Tehetsége ajándék, alkotásait elajándékozza

Amikor elém rakja az általa díszített mézeskalács-figurákat, az az érzésem, kisebbfajta műremekeket látok. Mintha csipkével vonták volna be egyiket-másikat, a díszítés gazdagsága, változatossága lenyű-göző. Pedig soha nem tanulta ezt a mesterséget, csupán szabadjára engedi a képzeletét, és – saját szavai szerint – hagyja, hogy a máz vezesse a kezét.

Az alkotó Nagy Rita huszonhat éves komáromi hölgy, aki tanult szakmáját tekintve kertészmérnök, jelenlegi munkahelye pedig a városi hivatal oktatásügyi és művelődési főosztálya. „Most már sajnálom, hogy a gimnáziumot követően nem az iparművészeti főiskolára jelentkeztem – mondja. – Ám azokban az években még nem igazán mutatkozott meg a kézügyességem. Igaz, kötöttem, hímeztem már azelőtt is, de a mézeskalács-díszítés, a tojásfestés csak később ragadott magával. Az újságban megláttam egy-egy mintát, amely alapján megpróbáltam elkészíteni a mézeskalácsokat, hozzáadva a saját ötleteimet is. Most már jobbára csak néhány motívumot lesek el, inkább a fantáziámra hagyatkozom.” Azt pedig, hogy Rita valóban tehetséges, fényesen bizonyítja a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett V. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton idén ősszel elnyert első helyezése. „Véletlenül találtam rá a pályázati felhívásra, s gondoltam, részt veszek a megmérettetésen. A népi játék, tojásfestés, gyertyaöntés és mézeskalács-díszítés megjelölésű kategóriában neveztem, és a több mint kétszáz pályázó közül nagy örömömre az első helyet szereztem meg.” Azt már Rita mamája teszi hozzá, hogy az igényes zsűri teljesen el volt ragadtatva leánya munkáitól. Csipkemotívumait egyedinek nevezték, hozzátéve, hogy ilyet még ők sem láttak. Majd elmeséli azt is, hogy bizony sok mézeskalácsot megevett a család, amíg kikísérletezték azt a receptet, amely alapján jelenleg készítik a tésztát. Hiszen a szép mézeskalács alapja a megfelelő tészta, amely nem folyhat szét, nem púpozódhat, és amely sütés közben is megtartja formáját. A díszítés szempontjából pedig Rita szerint meghatározóan fontos a megfelelő cukormáz, amely kétszer átszitált porcukorból és tojásfehérjéből félórányi kézi keveréssel készül. „Próbáltuk már géppel is kikevertetni a masszát, hogy megkíméljük magunkat ettől a fárasztó munkától, de akkor nem sikerült olyan jóra – mondja nevetve Rita mamája. – A minőségért ebben az esetben is meg kell szenvedni.” Arról már nem is beszélve, hogy Rita egy-egy igényesebb mintán 40-45 percig is dolgozik. Az eredmény azonban önmagáért beszél.

A fentiekben említett versenyen a zsűri arra biztatta Ritát, hogy tavasszal nevezzen be a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére kiírandó pályázatra is. „Talán megpróbálom, bár oda többfajta technikával készült, például magokkal díszített, ütőfás, csavarttésztás, térbeli figurákat ábrázoló mézeskalácsokkal kell benevezni, én pedig egyelőre csak ezt a cukormázas díszítést alkalmaztam” – tudjuk meg Ritától. Elárulja azt is, hogy szereti újabb és újabb területen kipróbálni magát, az utóbbi időben csempemozaik-asztalokat is készít. Idővel hivatásszerűen szeretne kézművességgel foglalkozni, de még nem tudja, milyen irányba induljon. Hozzáteszi, nem az a vállalkozó típus, eddigi munkáit kizárólag elajándékozta. „Egyelőre hobbiként tekintek erre a tevékenységre, az idő majd megmutatja, hogy hivatásommá válik-e” – teszi hozzá.

És hogy mi kerül Nagyéknál a karácsonyfára? Csupa természetes alapanyagból készült dísz: Rita mézeskalácsai mellett szalmadíszek, méhviaszfigurák, szárított piros lampionvirág és pattogatottkukorica-füzér. Számukra így szép, így természetes.