Románia lázad a korrupció ellen

Románia az elmúlt napokban ismét a nemzetközi média figyelmének középpontjába került. A rendszerváltás óta először mentek ki százezres tömegek az utcákra, hogy tiltakozásukat fejezzék ki egy kormányrendelet miatt, amivel a kormány gyakorlatilag büntetlenné akarta tenni a hivatali visszaélést. A heves tiltakozások nyomán a kabinet végül visszavonta a büntető törvénykönyv szóban forgó módosítását, távozott posztjáról az igazságügyminiszter. Bár a kabinet kiállta a parlament bizalmatlansági szavazását, a tömeg nem nyugszik, folytatódnak a tüntetések a városokban. 

A román kormány alig több mint egy hónapja van hivatalban. A választásokon győztes Szociáldemokrata Párt (PSD) a liberálisokkal alakított koalíciót. Mint ismeretes, a szociáldemokraták elnöke, Liviu Dragnea azért nem lehetett kormányfő, mert jogerős ítélet született ellene választási csalásért. Pártja ennek ellenére a tavalyi parlamenti választásokon a szavazatok 46%-át gyűjtötte be. A szocdemek tehát úgy érezhették, itt a megfelelő alkalom, hogy lecsapjanak az országban évek óta zajló korrupcióellenes hajsza ellen, amely számos PSD-s politikust is érintett. 

Miért tüntetnek? 

A szóban forgó sürgősségi kormányrendelettel úgy módosították a büntető törvénykönyvet, hogy azzal gyakorlatilag lehetetlenné vált volna a korrupció üldözése. Például nem indíthattak volna eljárást hivatali visszaélés esetén, ha a kár nem érte volna el a 200 000 lejt (kb. 44 ezer euró), s az ezt meghaladó kár esetén is a jelenlegi hétről három évre csökkent volna a kiróható szabadságvesztés. Emellett csökkentették volna az elévülési idő tartamát is nyolcról öt évre, tehát ennek elteltével már nem indulhatott volna eljárás korrupcióért. Mindezt váratlanul, minden bejelentés nélkül, egy éjszakai kormányülésen tették, a hivatalos indoklás szerint azért, mert az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte meg a Btk. több passzusát. 

A rendelet kritikusai egyebek mellett arra is rámutattak, hogy a 200 000 lejes határ gyanúsan hasonlít ahhoz az összeghez, amely a szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea ellen folytatott ügyben szerepel. Ezen kívül – a szabályozás hatályba lépése esetén – több, hivatali visszaélés miatt elítélt szociáldemokrata politikus is idő előtt kiszabadulhatott volna a börtönből. 

Ám a parlamentben kényelmes többséggel rendelkező kormánykoalíciónak végül mégis meg kellett hátrálnia, ugyanis a döntés nyilvánosságra kerülése után azonnal hatalmas felháborodást okozott. Országszerte tízezrek vonultak utcára, hogy kifejezzék nemtetszésüket a rendelettel, s a Grindeanu-kormány lemondását követeljék. Szlovákiai, de közép-európai szemmel nézve is bámulatos a románok elszántsága a korrupcióellenes harcban. Visszagondolva a Gorilla-ellenes tüntetésekre, amikor párszáz ember lézengett a nagyobb városok főterein, figyelemre méltó, hogy egy ugyancsak posztkommunista országban, amely ráadásul számos mutatóban elmaradottabb nálunk, milyen érzékenyek a polgárok a korrupció kérdésére. 

A DNA színre lép 

Ez a társadalmi érzékenység nem a véletlen műve, s nem is hirtelen jött jelenség. Románia már évek óta élen jár a korrupcióellenes harcban, amely – ellentétben számos posztkommunista országgal – ott a legfelsőbb köröket sem kíméli. Mindennek a hátterében az erős kompetenciákkal felruházott korrupcióellenes ügyészség, a DNA áll, amely az EU-s csatlakozási folyamat során jött létre, és nagy sikereket ért el a legfelsőbb szintű korrupció üldözésében. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"265519","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"1970","style":"width: 600px; height: 394px;","title":"Iohannis fejét követelik","typeof":"foaf:Image","width":"3000"}}]]

Csak 2015-ben például Victor Ponta miniszterelnök, öt miniszter, tizenhat képviselő, öt szenátor, s 97 aktuális vagy volt polgármester ellen emeltek vádat. A DNA-nak köszönhetően börtönbüntetésre ítélték Adrian Nastase volt miniszterelnököt is, amiért állami pénzeket nyúlt le a választási kampányára. 2015-ben a hatóság a gyanúsított személyektől félmilliárd euró értékű vagyont foglalt le. Amikor a hivatalban lévő pénzügyminiszter, Darius Valcov ellen indítottak vizsgálatot, a politikus otthonában aranytéglákat és Renoirfestményeket is találtak. A bilincsbe vert politikusról készült felvételek bejárták a hazai s a nemzetközi médiát is, s messze nem ez volt az egyetlen hasonló eset. 

