Távol van még a katalán konfliktus vége

„Ez egy kenguru-népszavazás volt. Másként nem lehet leírni azt a gyakorlatot, mikor a választók otthon nyomtathatják ki a szavazólapokat, és bármelyik szavazóhelyiségben szavazhatnak egész Katalóniában anélkül, hogy attól kéne tartaniuk, hogy a nevük felkerülnie egy hivatalos választási névjegyzékre“ -írta a Politico európai kiadásának Tunku Varadarajan. Az ismert, indiai származású újságíró, aki korábban a The Times madridi irodáját vezette, nem véletlenül utal a kengurukra: angol nyelvterületen „kangaroo-court-nak“ nevezik a szabálytalanul, a törvényt figyelmen kívül hagyva működő bíróságokat, melyek általában koncepciós, előre lefutott pereket bonyolítanak le. 

A sosem volt népszavazás 

Varadarajan nincs egyedül véleményével: a mértékadó világsajtó döntő többségben arra mutat rá a hétvégi, katalóniai eseményekkel kapcsolatban, hogy a népszavazás legitimitásával komoly gondok vannak - nemcsak amiatt, hogy a referendum szembement a spanyol alkotmánnyal, hanem azért is, mert a gumiszabályok, a spanyol hatóság fellépése miatti improvizációs megoldások miatt a referendum nem is lehetett a szabályoknak megfelelő. S bár a népszavazás ellenőrizhetetlensége egyértelmű - volt olyan szavazó is, aki a közösségi hálókon bejelentette, négyszer vagy ötször is voksolt különböző szavazókörökben -, Carles Puidgemont katalán elnök népakaratként hivatkozik az eredményére: bő kétmillió ember, azaz az összes szavazásra jogosult 43 százaléka ment el voksolni, és 90 százalékuk az elszakadás mellett szavazott. Puidgemont malmára hajtja a vizet még egy nagyon fontos dolog: a világot bejárták a spanyol hatóságok brutális fellépéséről készült fotók, a hír, hogy 900-an sérültek meg az összecsapásokban, és a történetek arról, hogyan rohamoztak meg egy-egy lezárandó szavazóhelyiséget - akár az ablakon keresztül betörve is - a spanyol kormányhatalmat megtestesítő rendőrök. Ez pedig a világ közvéleményét a katalánok oldalára állítja ebben a Dávid - Góliát összecsapásban. 

Süketek párbeszéde 

Arra a kérdésre, vajon arányos volt-e a kemény hatósági fellépés a spanyol fél részéről, Nagy Sándor Gyula, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője azt mondja, attól függ, kit kérdezünk. „Ha azt kérdezzük, akinek kilőtték a szemét a rendőrök, azt fogja mondani, hogy nem. Ha Mariano Rajoy spanyol miniszterelnököt, akkor azt válaszolja, természetesen arányos volt“ - magyarázza. Véleménye szerint a rendőri túlkapások azzal is magyarázhatók, hogy a rohamrendőröknek több mint 12 órán keresztül helyt kellett állniuk a „törvénysértő állampolgárokkal" szemben, és ez hihetetlenül megterhelő volt számukra fizikailag és lelkileg is. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"289781","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"3456","style":"width: 600px; height: 400px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"5184"}}]]

Ugyanakkor mindez egy felsőbb kudarc következménye, mely erőszakba torkollott. „A spanyol kormány nem hallgatta meg a katalánokévek óta ismételt kéréseit, a katalán kormány pedig ezt egyoldalú, alkotmányellenes lépésekkel kívánta orvosolni. Ez a süketek párbeszéde volt“ - mondta az Új Szónak Nagy Sándor Gyula. Véleménye szerint sokkal európaibb megoldásokat is választhatott volna a spanyol kormány, ellenben ehhez valószínűleg az alkotmányosság kereteit kellett volna feszegetniük. „Ha hét évvel ezelőtt az akkori kormánypárt hajlandó lett volna megállapodni az akkori katalán kormányzó párttal, és kiterjesztette volna Katalónia autonómiáját, nem jutottunk volna el idáig“ - vélekedik. 

Ki tárgyaljon kivel? 

A katalán népszavazásnak az elemző szerint túl nagy nemzetközi súlya nem lehet - a legitimitásával hatalmas gondok vannak, a szervezők még azokat a szabályokat sem tartották be, melyeket ők maguk állapítottak meg. „Azt viszont nem szabad tagadni, hogy valószínűleg a katalán lakosság többsége azt mondja, olyan spanyol államban nem akarnak élni, ahol nem engedik őket dönteni a jövőjükről. A mostani spanyol kormánynak valószínűleg ezt sikerült elérnie“ - vélekedik. 

