Solymos: Közel a kompügy megoldása

A környezetvédelmi tárcát kapja a leggyakrabban magyar miniszter a szlovák kormányban. Mi ennek az oka?Ennek az okán még nem gondolkodtam, viszont ez egy olyan tárca, amelyet sokan alábecsülnek. Ha figyeljük az eseményeket Európában és világszerte, láthatjuk, hogy ennek a problematikának egyre nagyobb a súlya. A klímaváltozás által előidézett problémákat ma már nagyon magas szinten kezelik. Elég csak a párizsi klímacsúcsot megnéznünk, amelyet világszerte hatalmas eredményként értékeltek. Épp a napokban írják alá New Yorkban a párizsi egyezményt, ahol hatvan ország államfője van jelen. A klímaváltozás hatással van a gazdaságra is, ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a természeti egyensúlyt, szabályoznunk kell a gazdasági szférát is. Ha azt akarjuk, hogy egészséges, normális életkörülményeink legyenek itt Szlovákiában, de egész Európában és a világon is, ez egy megkerülhetetlen ágazat. Önnek volt bármilyen szakmai tapasztalata a környezetvédelem terén?A gépészeten belül környezettechnikai szakon végeztem (a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolán – a szerk. megj.), mélyebb szakmai ismereteim viszont nincsenek. Nem lett volna szerencsésebb szakembert jelölni a tárca élére?Úgy gondolom, nem ez a lényeg, egy hadügyminiszternek sem kell mondjuk harckocsizónak lennie, az egészségügyet sem kell feltétlenül orvosnak vezetnie, nem is az vezeti. Nem kell tehát mindig szakembert kinevezni, fontosabb, hogy az adott személy hogy tudja menedzselni a maga minisztériumát, milyen szakemberekkel veszi magát körül, ki tudja-e választani az elé terjesztett szakmai javaslatok közül a legjobbat, és milyen prioritásokat határoz meg. Én úgy gondolom, a mi prioritásaink ambiciózusak, de egyben reálisak is. Kik azok a szakemberek, akikre a leginkább támaszkodni fog?Azok a szakemberek, akik már most is a minisztérium alkalmazásában állnak, és akik európai és világszinten is ezzel a problematikával foglalkoznak, ebben a közegben szocializálódtak, és ismerik a legmodernebb trendeket, amelyek a sok mindenben előttünk járó, fejlettebb országokban léteznek. Fel kell vennünk a ritmust, hogy felzárkózhassunk Európához. A kormányprogram környezetvédelmi részének a fogadtatása vegyes volt, a pozitív reakciók mellett egyes szakmai szervezetek kifogásolták a konkrétumok hiányát.Azokat a téziseket és témaköröket fogalmaztuk meg, amelyeket meg szeretnénk oldani. Ilyen például a párizsi klímaegyezmény beépítése a szlovák jogrendbe. A környezetvédelmi jogszabályok nyolcvan százaléka ma uniós jogszabály. Ez a probléma tehát kifejezetten nemzetközi, hiszen a környezetszennyezés következményei mindig globálisan csapódnak le. A jogszabályok nagy része tehát a globális eseményekre reagál. Fontos például az újrafelhasználáson alapuló körforgásos gazdaság bevezetése, az erre irányuló projekteket kell támogatni, például a zöld közbeszerzésen keresztül. Ez utóbbi arról szól, hogy a beszerzett termékek bizonyos százalékának újrafelhasznált alapanyagból kell készülnie. Az alacsony széntartalmú gazdaság is prioritás, ennek része az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Ha tudjuk, hogy a legtöbb károsanyag-kibocsátás a közlekedésből származik, elérhetjük, hogy előnyösebben lehessen bejegyeztetni a kevésbé szennyező járműveket, például az elektromos meghajtású autókat. Természetesen mi még le fogjuk bontani konkrétabb intézkedésekre a kormányprogramot, erre fel fog állni