A „szupernő” 

A hivatal fennállása óta (2003) nagy társadalmi támogatottságnak örvend. Mégis a DNA jelenlegi vezetője, Laura Codruţa Kövesi az, akinek a korrupcióellenes hatóságot sikerült az ország második legnépszerűbb intézményévé tennie (a hadsereg után). Éppen ez a nagy népszerűség az oka annak, hogy eddig egyik kormánynak sem sikerült lebénítania a hivatalt, holott az pártállásra való tekintet nélkül csap le a politikusokra, de nem kíméli a nagy befolyással rendelkező üzletembereket sem. 
Az egyik legfontosabb romániai médiakonszern tulajdonosa, a politikusi pályát is kipróbált Voi Voiculescu például éppen tízéves börtönbüntetését tölti korrupcióért. Ezért nem is meglepő, hogy Laura Kövesi és munkatársai ellen naponta jelennek meg diszkreditáló hírek a román médiában, mindeddig azonban nem sikerült betörni a DNA vezetőjét, s a közvélemény is határozottan az ő pártján áll. Amikor 2014-ben az akkori pénzügyminiszter a hivatal költségvetésének megnyirbálásával próbálta fékezni a munkáját, a Facebookon gyűjtést szerveztek a DNA számára. 

A hivatal, amely jelenleg több mint 120 ügyésszel és saját rendőrséggel is rendelkezik, rendkívül eredményesen lép fel a korrupció üldözésében. Az általa bíróság elé vitt ügyeknek kb. 90%-a a gyanúsítottak jogerős ítéletével végződik. A DNA vezetőjének a pozícióját az is erősíti, hogy személyét ugyan az igazságügy-miniszter választja ki, de hivatalba lépéséhez az államfő kinevezése is kell. 

S hogy ez a függetlenség nem csak elvben működik, arról sokat elárul a tény, hogy bár Laura Kövesit Traian Băsescu köztársasági elnök nevezte ki, még az elnök hivatali ideje alatt eljárást indítottak annak fivére ellen, aminek nyomán 4 év börtönbüntetésre ítélték. A DNA most Băsescu lánya ellen folytat vizsgálatot. A gyanú szerint az exelnök lánya egy állami vállalattól kapott pénzt apja kampányára, mely összegből ráadásul egy kubai luxusnyaralást is megengedett magának. Ezek után érthetetlennek tűnik, a román választópolgárok hogyan tudtak a választásokon 46%-os támogatást adni egy olyan pártnak (PSD), amelynek vezetője jogerősen el van ítélve választási csalásért. Bakk Miklós politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense szerint ennek két magyarázata van. Az első a Szociáldemokrata Párt társadalmi beágyazottságában keresendő. „Ennek a pártnak a szavazóbázisa a román vidék, s leginkább az úgynevezett Ókirályság, azaz a Kárpátokon túli térségek lakosságából áll össze. Ez a társadalmi csoport kulturálisan közelebb áll a Balkánhoz, így sokkal megengedőbb a korrupció iránt.”

A másik ok Bakk Miklós szerint az, hogy sokak szemében kételyek merülnek fel a korrupcióellenes ügyészség munkájával szemben. Több esetben ugyanis nagyon ellentmondásos ítéletek születtek a DNA által bíróság elé vitt ügyekben, ami olyan spekulációknak is teret ad, hogy valódi bűnüldözés helyett itt politikai leszámolás zajlik a kiválasztott politikusokkal szemben, s mindennek hátterében a titkosszolgálat áll. Hasonló utalásokat egyébként Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is tett a kormány e heti bizalmatlansági indítványáról szóló parlamenti vitában. A politológus úgy véli, az erdélyi magyar köztudatban ezen kívül jelen van az, hogy a perbe fogott magyar politikusok esetében a valódi vádak mellett esetleg kisebbségellenes törekvésekről is szó van. 

Azok, akik kivonultak az utcára nyilvánvalóan nem a kormányzó szociáldemokraták szavazói. Bakk Miklós szerint a tiltakozások így rámutatnak a román társadalomban meglévő erős törésvonalra is, amely az egyik oldalon a vidéki, idősebb, társadalmilag egyébként nem anynyira aktív lakosság és a fiatal, jobban szervezett, társadalmilag aktív, de a választásoktól távol maradt csoportok közt húzódik. „A mostani tiltakozási hullámot ezért néhány elemző a fiatalok lázadásának aposztrofálta. Kétségtelen, hogy leginkább a fiatalabb korosztályok, s főleg a városi lakosság vett részt a tüntetéseken” – mondta az Új Szónak Bakk Miklós. 

