Száz nap, amely nem rengette meg a világot

A kormányalakítás ugyan gyorsan ment, viszonylag gyorsan elkészült a kormányprogram is, amely azonban már nem volt olyan pontos, részletes ahogyan azt sokan várták.

A kormány nehéz gazdasági helyzetben vette át az országot, amit tovább nehezített az, hogy Robert Ficótól gyakorlatilag üres kasszát örököltek. Ennél is rosszabb talán, hogy az előző kormány tarthatatlan költségvetést hagyott hátra, az 5,5 százalékosra tervezett deficit várhatóan megközelíti majd a 8 százalékot. Augusztusban ezért már bejelentette a koalíció, hogy megszorító, vagy szebb néven pénzügyi csomagot készít elő, hogy a jövő éves hiány ne kússzon az égig.

Kommunikációs bakik, vagy nézeteltérések
Az első komolyabb intézkedéscsomagot augusztus végén jelentette be Ivan Mikloš pénzügy-, Jozef Mihál szociális ügyi miniszter és a nyaraló Ivan Uhliarik egészségügyi miniszter helyett a tárca államtitkára. Ez még arról szólt, hogy növelik az (egyéni) vállalkozók adóterheit, szélesítik a kivetési alapot a járulékok esetében, vagyis csak bizonyos rétegektől, elsősorban a kormánypártok választóitól szednek be több adót, járulékot. A terv néhány napig élt, Iveta Radičová ugyanis lesöpörte a változásokat. Itt már megmutatkozott Jozef Mihál elképzeléseinek esetlegessége. Néhány nap múlva ugyanez történt a nyugdíj és az állami fizetés párhuzamos folyósításának tiltása ügyében.

Személyi ügyek
A koalíciónak úgy tűnik nincs szerencséje személyi kérdésekben. Az első áldozat, amely ugyan szeptember végéig államtitkár maradt, a Híd által jelölt „környezetvédelmi” államtitkár, Martin Ružinský lett. A kinevezését követő néhány napon belül a párt kénytelen volt kijelenteni, hogy környezetvédelmi miniszter nem lesz belőle, „csak” a környezetvédelmi minisztérium leválasztását készíti elő a mezőgazdasági minisztériumról. Sikertelen volt Hideghéty Ferenc (Híd) nevezése is az Állami Földalap élére, az alap korábbi botrányai rá is a gyanú árnyékát vetették. Az eddigi legnagyobb botrány azonban egy 8100 euró értékű megrendelés kapcsán tört ki, amit Martin Chren (SaS) és Ivan Švejna (Híd) cége, a Hayek Consulting kötött már Chren államtitkársága idején az egyik hozzá tartozó ügynökséggel. Igaz, a júliusban aláírt szerződést augusztusban, még a botrány kitörte előtt felbontotta Chren, aki azóta már Švejnával együtt megvált a cégtől. Švejna ennek ellenére távozott, Chren még posztján van, és várja a számvevőszéki ellenőrzés eredményét. Még nem ült el teljesen a pozsonyi lakásügyek okozta botrány sem, amelyben Ján Figeľ, a KDH elnöke és Ivan Mikloš (SDKÚ) pénzügyminiszter a legmagasabb rangú szereplő.

Szép szavak a külügyben
Mikuláš Dzurinda külügyminisztersége, ha eddig nem is hozott kézzel fogható eredményt, átgondolt koncepcióról árulkodik. A Fico-kormány két külügyminisztere, Ján Kubiš és Miroslav Lajčák pártfüggetlenekként is Robert Fico meghosszabbított kezeként működött. Dzurindának konkrét elképzelései vannak, elődeivel ellentétben nem kívánja túlhangsúlyozni az orosz és a kínai kapcsolatokat. Még Koszovó függetlenségének elismerésénél is hagyott egy kiskaput: „sosem mondtam, hogy Szlovákia soha nem ismeri el Koszovót” – nyilatkozta általános megdöbbenésre augusztus végén.

Magyarországgal szintén javult Szlovákia viszonya az elmúlt hónapokban, az erre való szándékot mindkét külügyminiszter kinyilvánította, Dzurinda még maratont is futott Budapesten. Orbán Viktor és Iveta Radičová szintén barátságos hangulatban találkoztak. Ezek viszont még csak szavak, és úgy tűnik, a magyar kormány a jövőbeni szlovák–magyar viszony mércéjének az itteni magyarokat (is) érintő törvények (államnyelvtörvény, állampolgársági törvény) sorsát tekinti, egyelőre kivárnak.

