Tengerész, fogoly, számtantanár, profi sakkozó…

A Nap Kiadó gondozásában jelent meg Vajda Barnabás Monoszlóy Dezső életművével foglalkozó monográfiája, melyben a szerző a Budapest—Pozsony—Bécs-háromszög kultúrájából táplálkozó irodalmár rendkívül változatos életútját tárja a nagyközönség elé.

Az egyetemi oktatóként is tevékenykedő irodalomkritikus (első monográfiája: Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2005) mélyreható és frappáns műelemzések által ismerteti a tájainkon outsidernek tekintett alkotó műveit. Választ keres arra, milyen alapvonásokban határozhatók meg Monoszlóy írásainak: költészetének, novella- és regényművészetének sarokpontjai.

Ahogy azt a könyv előszavában is írja, a monográfia azt a célt tűzte ki maga elé, hogy végigolvassa Monoszlóy Dezső alkotásait és az őket kísérő recepciót, s néhány átfogó elemzési szempont alapján összegezze a művész költői, valamint novella- és regényírói munkásságát. „Monoszlóy Dezső életműve összegzésének eljött az ideje (erre kritikusai is többször figyelmeztettek), és nemcsak az érdem okán, hanem azért is, mert a szélesebb összefüggéseket tekintve egész Közép-Európában ismert író élete és munkássága egy egyelőre kevéssé feldolgozott kor fordulatokban bővelkedő és egyediségében is nagyon jellemző fejezete, nézzük akár regionális, akár az összmagyar, akár az egyetemes irodalom felől” — írja Vajda Barnabás a könyv előszavában.

Monoszlóyt (december 28-án ünnepli 83. születésnapját, ezúton is gratulálunk neki) — aki így vall saját magáról: „voltam tengerész, vizsgálati fogoly, kiadóvállalati igazgató, rádiószerkesztő, bányász, a külügyi osztály előadója, normafelelős, kőműves, vállalati jogász, a bér- és munkaosztály vezetője, számtantanár és profi sakkozó…” — a rendszerváltást megelőző két évtizedben megfosztották a csehszlovákiai magyar irodalmi jelenlét esélyétől, így a fiatalabbak nem nagyon ismerhetik nevét, nem beszélve életművéről. „De vajon kortársai, a második világháború után induló nemzedékek tudják-e, ki Monoszlóy Dezső? Ismerik-e, s ha igen, mennyire azt az embert, aki soha nem volt irodalmi és nemzedéki csoportosulás tagja, magányos farkasként lépett be a csehszlovákiai magyar irodalomba” — tette fel a kérdést Vörös Péter 1992-ben, A szerelem öt évszaka című novelláskötettel foglalkozó írásában. A kritikus kérdésére mindenkinek magának kell felelnie.

Bár a monográfia eddigi egyetlen, eléggé kritikus hangvételű ismertetője Vajda Barnabás szemére veti, hogy „általában szűkszavúan szól Monoszlóy életének homályos időszakairól”, úgy gondolom, a mű nagyon is merész és dicséretes úttörő vállalkozás. A szerző nem ígér tökéletességet, mivel már a könyv előszavában kiköti: „Nem biztos, hogy e próbálkozás képes megfelelni egy részletes biográfia elvárásainak, és nem biztos, hogy képes pótolni a fentebb jelzett hiányt, viszont elérendő kihívásként tartja szem előtt az életrajzi monográfiának azt a válfaját, amely egy adott pillanatban elérhető teljesség igényével készül avégett, hogy hozzásegítsen egy adott életmű értőbb és mélyebb befogadásához.”

Mindenképpen pozitív jelenség, hogy amint azt Tarján Tamás megfogalmazta, a minket „füstfellegeibe és anekdotáiba burkoló”, jelenleg Bécsben élő (élet)művész biográfiáját a monográfus úgy próbálta összefoglalni, hogy mindenekelőtt az író-költő saját, illetve családtagjainak nyilatkozatait és vallomásait teszi meg az életrajzi vázlat gerincévé.

A monográfia elemzi Monoszlóy költői és prózai műveit, és összefüggéseket keres a novellák között. A Más írók és más stílusok hatása címet viselő fejezetben novelláinak a modernizmushoz való viszonyát kutatja. Vajda Barnabás rendszerbe foglalva tárja az olvasók elé az egyes korszakokat és alkotásokat, s közben minden lehetséges módon igyekszik megkönnyíteni az eligazodást ebben a kiterjedt életműben. A monográfia része egy Monoszlóy-toposz-szótár is, amelybe olyan szavak, kifejezések kerültek, melyek valamilyen okból jellemzőek a szerző írásművészetére, esetleg az összkép szempontjából tűnnek lényegesnek. Értékes gyűjtemény a szerző műveinek jegyzéke, novelláinak, elbeszéléseinek betűrendes mutatója, a Vajda Barnabás által fellelt szakirodalom címjegyzéke és a fényképfüggelék is, mely minden bizonynyal nagy segítség lesz azok számára, akik Monoszlóy Dezső életművével foglalkoznak majd a jövőben.

Remélhetőleg a monográfiát nemcsak azok az olvasók forgatják majd örömmel, akiknek eddig felejthetetlen élményt adott egy-egy Monoszlóy-regény vagy -novella, hanem azok is, akik eddig még nem hallottak erről az értékes irodalmat teremtő, hazánkban is sokáig élő és alkotó szerzőről, aki számára az élet számos súlyos fordulatot rendezett, ám életrajzi adatainál mindig sokkal fontosabbnak tartotta műveinek vallomását.

Horváth Erika