Ez azonban biztosan nem jelenti azt, hogy Rajoyék elengedik Katalóniát, és nem tesznek meg mindent azért, hogy Katalónia Spanyolország része maradjon. Sőt, a feszültség tovább fokozódhat. Nagy Sándor Gyula szerint akár még több fegyveres erő bevetését is hozhatja magával a jövő. Amennyiben ugyanis a katalán politikum beváltja ígéretét, és egyoldalúan kihirdeti függetlenségét, nem kizárt, hogy a rendőröket a spanyol hadsereg katonái váltják fel a katalán utcákon, rendfenntartás céljából. Emellett pedig az sem kizárt, hogy a spanyol alkotmány alapján a madridi kormány a parlament támogatásával meglépi, hogy felfüggeszti a katalán kormányt és parlamentet, és ideiglenesen magához utalja a jogköreiket. Arra azonban, hogy felfüggesszék az autonómiát, azonban még nem volt példa korábban, és nem tudni, mihez vezetne. 

S bár egy agresszív, akár fegyveres konfliktusba hajló forgatókönyv azért továbbra is a legsötétebb, legrosszabb - és a legvalószínűtlenebb -lehetőségek közé tartozik, a tárgyalás útjanagyonrögösnektűnik,hiszenazt sem tudni, ki tárgyaljon kivel. „A mostani szereplőkkel valószínűleg nem jut vissza ez a dolog a tárgyalóasztalokhoz“ - vélekedik a külpolitikai szakértő. Puidgemont nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy kizárólag a népszavazást tartja tárgyalási alapnak, amit Rajoyék meg nem történtnek tekintenek. Azonban Madridnak is engednie kell, viszont nem látni, milyen elfogadható, életképes, széles autonómiakoncepcióval állhat elő Katalónia számára a spanyol miniszterelnök, aki eddig süketnek mutatkozott a katalán igények meghallgatására. 

Az EU csak hallgathat 

A tárgyalásokat még nehezebbé teszi, hogy a feleknek nincs mediátora. Az Európai Unió már korábban mosta kezeit az ügy kapcsán, és ez nem változott a hétvégi események után sem. Az uniós vezetők, például Jean-Claude Juncker is csak arra mutatott rá, hogy a katalán népszavazás alkotmányellenes volt, mindazonáltal spanyol belügyként kezelik a történteket. „Az EU-nak mint intézményrendszernek semmi köze sincs a dologhoz, így nem várható, hogy megszólalnak, és nem is szabad várni tőlük, nincs hozzá jogkörük“ - mondja az elemző. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"289782","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"3840","style":"width: 600px; height: 400px;","title":"A rohamrendőrök gumilövedéket is használtak","typeof":"foaf:Image","width":"5760"}}]]

Arra a kérdésre, milyen hatással lehet más autonómiákra, kisebbségekre a katalán történet, Nagy Sándor Gyula azt mondja, ezt nehéz megmondani. Mindazonáltal úgy véli, nem jó gyakorlat, amit a katalán elszakadáspárti politikusok csinálnak, sem a nemzetközi jog, sem a belső jog alapján nem állja meg a helyét. „Egyelőre nem gondolom, hogy ez jó gyakorlatként fog bevonulni a kisebbségek államalapítási lehetőségei közé“ - zárta a külpolitikai szakértő. 

Mit mondanak a pártjaink? 

A szlovákiai magyar pártok véleménye a hétvégi katalóniai népszavazással kapcsolatban több helyen összecseng, abban azonban eltér a véleményük, mennyire hasonlít a helyzet a mi helyzetünkre. Mindkét párt megdöbbent a spanyol rendőrök által alkalmazott erőszakon, mely az MKP szerint indokolatlan támadás volt a békés, de szabadon véleményt nyilvánító tömegek ellen, a Híd szerint pedig a konfliktus további kiélezéséhez vezet, amire Spanyolországnak és Európának sincs szüksége. Mindkét párt szerint a tárgyalás az egyetlen megoldás.

Az MKP elnöke ugyanakkor közép-európai történelmi párhuzamokat is lát a katalán helyzetben. „A katalánokat nem ismerik el nemzetként és a Szlovákiához hasonló nagyságú népességgel bíró Katalóniától a központi kormányzat megtagadja a jövőjéről való szabad véleménynyilvánítást" - írta Menyhárt József, az MKP elnöke. Bugár Béla pártja szerint azonban azt hangsúlyozza, nálunk békés az együttélés, és ez a Hídnak is köszönhető. „Spanyolország és más európai országok példája is jól mutatja, hogy ez még ma sem természetes, magától értetődő dolog" - zárta közleményét a párt.