Szörnyeteg Lajos és a gyékényangyal

SZÉL JÁNOS

Az autó Dodié, a fények mesteréé volt. Hármasban indultunk Editkéért, a tündérért, aki képes érdekes lényeket teremteni néhány ceruza- és ecsetvonással. Editke boldogan integetett a hipermarket parkolójában. Korábban érkezett, beült hát egy teraszra kávéra. Utóvégre a tündérek is elfáradhatnak, ha egyik városból a másikba kell buszozniuk a kánikulában.

Egy héttel korábban, hogy Szörnyeteg Lajos, Edit, a tündér meg Dodi, a fények mestere a hipermarket parkolójában beszélgettek, szóval hét nappal azelőtt egy messzi városban egy bohóc éppen jelenésre készülődött egy csodálatos vár tövében. Magára öltötte a sárga, azúrkék, zöld színekben pompázó bohócruhát, nagy szemeket és széles szájat festettek neki, fejébe hatalmas kalapot nyomott. Az udvar tele volt felnőttekkel és gyerekekkel. Aznap adták át az új szabadtéri színpadot. Szólt a zene, színes lufikat fújt a szellő, főtt kukoricát majszolt mindenki. A bohóc egy kicsit tartott tőlük. Mi lesz, ha megrohamozzák, és azonnal elszedik tőle azt a rengeteg édességet, amit szét kell osztania a gyermekek között? És ha kinevetik? De hát azért vagy bohóc, hogy nevessenek rajtad! Hallotta a saját hangját, nyelt egy nagyot, és elhessegette rossz gondolatait. Nemrég olvasta, hogy a bohócokat Isten teremtette. Ősminták. Az emberi lélek pedig ezeket az ősmintákat akarva-akaratlanul magára veszi. Vagyis bizonyos értelemben mindannyian bohócok vagyunk. Ma délután, ebben az udvarban csak bohócnak kell lennie. A többi meg majd megtörténik vele.

Szörnyeteg Lajos energikusan szállt ki a kocsiból, mögötte Editke, a tündér. Dodi, a fények mestere azonnal elfoglalta helyét a kis kultúrház világosítófülkéjében. A színpad előtt ott állt a társulat. Mikka Makka, Vacskamati, a Virág. A Négyszögletű kerek erdő kis lakói. Persze, Szörnyeteg Lajos sem volt mindig Szörnyeteg Lajos. Júliusban Nagy László rendező bácsinak hívták még. Három napot töltött velük, a lakszakállasi Kisboncákkal meg Lázár Ervin meséjével. A harmadik végén bemutatták a Vacskamati virága című mesét. Most is erre készültek a falu hagyományos augusztusi ifjúsági találkozóján. Hát nagy volt a készülődés az öltözőben! Balaskó Edit, mert bizony ez a tündér polgári neve, készítette a sminkeket, Ferenczi Veronika, a koreográfus, fantasztikus frizurákat varázsolt a szereplőknek. Izgult és készült mindenki az apró helyiségben. A világosítómester, Kollár József, mert ez a becsületes neve, színes fényekbe burkolta a színpadot.

A bohóc kilépett az udvarra. A hatás leírhatatlan volt. A gyerekek azonnal köré sereglettek. Mindenki nevetett. „Kérek még cukrot!” Sikították, követelték. Egy idős néni bemutatkozott, és megkérdezte a bohóc nevét. Lánykorában látott hasonlót. Történt mindez Füleken, merthogy ott áll a vár tövében a gyönyörű Magyar Ház. Udvarán az idei nyártól már szabadtéri színpad pompázik. Berta Attila tervezte, akárcsak a házat. A csodaudvarban szervezi az ottani Csemadok öt éve már minden Palóc Napok idején, a fesztivál szombatján a füleki gyermekek második gyermeknapját. Szvorák Zsuzsa szervezőnek összeszokott csapata van. „Eibner Róbert hangosít, Zupko László és Farkas Alfréd gulyást főznek. Estefánék is ott segítenek, ahol tudnak. És még nagyon sokan mások, akik süteményt sütnek, kenyeret, üdítőt hoznak, vagy másképp járulnak hozzá, hogy a gyermekek jól érezzék magukat” – sorolta a pedagógus, az országos hírű Apropó Diákszínpad rendezője. A gyermekeket persze csak a végeredmény érdekli. Ők a homokozóban játszottak, vagy mézeskalácsot sütöttek Benkóné Horkay Tündével, hulahoppkarikáztak, vagy gyékényt fontak Benko Pállal. Boldogan hagyták, hogy Vargová Dana testfestő oroszlánná, zebrává vagy éppen lepkévé varázsolja az arcukat. És kedvesen követelték a bohóctól, hogy hozzon még édességet.

