Reštaurácia Flóra

Nagy barátom kis kedvencéről kell most szót ejtenem. A párkányi étterem a Jednota-Coop áruház szomszédságában található, ha autóval érkezünk, nyugodtan parkolhatunk jednotáéknál, de vehetünk egy kis ezt-azt az előnyös árfekvésű szupermarketben. A Flórához lépcső vezet fel, és ha sikeresen kicseleztük a gördeszkás banditákat a lépcsőfordulóban már csak néhány lépés és előttünk Flóra asszony vendéglője. Tágas helyre lépünk be, négy soron boxokban foglalhatunk helyet. Oldalt a falakon régi Cinzano reklámok, szemben velünk II. Rákóczi Ferenc mosolyog a falról. Dohányozni sajnos lehet, de nem túl zavaró a füst, talán a plafon közepén lévő böhöm-nagy szagelszívó segít elnyelni. A rojtosra koptatott étlap magyarul, sőt németül is tájékoztat, ehhez jön még az udvarias és készséges pincér, aki gyerekeinket látva, felhívja a figyelmünket a csak szlovák nyelven íródott gyerekadagokra is. A párkányban dívó művirág itt is az asztalon virít, és egy zöld lámpát is beüzemelhetünk, amivel nem sokat javul a gyenge, mondjuk így: hangulatvilágítás. Talán így nem látszanak a szövet ülőalkalmatosságon elterülő foltok. A mellékhelyiséget szocreálnak mondanám, mindenfelé ismeretlen csövek hálózzák be, hiányosak a szerelvények, kisebb bontások nyomai látszanak a falon és az ajtókon, de tágas, tiszta és bűzmentes, folyékony szappan és papírtörülköző van bőséggel.

A hátsó fertályban tükrök díszítik az éttermet, és egy tükörgömb árulkodik arról, hogy táncos mulatságokra is betoppanhatnak ide a jól értesült helybéli komárlacik. A diszkó részleg egyik sarkát függönyök takarják, ez a rejtélyes függöny a dobszerkót takarhatja, vagy itt öltöznek át a táncos go-go girlök? Mielőtt magam elé képzelhettem volna a sztriptízt, megjött a rendelés. A megfelelő hőmérsékleten, és a megfelelő időpillanatban. A szlovák levesek olyanok, mint amikor a focicsapatokat biztatják: mindent bele! Én szeretem a focit, meg az ilyen leveseket is. Most káposztalevest rendeltem, kaptam is mindent bele, a káposzta mellett gombát és kockára vágott füstölt húst is. Nem kellett biztatnom magam, hogy minden alkotórészt bekebelezzek.

Ahogy a hórihorgas, Flóra-függő barátom mondaná: a máj, az bizalom kérdése. Szerencsére a Flóra asszisztenciájába vetett bizalmamban nem kellett csalódnom, sőt a rántott pulykamáj három nagy kiterjedésű szeletben terült el a tányéromon. Ez szokatlanul kellemes meglepetésként hatott rám, mert Párkányban általában a kis adagok jellemzőek. A máj épp olyan volt, amilyennek lennie kellett. A sült krumplikról is leperegtek azok a zsiradékok, melyben pirultak, a családom többi tagjának tányérján lévő rántott csirkemell és a sajttal, sonkával töltött csirkemell is kívánatos és ízletes volt, nem is beszélve a tejszínes, zöldséges pulykacsíkokról, amit a pincér ajánlott a feleségemnek. Az oldalbordám (sic!) a végén még megkockáztatott egy somlóit is, de csak azért, hogy legyen miről írnom. A gyerekeink ugyanez okból csokoládés palacsintát is kértek. Észrevételek: A somlóin kevés volt a kakaómassza, de így is finom volt, a palacsinta is elfogyott, csak a fiam előbb a palacsintáról a tányér szélére kente a nagy halom tejszínhabot...

Elégedetten álltunk fel a baráti számla kiegyenlítése után az asztaltól: lehet, hogy megtaláltuk a törzshelyünket?