Szimbolikus erkölcsi intézmény

„Az anyanyelvi kultúra fenntartása, gondozása és fejlesztése olyan kötelezettség, amelyet az alapítvány nem háríthat el.” Somogyi Tibor felvéteAz új kuratórium leendő elnökeként milyen credóval tekint az alapítványra?

Határon túli magyarok közösségeivel, képviselőivel való találkozásaim során módomban volt tapasztalni azt a hihetetlen várakozást és nemegyszer aggodalmat is, amely az Illyés Közalapítvány és a kuratórium munkájával, jövőjével függ össze. Azt is tapasztalhattam, hogy az alapítvány nem egyszerűen egy pénzosztó hivatalnak vagy intézménynek a képében, illetve feladatkörével jelenik meg a határon túli magyarok közvéleménye előtt, hanem szimbolikus és erkölcsi intézményként is – a nemzeti szolidaritás szimbolikus intézményeként. Éppen ezért azt hiszem, a mi felelősségünk is nagyobb. Nem egyszerűen a költségvetés által ránk ruházott összegeket kell eljuttatni megfelelő célokra, hanem figyelnünk kell arra a morális és szimbolikus szerepre is, amelyet a határon túl élő magyar közösségek szemében mi betöltünk.

Az új kuratórium leendő elnökeként milyen elképzelései vannak a támogatás stratégiáit illetően?

Az elmúlt években vagy akár csak az elmúlt hetekben szerzett tapasztalataim alapján sajnos azt kell, hogy mondjam: megtörténhet, hogy húsz év múlva a kisebbségi magyarság nemrég még körülbelül hárommilliósra becsült létszáma a felére fog zsugorodni. Ez is azt jelzi, hogy az Illyés Közalapítványnak igen nagy a felelőssége. A határon túli magyarság sorsa fordulóponthoz érkezett, és nagyon össze kell szednünk magunkat annak érdekében, hogy ezt a fordulópontot ne egy nagyon rossz fordulat kövesse. Éppen ezért stabilizálnunk kell a kedvező folyamatokat, el kell hárítanunk a kedvezőtleneket, vagy legalábbis enyhítenünk kell a kedvezőtlen folyamatok következményeit. Ezért, talán már a szakmámból kifolyólag is – irodalomtörténész vagyok – elsősorban a határon túl élő magyarság kulturális támogatását szeretném előnyben részesíteni. Az Illyés Közalapítvány kuratóriumának kettős feladata lesz: egyrészt mindent folytatni és mindent megőrizni abból, ami eddig jó volt, másrészt bizonyos újításokat is be kell vezetni, hiszen ahhoz, hogy minden megfelelően haladjon előre a hagyományok alapján, szüntelenül újítani is kell. Én az újítások célját abban látom leginkább, hogy a kultúrát, a kultúra intézményeit kellene erősíteni, tehát az oktatásügyet, a sajtót, a tudományos műhelyeket, az egyházak kultúrát szolgáló tevékenységét. Szeretném elérni, hogy ezek a jövőben nagyobb pénzekhez jussanak, hiszen az iskolaügy, a sajtó, az irodalmi folyóiratok, a művészetek, a tudományok nemzetmegtartó erőt jelentenek. Az anyanyelvi kultúra fenntartása, gondozása és fejlesztése olyan kötelezettség, amelyet a Magyar Köztársaság, a magyar értelmiség, valamint természetesen az Illyés Közalapítvány kuratóriuma és az alapítvány nem háríthat el magától. Szeretném a kultúra támogatásának a stratégiáját valamiképpen átgondolni és kibővíteni.

Milyen kapcsolatokat kíván ápolni az alkuratóriumokkal?

Szeretném a határon túl élő magyarság önigazgatásának a jegyében növelni, illetve megerősíteni szerepüket az Illyés-pénzek elosztásában. Hogy ne elsősorban Budapesten dőljenek el a támogatási ügyek, hanem ott, ahol a pályázók élnek, és ezért tapasztalatból tudják, melyek az elsőrendűen támogatandó területek. Éppen ezért terveim közt szerepel, hogy megerősítsem az alkuratóriumok önállóságát, autonómiáját. Szeretném, ha az alkuratóriumok, illetve azok vezetői a központi kuratórium döntéseiben is jelen lennének, és véleményt tudnának nyilvánítani. Felkeresem majd az egyes alkuratóriumokat, hogy részt vegyek egy-egy ülésükön, és megbeszéljük a felvetődő kérdéseket. Ezenkívül a budapesti kuratóriumnak azokra az üléseire, amelyeken egy adott területre, régióra vonatkozóan tárgyalunk majd, mindig meg fogjuk hívni az illetékes alkuratórium vezetését, az elnököt vagy annak képviselőjét. Ezért soha nem fog előfordulni az, hogy a budapesti főkuratórium az alkuratóriumok feje felett dönt valamiben.

Korábban említette, hogy szeretné, ha a kisebbségi sajtó a korábbinál nagyobb támogatást kapna. Ezzel kapcsolatban továbbra is így vélekedik?

Igen, továbbra is, mert a sajtónak óriási szerepe van a kisebbségi magyarság megtartásában. Meggyőződésem, hogy a sajtónak erőteljesebbnek, gazdagabbnak és működőképesnek kell lennie. Két lehetőségem lesz: egyrészt az alkuratóriumokat tudom buzdítani arra, hogy nagyobb támogatást adjanak a sajtónak, másrészt a Budapesten maradó pénzekből is lehet a sajtónak valamilyen támogatást adni.