Oktatás, kultúra: egyelőre minden a régi
Eugen Jurzyca (SDKÚ) hasonló körülmények között kapta meg az oktatásügyet, mint elődje, Ján Mikolaj (SNS) – eredetileg mindketten a közlekedésügyre specializálódtak. Míg Mikolajra elsietett reformja miatt fogunk emlékezni, Jurzyca hirtelen és drasztikus intézkedéseket eddig nem foganatosított. Míg Mikolaj szlovákul, Jurzyca angolul szeretné tökéletesen megtanítani a diákokat, az idegen nyelv mellett az információs technológiáknak kíván nagyobb teret adni az oktatásban. Pozitív értelemben eddig nem okozott meglepetést, épp ellenkezőleg, az előző kormány által elfogadott hazafiassági törvényhez hozzá sem nyúlt, az iskolák tantermeiben így szeptember elsején mindenhol ki kellett függeszteni a szlovák állami jelképeket.

Az előző kulturális miniszter, Marek Maďarič munkáját a sajtótörvény és az államnyelvtörvény kidolgozása fémjelzi, utódja, Daniel Krajcer első száz napját pedig az utóbbi védelmezése. Pénzbírságok nélkül nincs értelme a törvénynek, vallja Krajcer (SaS), ennek kapcsán egyesek még SNS-es múltját is felemlegetik a 90-es évek elejéről. Krajcer a napokban jelentette be az utóbbi évek, talán évtized legnagyobb jelentőségű projektjét: a Szlovák Televíziós és a Szlovák Rádió összevonását.

Igazságszolgáltatás és a fegyveres erők: átalakulás
Aligha érheti bírálat Lucia Žitňanská igazságügyi minisztert. Közvetlen kinevezése után nekilátott az igazságszolgáltatás reformjának, s nyíltan azoknak a bíróknak az oldalára állt, akik bírálják a Legfelsőbb Bíróság elnökét, Štefan Harabint. Bejelentette az igazságszolgáltatás reformját, viszont sok változáshoz nem elég a törvénymódosítás, az alkotmány változtatására, tehát az ellenzék szavazataira is szükség lesz. A bejelentett jogszabály-módosítások jelentős része épp Harabin ellen irányul, aki korábban a HZDS nyomására és a Smer jóváhagyásával került a legfelsőbb instancia élére.

Kicsit más fényben mutatkozott be Ľubomír Galko védelmi miniszter. Először azért érte bírálat, mert korábban egy üzlethálózat igazgatója volt, aztán pedig azért, mert nem tud angolul. A miniszter rendszerint azzal reagált a vádakra, hogy a tárca előző vezetésének botrányaira hívta fel a figyelmet – s volt miből merítenie, hiszen ez a minisztérium mindig is azok közé tartozott, ahol „kényelmesen”, feltűnés nélkül lehetett lopni – sok gyanús tendert azzal az indoklással titkosítottak, hogy „haditechnika” vásárlásáról van szó.

A minisztérium új vezetésének egyik figyelemre méltó, de gyakran a média által a háttérbe szorított lépése, hogy készül az ország védelmi stratégiájának, a hadsereg működésének és lehetőségeinek teljes feltérképezése. A térségben egyedülálló projektet a tárca független államtitkára, Ondrejcsák Róbert vezeti.

A belügyminisztert, Daniel Lipšicet sem lehet tétlenséggel vádolni. Kinevezése után lecserélte a rendőrség teljes vezetését, és az egyenruhások élére a bűnözés elleni harc szlovákiai példaképét, Jaroslav Spišiakot nevezte ki. Miután elfoglalta bársonyos székét kijelentette: nem fogja kommentálni az előző vezetés kétes ügyeit, botrányait. S ez hiba, ugyanis a Robert Kaliňák vezette minisztérium tevékenységében is számtalan kifogásolható dolog van. Említsük csak a máig tisztázatlan Malina Hedvig-ügyet, vagy Daniel Tupý meggyilkolásának ügyét. Ezekről a botrányokról igenis beszélni kell. Másrészt Lipšic sem volt könnyű helyzetben, emlékezzünk csak a dévényújfalui mészárlásra, mely után radikális intézkedéseket vezetett be, módosította a fegyvertartásról szóló törvényt, hogy csillapítsa a kedélyeket.

Épülnek az utak?
Ján Figeľ közlekedésügyi miniszterről elmondható, hogy miniszteri székében nem ült tétlenül. Leállította az előző kabinet által elindított, minden bizonnyal rendkívül túlárazott PPP-projekteket a D1-es sztráda megépítésére, nemet mondott az R7-es gyorsforgalmi út azon változatának, amelyet elődje, Ľubomír Vážny támogatott, s amely még az eddiginél is nagyobb dugókat okozott volna Pozsony és Somorja között. S meg kell hagyni azt is, hogy az előző miniszterekhez képest talán Figeľ beszél a leggyakrabban a déli régiók úthálózatának bővítéséről. (lpj, vps, dem)Közel száz nappal ezelőtt, július 9-én alakult meg a 2010-es parlamenti választások eredményeképpen Iveta Radičová kormánya, a koalíciós szerződést néhány nappal korábban, július 6-án írták alá az SDKÚ, a KDH, az SaS valamint a Híd elnökei, kiegészülve a kijelölt kormányfővel, Iveta Radičovával. (lpj, vps, dem)