„Soha nem estünk túlzásokba”

„A legkényesebb kérdést is mindig megfelelő légkörben tudtuk megbeszélni, és ez rendkívül fontos volt. ”Somogyi Tibor felvételeExcellenciás úr, Mikuláš Dzurinda kormányfő néhány nappal ezelőtt az Új Szó internetes fórumán kijelentette, hogy Szlovákia és Magyarország között még sohasem voltak annyira jók a kapcsolatok, mint most. Ezt Ön is így látja?

A miniszterelnök úrnak ezzel a megállapításával maximálisan egyet tudok érteni. Úgy érzem, az elmúlt négy évben a magyar– szlovák kapcsolatok rendkívül látványosan fejlődtek. Nagyon örülök, hogy a két ország között elmélyült a szerződéses kapcsolatok rendszere, hogy kialakultak azok a keretek, amelyek között az esetleg felmerülő problémás kérdéseket meg lehet beszélni és kezelni lehet. Két szomszédos ország között mindig lesznek problémák, a lényeg az, hogy meglegyenek a csatornák, amelyeken ezeket megfelelő módon kezelni tudjuk. Én úgy érzem, éppen ezen a téren léptünk nagyot előre. Jövendő közös európai uniós tagságunk szempontjából is nagyon fontosnak tartom a regionális együttműködés kereteinek kialakulását, az eurorégiós együttműködések létrejöttét, nem is beszélve olyan látványos eredményekről, mint az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd újjáépítése vagy a konzuli hálózat kiépítése Kassán és Békéscsabán.

Mi az, amit Pozsonyba érkezésekor célként kitűzött maga elé, és mégsem sikerült megvalósítania?

Nagyon kedvesek voltak az Ön rádiós kollégái, akik megajándékoztak egy kazettával, amelyen két interjú van. Az egyik beszélgetés Pozsonyba érkezésem után készült, a másik interjút pedig az elnök úrnál tett búcsúlátogatásom alkalmával adtam. Ez a két beszélgetés egybecseng. Négy évvel ezelőtt, amikor misszióvezető lettem Pozsonyban, azt fogalmaztam meg, hogy korrekt jószomszédi kapcsolatokra törekszünk, ill. azoknak a kereteknek a kialakítására, amelyek ezt lehetővé teszik. Azt hiszem, ebben sikerült előrelépnünk.

Milyen kapcsolatokat sikerült kiépítenie a külügyi tárcával?

Kiemelkedően jó kapcsolatunk volt a szlovák külügyminisztériummal. El is mondtam Kukan miniszter úrnak, hogy nem volt olyan kérdés, mellyel kapcsolatban, ha felhívtuk a minisztériumot, ne kaptunk volna azonnali segítséget.

De azért volt egy-két kényes kérdés is...

Igen, természetesen. Ezekben is korrekt, normális konzultáció és párbeszéd folyt a nagykövetség és a külügyminisztérium között. A legkényesebb kérdést is mindig megfelelő légkörben tudtuk megbeszélni, és ez rendkívül fontos volt a kapcsolatrendszer egésze szempontjából. Sem mi, sem a szlovák külügyminisztérium nem esetünk túlzásokba semmilyen probléma láttán.

A kényes kérdéseket és a problémákat – nagyon diplomatikusan – nem nevezte nevén. Engedje meg, hogy én megtegyem. A kedvezménytörvény egyike volt ezeknek a kérdéseknek?

Igen, természetesen. Egyike volt és egyike ezeknek a kényes kérdéseknek. Azonban azt, hogy a két ország között az együttműködés csatornái kialakultak, mi sem mutatja jobban, mint hogy erről a kérdésről folyamatos a konzultáció a két minisztérium között. Ebben az évben rendszeresen zajlottak megbeszélések ebben a kérdésben, attól függetlenül, hogy Magyarországon éppen választások voltak, vagy Szlovákiában éppen választások lesznek.

Sokakban mégis az a vélemény alakult ki, hogy valahol megakadt a státustörvény végrehajtása...

Nekem egyelőre nincs ilyen érzésem. Miután Magyarországon a kormánykoalíció pártjai megszavazták ezt a törvényt, a megvalósítása folyamatosan halad. Bízom benne, hogy éppen ez a kapcsolatrendszer lehetővé teszi majd, hogy véglegesen Szlovákiával is meg tudjunk állapodni azokról a rendelkezésekről, amelyeket Pozsony problémásnak tart. Emlékeztetnék Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár egy korábbi kijelentésére – amellyel egyébként teljes mértékkel egyetértettünk –, hogy a kedvezménytörvény kérdése csak egy a magyar– szlovák kapcsolatrendszerben jelen levő ügyek közül, és így is kell kezelni. Egy probléma nem akadályozhatja meg az egész kapcsolatrendszer fejlődését. Ezt mi is így gondoljuk.

Ön hétfőtől ismét Budapesten él. Mire fog a legszívesebben visszaemlékezni a Pozsonyban töltött évekből?

Nagyon szívesen emlékszem vissza minden olyan eseményre, amelyet közösségekben tölthettem el, akár magyar, akár szlovák területen. Az egyik legfontosabb dolognak azt az emberi kapcsolatrendszert tartom, amelynek a kiépítéséhez a magunk eszközeivel hozzá tudtunk járulni. Közösségek, iskolák, szakmai szervezetek, minisztériumok, felső szintű állami vezetők között olyan kapcsolatrendszer jött létre, amely élő, mindennapi, működőképes, nem függ politikai ingadozásoktól, és a két ország együttműködését, közeledését szolgálja.

Melyek voltak a leggyakoribb kérdések, amelyeket feltettek Önnek itt, Szlovákiában?

Általában segítséget kértek tőlem valamilyen ügy intézésében. Nagyon jó érzés volt az, hogy ezekben az ügyekben általában segíteni tudtunk, és meg tudtuk találni azt a magyarországi partnert, aki előre tudta mozdítani a dolgokat.

Úgy tudom, hazautazása után visszatér egykori munkahelyére, a Külügyminisztériumba.

Igen, azt azonban még nem tudom megmondani, hogy melyik területtel fogok foglalkozni.

Most meglepett. Még nem tudja, mit fog csinálni?

Ebben nincs semmi meglepő. Nyár vége van, és ilyenkor még nem alakultak ki teljesen a dolgok. Ha azonban tovább forszírozza, annyit még tudok mondani, hogy valószínűleg valamilyen multilaterális területre fogok visszatérni, mert korábban, mielőtt Pozsonyba jöttem dolgozni, ezzel foglalkoztam.