Vacskamati virága éppen hervadozott a lakszakállasi kultúrház színpadán. A négyszögletű kerek erdő lakóitól kapta a virágot ajándékba, a születésnapjára, de nem vigyázott rá. Így vissza akarták venni tőle. Ám a virág megszólalt. „Nem megyek vissza!” Kiáltotta. „Miért?” Harsogta a kórus. „Mert szeretem.” Hajtotta le fejét a Virág. Zúgott a taps, amikor a végén meghajoltak. Zakál Péter és Mocsi Noémi minden kulisszatitkot elárultak az előadás után. „Lacus, a rendezőnk a Komáromi Jókai Színházból van, Veronika pedig a táncot tanította be. A júliusi színjátszó- és mozgástábor nagyon jó volt. Táncoltunk, hülyéskedtünk, gyakoroltunk, szerepet osztottunk. A molnárházban a szöveget gyakoroltuk, a kultúrházban pedig a táncot” – csicseregték a verőfényben. Péter azért még elmondta, nem számított rá, hogy megkapja Vacskamati szerepét, nem is szeret színészkedni, inkább motorozna. De azért majd elmennek megnézni Lacust a színházba valamelyik darabban. Ígérte meg a kis színjátszó. „Nagy László rendkívül közvetlen ember. A gyerekek könnyen egy húron pendültek vele, mintha mindig is ismerték volna. Pillanatok alatt barátságot kötött a gyermekekkel és a felnőttekkel. Számunkra egy kincs ez az ember.” Ezt már Domonkos Zsuzsa főszervező mesélte. Négy évvel ezelőtt a „nagy” Boncák Színpad részére tartottak először ifjúsági találkozót Lakszakállason. Akkor, amikor elkészült a Rómeó és Júlia című musicaljük. Ezzel az előadással avatták fel az ottani szabadtéri színpadot. Tavaly a Magyarock Dalszínház volt a sztárvendég, az idén a csóti tinisztárokat hívták meg. Zalaerdődön, a testvértelepülés falunapján figyeltek fel rájuk. A regionális ifjúsági találkozón a faluban zajlott nyári táborok eredményeit mutatják be a közönségnek. Van rendhagyó ifjúsági istentisztelet, lehet kisautót vezetni, motorozni a lakszakállasi motorosok járgányain. A nyári indiántáborból a kultúrházzal szemben levő parkba költözött a Sólyomsziget: ahol volt célba dobás, akadálypálya és indián fonás is. Ráadásul Bazsi község néptánccsoportja is megmutatta, mit tud. Parkban. „Tábortűz még soha nem volt, de az idén lesz” – árulta el Domonkos Zsuzsa, és sietett a kézművesek asztalaihoz. A szabadtéri színpadon a csicsói Közmunkás rockzenekar hangolt. Addig próbálgatták a hangosítást, amíg eleredt az eső.

Késő délutánra elfáradt a bohóc. Leült hát az udvar közepén rögtönzött nézőtér első sorába, hogy meghallgassa a Kelemenék nevű együttes koncertjét. Apa, két lánya meg az unokatestvér állt a színpadon. Kelemen Gábor geodéta gitáron meg szájharmonikán játszott, Kelemen Bernadett, Kelemen Zsófia diáklányok énekeltek, Kiss Gábor médiaszakos egyetemi hallgató pedig gitározott. „Minden a közeli Pincen, a falunapon kezdődött 2006-ban – mesélték később a bohócnak. – Ott jött az együttes ötlete.” Az idén Rimaszombatban az országos szavalóverseny énekelt versek kategóriájának győztesei lettek a Panelverssel. Majd sorolták hosszan, hány fesztiválon jártak, Magyarországon, Zentán és persze itthon. A Kutúrpart nevű kulturális portál dalversenyén hatszáz dal között a hetvenedik helyen végeztek. Október első hétvégéjén énekelt versek országos fesztiválja lesz Füleken. Már most örülnek. A bohóc tátott szájjal hallgatta Kelemenék koncertjét. Belefacsarodott a lelke, amikor vége lett a zenének.

A lakszakállasi eső elől a színpad mellé menekültek. „Egy éve alakultunk, mint régi és új magyar slágereket játszó zenekar” – mondta a csicsói Közmunkás rockzenekar gitárosa, Komjáthy Lóránt. Közmunkát vállaltak. Életben tartják azokat a slágereket, melyek lassan feledésbe merülnének. „Lórival éneklem a dalokat” – szólat meg Petőcz Andrea énekesnő, aki azt is elmondta, hogy Komjáthy Veronika, a basszusgitáros éppen kirándul, ezért nincs a színpadon. Kustyán Orsolya, az akusztikus gitáros pedig boldogan mesélte, hol, merre koncertezett már a négy csicsói, egy füssi meg egy kulcsodi zenész. Reménykedtek, eláll az eső. De csak zuhogott. Így mindent be kellett vinni a kultúrházba, ahol azután volt ének meg tánc, és természetesen a csicsói Közmunkás is tarolt a koncertjével.

Mire megfáradt a délután, a bohóc minden édességét elosztogatta. Már csak járkált a tömegben, körbe az udvarban. Egyszer csak megállt Benko Pál kabakfaragó előtt, aki most gyékényt font. Meglátta a gyékényangyalt. „Mennyi?” – kérdezte. „Nem eladó” – mondta a mester. A bohóc szomorúan ment tovább, de a mester hangja megállította. „Csakis ajándékba adom.” A bohóc visszalépett. Megfogta az angyalt.

Szörnyeteg Lajos elbúcsúzott barátaitól. Edit, a tündér a közeli városba ment, Dodi, a fények mestere egy távolabbi városba. A rendező még maradt. Hálás volt mindenkinek. Közben sajnálta a kis színjátszót, aki eredetileg játszotta Szörnyeteg Lajos szerepét, de hiába, nem ért rá, így ő ugrott be helyette. Szomorúan nézte a kultúrház ablakából, milyen sűrűn esik odakint. A víz elmosta a mesét.

A gyékényangyal itt pihen az asztalomon. Elhoztam Fülekről. A néhány órára visszatért gyermekkorra emlékeztet. Melyben olyan vidáman lubickoltunk a Magyar Ház udvarán! Gyermekek és felnőttek. Meg én, a bohóc.