„Régi”-„modern” csúfolók gyűjteménye

A magyar nyelvterület gyermekfolklórjának egyik legszakavatottabb és legszorgalmasabb kutatójaként számon tartott Gágyor József legutóbb a Mátyusföld községeiből származó népi csúfolókat gyűjtötte egy kötetbe, ismét sok újdonsággal szolgálva mind a szakembereknek, mind a nagyközönségnek.

A szerző anyagát tartalma alapján 38 kategóriába tagolja. A névcsúfolókkal nyitja a sort, ezeket külön-külön csoportokba sorolva: személynevek, tetszés szerinti nevek, családnevek, család- és személyneveket együttesen csúfolók. A nemek és korcsoportok szerint a leány-, fiú-, menyecske- és öregaszszony-csúfolók kategóriáit határozza meg. Az iskolás gyerekeket csúfolók (pl. „Kis szamár, nagy szamár, / Mégis iskolába jár.”) mellett az egyes iskolai osztályokat bosszantó rigmusok is külön csoportba kerülnek. Ez utóbbiakat egyrészt annak alapján sorolja be, hogy az ábécé mely betűjével jelölik (pl. „Á-sok, / Bolhások”, „Bé-sek, / Utcai csibészek”, „Cé-sek, / Vécések”, „Dé-sek, / Aranykések” stb.), másrészt aszerint, mely évfolyamról van szó (pl. „Első osztály i-i-i, / Második osztály bicikli, / Harmadik osztály krumpliszár, / Negyedik osztály pipaszár, / Ötödik osztály kiskirály, / Hatodik osztály nagy király, / Hetedik osztály kis szamár, / Nyolcadik osztály nagy szamár, / Kilencedik osztály vén szamár.”). A kötetben szereplő tanárcsúfoló egyik változatát a Gaudeamus igitur kezdetű diákdal kissé megváltoztatott dallamára éneklik, mint ahogyan az egyértelműen a „Jöjj el hozzám, Télapó…” kezdetű karácsonyi gyermekdal alapján született „alkotást” is:

„Jöjj el hozzánk, dinamit,

Robbantsuk fel a sulit,

Minden gyermek várva vár,

Mikor röpül a tanár.

Van itt minden rossz dolog,

Matika és az orosz,

A tanár csak magyaráz,

Egye meg a hideg frász.”

Gágyor a következő csúfolócsoportokra osztotta az anyagot: Az érkezéskor és távozáskor mondott csúfolók (pl. „Isten veletek, / Nem beszélek veletek, / Fazékban a fejetek!”), a hónapcsúfolók, április elsejei csúfolók, külalakcsúfolók (bajuszosra, kopaszra, kövérre, ha valakin pongyola van), tulajdonságokat csúfolók (hamisra, hazudozóra, hiszékenyre, kevélyre, kíváncsira, kötekedőre, nevetőre, a valakit fokozott figyelemmel nézőre, nyelvét öltögető gyerekre, ostobaságokat beszélő gyerekek letorkolására, pletykásra, rágalmazóra, rendetlenkedőre, szófogadatlanra, utánozóra, verekedőre, zsugorira, ha ketten együtt susognak), járkáló, futkározó gyereket csúfolók (pl. „Futnak a szamarak, / Háromlábú bogarak.”, vagy: „Nyúl fut a vonáson, / Apád ül a tojáson.”), síró gyereket csúfolók (pl. „Bőgőtaliga, / Nem lesz belle katona.”), cigánycsúfolók, pulykacsúfolók, szerelmi csúfolók (lányokra, fiúkra), párokat csúfolók, lakodalmi csúfolók, foglalkozáscsúfolók (bakterra, fagylaltosra, hentesre, kéményseprőre, kőművesre, lakatosra, pékre, suszterra, szolgálóra, a falu elöljáróira), csúfolódás beugratással (pl. „Motorka, / Öreganyád boszorka.”, vagy: „Villamos, / Apád füle csillagos.”) stb., stb. Természetesen a közismertebb kategóriák, mint a falucsúfolók, falusorolók és nyelvjáráscsúfolók sem hiányoznak a kötetből.