egy külön csapat. Módosítani kell például a környezetvédelmi hatástanulmányokat (EIA) szabályozó törvényt, amely kulcsfontosságú, nagy hatással van az autópálya-építéstől kezdve a területfejlesztési tervekig nagyon sok mindenre. Ezt a módosítást az Európai Unió utasítása alapján idén év végéig végre kell hajtani, és egy teljesen új koncepción alapuló törvényt kell előkészítenünk. Az egyik konkrét dolog, amelyet a második Fico-kormány idején sokat kritizáltak, a felső-nyitrai bányák, amelyekbe sokat fektet az állam, ám környezetvédelmi szempontból nagyon károsak.Ez egy elég összetett probléma, ahol sok mindent mérlegelni kell. Környezetvédelmi szempontból az lenne az ideális, ha visszaépítenénk ezt a területet, ám az ágazatban dolgozók sorsát is meg kell oldani. Meg kell tehát találni az egyensúlyt a gazdasági és a környezetvédelmi szempontok között, hogy egyik se menjen a másik kárára. Ezt meg lehet oldani, ezért szeretnénk például, hogy a gazdaság álljon át a körforgásos rendszerre. Ez azonban egy hosszabb folyamat, és minél fejlettebb egy ország, annál nagyobbak a lehetőségei a környezetvédelmi politikák érvényesítésére. Norvégia jó példa erre, ahol például az úthálózatot az egyre jobban terjedő villanyautókhoz idomítják. A párizsi klímaegyezmény része, hogy 2050-ig a jelenlegi mérték felére csökkenjen a károsanyag-kibocsátás, és 1,5 Celsius-foknál ne legyen magasabb a felmelegedés mértéke. Reálisak ezek a célkitűzések?Az egyezmény nagyon ambiciózus célokat fogalmazott meg. Eddig mintha a világ vezetői nem tudatosították volna, mennyire fontos ez a kérdés, de most úgy tűnik, ez megváltozott. Az, hogy ilyen sok államfő ott van ennek az egyezménynek az aláírásán New Yorkban, mutatja, hogy nem veszik félvállról a témát. Nem lesz egyszerű a vállalásokat betartani, de a világ felelős vezetői érzik, hogy ha nem tartjuk be, mindnyájan komoly gondokkal nézünk szembe. Nagyobb az elhivatottság, mint öt–tíz évvel ezelőtt. A szakértői csoportja egyik tagja lett Miklós László MKP-s politikus, volt környezetvédelmi miniszter is. Hogy jött létre ez az együttműködés?Nem most kezdődött. Az elmúlt választási időszakban, amikor ellenzékben voltunk, már néhányszor kikértem a véleményét. Régóta ismerjük egymást, még azelőttről, hogy politizálni kezdtem, nagyon jó a kapcsolatunk, és olyan szakembernek tartom Miklós Lászlót, aki kiismeri magát ezen a területen. Felhívott, és felajánlotta, hogy szívesen hozzászól az alakuló kormányprogramhoz. Nagyon sokan mások is hozzászóltak, találkoztam a zöldek, a gazdasági élet, az Ipari Kamara, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása és más szervezetek, csoportok képviselőivel is, mindenkivel, akit érint a környezetvédelmi politika. Ezt a nyitott politikát szeretném a továbbiakban is folytatni, ezt neveztük el zöld érdekérvényesítésnek. Miklós Lászlóval is így találkoztam, és megkérdeztem, vállalná-e, hogy bizonyos kérdésekben szakmai tanácsokat adjon. Ő azt válaszolta, nagyon szívesen. Remélem, ez egy gyümölcsöző együttműködés lesz. Hogy fogadták ezt az együttműködést a Hídban?Nem találkoztam semmilyen ellenvéleménnyel. A fő szempont a szakmaiság volt. Nálam nem merült fel, hogy azért ne működjek együtt Miklós Lászlóval, mert az MKP politikusa. Ha emberileg nem jönnénk ki egymással, az más lenne, a kampány során egyes MKP-s politikusoknak voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek után nem tudnék velük hasonló együttműködést elképzelni. Én azt vallom, a