„Túl” sok román zászló 

Bár a tudósítások szerint Erdélyben, s kisebb mértékben Székelyföldön is voltak tüntetések, amelyeken magyarok is részt vettek, az erdélyi magyar hírportálokat böngészve az tűnik ki, mintha a magyar közeg nem osztaná a többség határtalan lelkesedését a tüntetésekkel kapcsolatban. Ezt az érzést Bakk Miklós is megerősíti: „Igaz, hogy ez egy nagyon tág keblű demokratikus felbuzdulásnak tűnik, ám úgy vélem, hosszú távon ez a román nacionalizmust erősíti.” A szakember ezt a történelmi tapasztalattal magyarázza: „20. századi képlet, hogy a demokratizmus kibontakozása és a nacionalizmus kéz a kézben jártak. Azt gondolom, hogy az összetartozás élményét ez a réteg sem tudja másként megélni, minthogy visszanyúl az államnacionalizmus szimbólumtárához.” Bakk szerint erre enged következtetni az is, hogy a tüntetéseken elelhangzottak nacionalista, xenofób, sőt magyarellenes üzenetek is. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"265520","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2384","style":"width: 600px; height: 358px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"3996"}}]]

Szőcs Levente, a Bukaresti Rádió munkatársa is úgy véli, hogy „ahol nagyon sok román zászló jelenik meg együtt, attól a magyarok ösztönösen ódzkodnak”. Az események romániai magyar médiák általi fogadtatását azonban Szőcs Levente egészen más kontextusba helyezi. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a romániai magyar média többsége az RMDSZ-hez áll közel, amely az elmúlt években szorosabbra fűzte a kapcsolatait a Fidesszel. „Ennek fényében elég nehéz lenne megmagyarázni, mi most miért tüntetünk az utcán” – véli Szőcs. 

Az újságíró elmondta, olyan kommentárok is megjelentek, amelyek a kormányzó PSD illiberális fordulatát azzal magyarázták, hogy a DNA – a titkosszolgálatok és az államfő támogatásával – ebbe az irányba tereli a pártot. „Ez feltűnően hasonlít azokra a magyarországi elméletekre, amelyek szerint Orbán Viktor és a Fidesz ilyen irányú eltolódása miatt az előző szocialista kormányzat okolható” – mondta az Új Szónak Szőcs Levente. 

Egyszerre kormánypárti és ellenzéki 

Az RMDSZ magatartása a kormányellenes tüntetések kapcsán valóban különös, legalábbis, ha a pártra ellenzéki erőként tekintünk. A kormány ellen beadott parlamenti bizalmatlansági szavazáson a magyar párt például nem is szavazott. Ezt Kelemen Hunor pártelnök azzal magyarázta, hogy úgysem volt esély a kabinet leváltására. 

Bakk Miklós szerint az RMDSZ tudatosan folytat olyan politikát, hogy látványosan nem helyezkedik szembe a kormánypárttal, mert úgy gondolja, csak így érhet el valamit a céljaiból. Szőcs Levente úgy véli, ez hosszú ideje jóformán már csak arra korlátozódik, hogy a pártnak sikerül némi plusztámogatást szereznie a magyar többségű önkormányzatok számára. „Az RMDSZ-nek a 2000-es évek elején sikerült jelentős eredményeket elérnie a kisebbségi jogok terén, azóta ez stagnál, sőt, egy ideje már tartani lehet e jogok elvesztésétől” – magyarázta az Új Szónak az újságíró. 

Az RMDSZ – egyedüli ellenzéki pártként – megszavazta a költségvetési törvényt is. Ezt megelőzte egy egyezség a magyar párt és a koalíció között, amiért sokan bírálták Kelemenéket. A pártelnök azzal indokolta a lépést, hogy a pártnak sikerült átültetnie több módosító javaslatát is a törvénybe. A kormánypártokkal kötött megállapodásról pedig azt mondta, ahhoz észszerűen, nem érzelmi alapon kell viszonyulni. 

Úgy tűnik, a Grindeanu-kabinet egyelőre megúszta a bukást. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a sürgősségi kormányrendeletek által előidézett események nem maradnak következmények nélkül, s behatárolják a kormány mozgásterületét is. Hogy hosszú távon mely politikai erő tud tőkét kovácsolni a történtekből, még nem látható. Az azonban nem kétséges, hogy a népakarat – legalábbis a közélet tisztaságát érintő kérdésekben – nem hagyható figyelmen kívül, ezt még a parlamenti többséggel rendelkező pártok sem tehetik meg. Ez pedig már önmagában olyasmi, amit nem egy posztkommunista ország joggal irigyelhet Romániától.