Gágyor József besorolta kötetébe a Csendcsináló rigmusokat (pl. „Ágyúszólás, bikafingás, / Aki ezentúl egyet szól, / Mind megiszsza, / Csitt, csitt, csitt!”) és az ún. Hallgatta, nem hallgatta kategóriába tartozó mondókákat is (pl. „Volt egyszer egy király, / Volt neki egy székje, / Izgette-mozgatta, / Szamár aki hallgatta.”).

Figyelemre méltó csoportot alkotnak a futballistákat csúfolók. Ezek között az egyes környékbeli falvak csapataira aktualizált, eredetileg a különféle budapesti klubcsapatokra kitalált mondókákat is találunk (pl. Tallósra: „Dunába’ úszik egy ponty, / Tallós ég, mint a rongy. / Van neki egy kapusa, / Röhög, mint a fakutya. / Jobbra rúgják a labdát, / Balra veti el magát. / Csörög a háló, bent a gól, / Gyüge kapus gyakorol.”). A gyűjteményben természetesen helyet kaptak a magyarországi nagyobb futballcsapatokra (Dózsa, Ferencváros, Honvéd, Vasas) vonatkozóak is. Néhány példa erre:

„Két forint a meleg lángos,

Kikapott a Ferencváros.”

„Három kibli moslék,

Vesztett ma a Honvéd!”

„Kocsikerék fék nélkül,

Fut a Vasas ész nélkül.”

A kötet végén a tájnyelvi szavak jegyzékét és magyar—szlovák helységnévmutatót találunk. Az egyes énekelt csúfolókat kottával együtt közli a szerző.

Végezetül hangsúlyozni szeretném (s ez remélhetőleg a fentiek alapján is világossá válhatott), hogy Gágyor József legújabb munkája sok más erényével (pl. hogy nem csupán az archaikumokat jegyezte fel, hanem a közelmúltban született folklóranyagot is) együtt bizonyítékokkal szolgál a kulturális elemek, folklóralkotások országhatárokon átívelő vándorlására, variálódására. A legegyértelműbb bizonyítékai ennek a magyarországi futballcsapatok csúfolói. Ezek arra is rávilágítanak, hogy a mátyusföldi magyarok nem a hazai (cseh vagy szlovákiai) csapatoknak szurkoltak, hanem a magyarországiaknak. Gágyor kötete egyben alátámasztja azt is, hogy a nálunk oly gyakran hangoztatott bizonyos tizenkettedik órát is fölösleges emlegetni, hiszen a folklór (műfajából adódóan) állandóan változik és variálódik, megújul és születik, a „nép ajkán” manapság ugyanúgy születnek folklóralkotások, mint pl. a 19. század második felében, amikor a kutatók ugyancsak sokszor hangoztatták azt a bizonyos tizenkettedik órát. Ha a néprajz mint tudományág létrejötte óta a kutatók elsősorban (vagy kizárólag) nem csak az ún. archaikumokat, s nem csupán a bizonyos esztétikai szempontoknak is megfelelő tudásanyagot jegyezték volna fel, hanem a „modernebb” folklórjelenségeket is, ma sokkal gazdagabb és sokrétűbb (és főleg megbízhatóbb) anyag birtokában lehetnénk. Milyen szerencse, hogy Gágyor József nem ismételte meg elődei hibáját, hanem komplex módon mindent lejegyzett: „régit” és „modernet” egyaránt. Valószínűsíthető ugyanis, hogy húsz-harminc esztendő elteltével ezeknek a csúfolóknak már csak a töredékére bukkanhattunk volna.

Bár a szerző gyermekeknek ajánlja kötetét, meggyőződésem, hogy a folklórkutatók legalább olyan vagy talán még nagyobb lelkesedéssel forgatják majd, mint a címzettek.

L. Juhász Ilona