kampány során sem szabad bizonyos határokat átlépni, ehhez is tartottam magam az MKP-val és másokkal szemben is. A szakmaiságon túl jelenthet ez valamiféle politikai közeledést is?Nem ez volt a cél. Hogy politikailag mi lesz, meglátjuk. Valamit előre jelez, hogy az MKP nem jött el tárgyalni velünk, de hogy ez hogy fog folytatódni, azt egyelőre nem tudom. A Miklós Lászlóval való együttműködés célja, hogy ez alatt a négy év alatt, ami a rendelkezésünkre áll, próbáljunk valami értelmeset létrehozni. A Híd egyik fő kampányjelszava volt, hogy megpróbál tenni a déli régiókért. Környezetvédelmi miniszterként milyen konkrét intézkedésekkel tud segíteni a déli régiókon?Vannak olyan programok, amelyekkel tudunk segíteni azokon a területeken, ahova hosszú ideje nem érkeztek semmiféle beruházások. Főképp különféle infrastrukturális beruházásokról van szó, vízvezetékek, szennyvízelvezetés, szemétlerakóhelyek, a községek tisztán tartásába való befektetések. Azoknak a régióknak is meg kell kapniuk a lehetőséget, amelyeket hosszú ideig elhanyagoltak.Peter Žiga örökségét vette át, és belépése után azt mondta, szüksége van némi időre, míg megvizsgálja az elődje ügyleteit, amelyeket ellenzékből a Híd is kritizált. Most hol tart ez a folyamat?Egy olyan komoly ügy volt, amelyet különösen kritizáltunk, a vajkai komp ügye. A Vízépítő Vállalat igazgatója (Ladislav Lazár, akit a smeres Žiga nevezett ki a posztra – a szerk. megj.) távozott, kiírtuk a versenypályázatot a helyére. Amint belép az új igazgató, azt fogom tőle kérni, tegyen javaslatot egy gazdaságos megoldásra. Természetesen a helyiek szükségleteit is ki kell elégítenünk. Véleményem szerint van a mostaninál sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb megoldás. Minisztériumi szinten indult belső vizsgálat az ügyben?Természetesen meg fogjuk vizsgálni, mi történt a Vízépítő Vállalatnál, és módosítani fogjuk mindazt, ami nem hatékony. Ennek a minisztériumnak az ügyvitele nagyon szerteágazó, sok mindenen változtatni kell, és hatékonyabbá kell tenni a minisztérium alá tartozó intézményeket. Ilyen például a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelet is. Ezzel sok pénzt takaríthatunk meg, és az emberek életminőségét is javíthatjuk. A vajkai komp üzemeltetéséről szóló szerződéssel mit lehet kezdeni?Folyamatban van a szerződés vizsgálata. Ahhoz, hogy léphessünk, be kell lépnie a Vízépítő Vállalat új igazgatójának, jelenleg csak megbízott igazgatója van. Az új vezetésnek kell megoldást javasolnia. Amíg nincsenek konkrét adatok a szerződés kapcsán, addig nem akarok elébe menni a dolgoknak. A Híd elég intenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel, tehát valamiféle elképzelés, gondolom, mégis kialakult már. Arról is volt szó, hogy a komp helyett alternatív megoldás születne.A szolgáltatást mindenképp be kell biztosítani, az ott élő, dolgozó embereknek erre szükségük van. Vannak rövid távú és hosszú távú megoldások. Az ideális egy híd vagy egy alagút volna, amelynek a használata nem függne az időjárástól, és hosszú távon megtérülő befektetésnek számítana. Komoly, gazdaságilag is alátámasztott megoldásokat kell előkészíteni. A jelenlegi, véleményem szerint előnytelen szerződés ügyét minél előbb kezelni kell, és meg kell találni az alternatívákat, illetve hozzájuk a szükséges fedezetet is. Milyen időhorizonton belül számíthatunk megoldásra?A komp ügyét pár hónap alatt meg kell oldani. Amint az új igazgató belép, kezelni fogjuk a kérdést.