Szőgyénben a Csongrádyakra emlékeztek

Szőgyén. Pénteken a település jeles személyiségének, Csongrády Lajos főjegyzőnek és kántortanítónak a nevét vette fel a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola. Ezen a napon ellátogattak a községbe Csongrády Lajos és testvére Gyula déd- és ükunokái is, hogy megismerkedjenek Szőgyén múltjával és jelenével. Továbbá mindazokkal, akik a család hozzájárulásával, illetve segítségével felkutatták a Csongrády család múltját, a nevükhöz fűződő eseményeket. „Pathó Pál főjegyző segédjeként érkezik a nem messzi Bajtáról 1843-ban Csongrády István jegyző és kántortanító. Szőgyénhez a két testvér, Gyula és Lajos munkássága kötődik. Gyula jegyzőként, Lajos kántortanítóként kapcsolódott be a település mindennapjaiba” – vázolta fel Nágel Dezső polgármester a település neves személyiségeinek életútját. Majd elmondta, hogy Szőgyén idén nem csak a Csongrádyakra emlékezik. A község történelmében több jeles évfordulót tartanak számon. Hatvan évvel ezelőtt egyesült Magyar és Németszőgyén, ami nagyrészt a főjegyző jóvoltából történt. Bár Gyula már nem érhette meg azt a napot, amikor ez az álom valósággá vált 1944 telén. A Csongrádyak 102 évig éltek és dolgoztak Szőgyénben.

A névadó ünnepséget az önkormányzat és az alapiskola számos rendezvénnyel gazdagította, melyen részt vettek a Csongrády család leszármazottai. A találkozóra eljött Csongrády Lajos menye, Csongárdy Béláné Sára, valamint Béla gyermekei, köztük Csongrády Ildikó, aki kereken száz évvel született Csongrády Lajos után. „Én 1943-ben születtem, ő pedig 1843-ban. Édesapám nagyon szerette Szőgyént, sokat mesélt róla, ide hoztuk őt vissza idős korában. Emlékszem, ahogyan a szőgyéni szilvafákról mesélt, amelyek elsősorban a fáradt és éhes vándorok éhségét és szomját oltották. Akkor versbe szedve, rímekben tanították az abc-t az iskolában. Édesapám 1906-ban született, itt végezte az elemit, sajnos, nagyon korán árva lett. Csongrády Béla orvos volt, bátyja Árpád tíz évvel volt idősebb, köztük levő két testvérük meghalt járványban” – emlékezett vissza Csongrády Ildikó.

Az iskola névadójának három unokája, hét dédunokája és két ükunokája fogadta el a meghívást. Itt volt testvére, Gyula unokája, nyolc dédunokája és három ükunokája is a családjaikkal. Dr. Csongrády Attila a hatvanas években járt Szőgyénben. „Édesapám 13 éves volt, amikor nagyapám Csongrády Lajos meghalt. Számunkra nagy megtiszteltetés és egyben meghökkentő dolog, hogy Csongrády Lajosról iskolát neveznek el. Elhoztuk, hogy bemutassuk az ő általa szerkesztett csatos imakönyvet, a latin könyvet, amiből tanított, valamint egy híres geográfiai könyvet. Néhány levelet is, amibe az én apámnak utasításokat, hasznos tanácsokat adott. Többször is felhívta fia figyelmét arra, mennyire nagy a szegénység, ezért csak annyit egyen és költsön a pénzéből amennyit kell” – osztotta meg velünk az örökbe kapott múlt szeleteit dr. Csongrády Attila.

Dr. Tulassay Tivadar, Csongrády Lajos dédunokája a következő szavakkal leplezte le a nagyapa emléktábláját az egykori városháza épületén: „Lélekemelő esemény a mai. Arra is alkalmas, hogy válaszoljunk az örökké feltoluló kérdésre, mi végre is vagyunk a világon. Hívő ember a hit erejével és a kegyelmi állapotban tudja a választ. Ábel a messzi Amerikában egy négertől hallotta először az üzenetet: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Itthon vagyunk Szőgyénben, a Felvidéken, Erdélyben, a Kárpát medencében. Magyarul szól hozzánk a pap itt Szőgyénben” – jegyezte meg Csongrády Lajos dédunokája. A Csongrádyak másfél évszázaddal ezelőtt otthonra leltek a faluban. Oktattak szépre, jóra, hazaszeretetre. Nem hagyták a templomot és az iskolát, ez az ő üzenetük. „Nem lehetnénk itt, ha a hely szelleme, vagy a Csongrádyak üzenete nem késztette volna Gábris József tanár urat, Nágel Dezső polgármestert, hogy megszervezzék ezt az emlékezetes eseményt. Szőgyénnek vonzása van, de egyben kötelez is. Tartsuk meg a hitünket, arcunkat, magyarságunkat, ebben segítsen bennünket az Isten” – búcsúzott a településtől dr. Tulassay Tivadar.