mindkét fül zúzódása és kisebesedése, a hasfal és mindkét oldalon a combok zúzódása. Ha ön szerint ez mind nem igaz, akkor a nyitrai orvosok vagy mind dilettánsok, vagy hazudnak.

Az agyrázkódást csak a páciens elmondása alapján állapítják meg, neurológiai tünetei nincsenek. Ha a páciens azt állítja, elveszítette az eszméletét, akkor az orvos leírja, hogy agyrázkódása volt. Ugyanilyen szubjektív adat az emlékezetkiesés is. Ha maga holnap azt fogja állítani, hogy nem emlékszik, miről beszéltünk, én nem tudom bizonyítani az ellenkezőjét. Ami a fizikai tüneteket illeti, a véraláfutás hét-tíz napon belül szívódik fel, nem aznap estére. Egy évig tanulmányoztam bántalmazott nők kék foltjait, egyiknél sem múltak el másnapra. A pofont pedig nem lehet bizonyítani. Ha én most önnek lekeverek egyet, piros lesz az arca, de három órán belül elmúlik. A hasba rúgásnak semmi nyoma nem volt, a fülcimpán sem látszott sérülés. Beszéltem a nővérkével, aki lemosta őt, és azt mondta, hogy nem volt ott semmi. Mindenki röhögött azokon a fényképeken. Ha én mint sebész látok egy fotót, pontosan tudom, hogy az adott személyt mikor bántalmazták.

Malina Hedvig sosem állította, hogy félholtra verték, azt viszont biztosan mondhatom, mert olvastam a jegyzőkönyveket, és többször beszéltem is vele, hogy sosem mondott ellent saját magának. Mindig ugyanúgy írta le a támadást.

Ez érdekes, ennek majd utána kell néznem a jegyzőkönyvekben.

A támadás négy éve történt, ön sosem látta Malina Hedviget, mint kiderült, az összes leletét sem ismeri, és talán a jegyzőkönyveket sem olvasta. Ennek ellenére továbbra is azt állítja, hogy valamennyi sérülése korábbi eredetű volt?

A combjain talált véraláfutások biztos, mert már zöldültek. Világosan lehetett látni az ujjnyomokat, ahogy széthúzták a lábait... azok nem ütéstől vagy rúgástól származtak. Most újra áttanulmányozok minden dokumentumot, mert egy szakértői jelentésben minden mondat mögött többórás munka van.

Tavaly még azt mondta nekem, hogy hat óra alatt írta meg a jelentést.

De előtte hónapokig gondolkoztam rajta, konzultáltam a kollégákkal. Ezért mentem el a nyitrai kórházba is, hogy beszéljek az orvosokkal, mert minél több információt akartam.

De ehhez nem volt joga. Csak a rendőrség vagy az ügyészség hallgathatta volna ki őket.

Lehet, nem ismerem a törvényt, de más módom nem volt arra, hogy megtudjam a véleményüket. Ha szakértői véleményen dolgozom, általában megvizsgálom a beteget, és áttanulmányozom a teljes egészségügyi dokumentációját. Ebben az esetben is ez lett volna az ideális – nem jogi szempontból, fütyülök az ügyvédekre, mert azok csak a formális hibákat keresik. Az érintett személy nem akarta kiadni a dokumentációját, ennek ellenére senki nem tudta megkérdőjelezni a szakvéleményemet.

Amit a CT-vizsgálatról mondott, hogy egyértelműen bizonyította: Malina Hedvignek nem voltak arcsérülései, azt utólag több radiológus is cáfolta. A felvételeken tisztán látszik a bal arccsont feletti duzzanat.

A felvételen nem látni az arcot, csak a fejet vizsgálták. Nem tudom, honnan szedték ezt, mert én is radiológusokkal konzultáltam, és nem láttak duzzanatot. Ha valaki mást látott a felvételen, írja meg a szakvéleményt. De hogyan jutottak ezek az orvosok a CT-felvételhez, és hogyan tehették közzé? Én mindig ügyeltem arra, hogy a betegek adatait ne hozzam nyilvánosságra, még az ügyésznek sem beszélhetek róluk. Amikor az egyik hetilapnak adtam interjút, voltak is itt az adatvédelmi hivatalból, de megmutattam nekik, hogy csak olyasmiről beszéltem, ami a sajtóban már megjelent.

Tudatában van annak, mekkora a felelőssége orvos szakértőként? Amikor egy-egy sérülésről nyilatkozik, eszébe jut, hogy ön sem tévedhetetlen?

Persze, hogy tudatában vagyok. Ártatlan emberek életét tehetem tönkre, és gyilkosokat menthetek fel. Mindig az igazságot keresem, alapelvem, hogy senkinek ne okozzak kárt.

Egy éve azt mondta, hogy a nyitrai orvosokra nyomást gyakorolt az azóta elhunyt kórházigazgató, Viktor Žák. Ezt komolyan gondolta?

Erre a kérdésére nem válaszolhatok, mert Žák doktor az évfolyamtársam és barátom volt.

De tavaly több lapnak is ezt nyilatkozta.

Akkor hülyeséget mondtam.

Az orvosi kar élén nemsokára lejár a hivatali ideje. Újra indul a dékáni posztért?

Ehhez az kell, hogy jelöljenek. Ha élvezni fogom a kollégák bizalmát, megpróbálkozom, mert nagy célom, a rázsochy-i kórház befejezése még nem teljesült.

Azt is lehetett hallani, hogy ezt ígérték önnek a megfelelő szakvéleményért.

Ez marhaság, egy színvonalas egyetemi kórházra és oktatóközpontra attól függetlenül szükség van, hogy én kinek a kék foltjairól mit gondolok. Szlovákiában három év múlva összeomlik az orvosképzés, ha marad a jelenlegi állapot. Ma a világon minden orvosi kar a tudományos munkára kapott pályázati pénzekből él, de a kutatás a sejtekről és a génekről szól. Hol kutassunk, ha se helyünk, se műszereink? Akár ez a kormány lesz az, akár a következő, de Rázsochyt valamelyiknek be fog kelleni fejeznie.