Régi idők farsangja

Csupán a bátor, vállalkozó kedvűek húznak magukra jelmezt, boszorkának, Micimackónak, esetleg bohócnak öltözve. Ma már nem fárasztjuk magunkat háromnapos, közös mulatozással, nem tréfáljuk meg egymást felfokozott jókedvünkben. A farsangi hagyomány szokásrendszerét Tisovszki Zsuzsanna, a Balassa Bálint Múzeum munkatársa tárta fel előttem. A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakának utolsó három napján mindenütt bálokat rendeztek. Ezek helyszínéül a helybéli kocsmák tánctermei szolgáltak, melyeket a lányok és asszonyok szombat délelőtt szalagokkal, füzérekkel díszítettek. A különféle foglalkozású emberek külön ünnepeltek, így környékünkön, például Dorogon is, más-más helyen báloztak a bányászok, az iparosok és a parasztemberek. A terem díszítésére a foglalkozásukra jellemző jelvényt készítettek, s ezt a mennyezetre akasztották. A jelvényre a bálba készülő, eladó sorban lévő lányok szalagokat kötöttek, felírva rá annak a fiúnak a nevével, akit maguknak kiszemeltek. Szombaton este megkezdődött a három napig tartó farsangi mulatozás, ahol a lányoknak illendő volt minden alkalommal más-más ruhában megjelenniük.

Megtelt a kocsma, az idősebb szülők, a bálanyák elfoglalták helyüket a söröshordókon, és szorgosan kombinálni kezdtek gyermekeik jövendőbelijét illetően. Fogyott a bor, forgott a nép a zeneszóra, majd az est hangulatának tetőfokán sor került a lányok által írt szalagok kiosztására. A ceremónia kezdetén valamelyik legény felállt egy asztalra, majd hangos köszöntéssel, tréfás vers kíséretében sorra ivott mindenki egészségére, melyet minden egyes alkalommal a borospohár földhöz dörrentésével nyomatékosított. A kocsmáros seprűvel, lapáttal kezében követte az eseményeket, de nem bosszankodott, hiszen a farsang napjain bővebben csörögtek kötényében a forintok. A pántlikára írt neveket hangosan felolvasta és kiosztotta a jelölteknek, akiknek sejteniük illett, hogy melyik lánytól jött az üzenet. Miután üggyel-bajjal lekászálódott az asztalról, a szalagok segítségével összeboronált párok táncba kezdtek, az etikett szerint akkor is, ha voltak fenntartásaik partnerüket illetően. Ha a farsang után az összes falubéli rútabb leány elkelt, úgy mondták, hogy rövid volt a farsang, nem volt idő a válogatásra. Mindenki igyekezett megtalálni párját, hiszen az ünnephez tartozott a vénlány és vénlegény csúfolás is. A pártában maradt leányokat kevésbé pellengérezték ki, a legényeknek viszont tuskót kellett húzniuk. Kimentek az erdőbe, ahol egy alkalmas fatuskóba szögeket vertek. Erre kötelet kötöttek, majd az egyedül maradt legénynek evvel kellett viaskodnia, huzakodnia, ha már nem kapott zsémbes asszonyt maga mellé. ĺgy gondoskodtak szimbolikusan arról, hogy a nőtlen maradt férfiaknak se legyen olyan egyszerű a helyzete. A farsang ünnepköre a leányoknak már hétfőn este véget ért, a férfiemberek viszont még két napig ápolhatták a hagyományokat. A mára megmaradt maskarába öltözés szokása farsang keddjéhez kapcsolódik, amikor a legények – leginkább állatokat formázó – maguk készítette álruhát öltve farsangi vonulásra indultak. A menet elején egy lovas kocsi haladt maga után húzva egy kocsikereket, melyre szalmabábut tettek. Házról-házra járva adományokat gyűjtöttek csalafinta farsangi versek és nóták kíséretében. A házigazdáktól kolbászt, tojást, esetleg tyúkot kaptak ajándékba. Déltájban a felvonulásból megérkező emberek az összegyűjtött, összezsákmányolt ételeket bevitték a kocsmába, amit a kocsmáros elkészített nekik. Az elköltött vacsora után a következő napirendi pont: a muzsika vagy a tél temetése következett. A böjti, csöndesebb időszak közeledtét egy letakart, tréfából elsiratott nagybőgővel jelképezték. A tél temetéséhez egy fiatal, a szertartást nem ismerő legényt választottak. Befektették egy forrázó teknőbe, lepellel befedték és humoros jajveszékeléssel búcsúztatták, miközben egy papnak öltözött ember a kocsmai üvegmosó kefével spriccelgette rá az áldást. Végül a mit sem sejtő áldozatot teknőstül kivitték a kocsma udvarára és jól megtunkolták a friss hóban.

A farsang utolsó napján, szerdán hódoltak a kakas nyakazás hagyományának Dorog környékén. Ekkor már csak a férfiak gyűltek össze hajnaltájt a kocsmában. Kaptak a kocsmárostól egy kakast és egy kardot, majd kivonultak egy közeli dombra. Az élő kakast nyakig beásták a földbe és bekötött szemmel próbálták a fejét lekaszabolni a kard segítségével. Háromszor lehetett próbálkozni, utána jött a következő jelentkező. Mindaddig folytatták az ügyességi vérengzést, míg valamelyiküknek sikerült lecsapni a baromfi fejét. A kocsmábanl estére kakas pörköltet készítettek belőle és közösen megették. Ezzel be is zárult volna a farsangi ténykedések sora és kezdődhetett volna a böjt, ha nem maradt volna meg rengeteg étel. ĺgy aztán megtoldották az ünnepet a torkos csütörtökkel. A gyomrát szerető jó magyar ember még mentette a menthetőt.