Pozsonyi nyomdák a 17. és 18. században

Általában teológiai, jogi vagy történelmi témájú könyveket adtak ki, de számos tankönyv, szótár, népszerűsítő kiadvány is megtalálható a kinyomtatott példányok között. Többségük tartalmilag már elavult, a tudományos és jogászati könyvek többnyire latin nyelven jelentek meg. Az idő múlásával a régi könyvek tipográfiai értéke egyre növekszik, hiszen az akkori papírgyártási és nyomdatechnikai technológiákat ma már nem alkalmazzák. A 17. és 18. századi kiadványoknak nemcsak sajátos betűszedését és érdekes betűformáit csodálhatjuk meg, hanem illusztrációit is, amelyek az említett századok képzőművészeti stílusát tükrözik.

A 17. század könyvművészeti stílusára a barokk jellemző. A egyszerűbb reneszánsz könyvstílust mozgalmasabb, barokk elemekkel zsúfolt, dagályos könyvdíszek és illusztrációk váltják fel. A címlapokon megjelennek az építészeti jellegű címképek és a figurális képek. A könyvcímek hosszúak, gyakran tartalmazzák a pártfogók, mecénások magasztalását. A címlapot terjedelmes barokk stílusfordulatokkal teletűzdelt előszó, ajánlás követi. Az előszó is általában a magas rangú mecénások, fejedelmek, hercegek vagy egyházi méltóságok dicséretét tartalmazza. A régebbi századokban a könyvkiadás nem volt olcsó dolog, és bőkezű mecénások nélkül aligha jelenhetett volna meg ennyi értékes nyomtatvány. A 17. századi nyomdászatban új illusztrációs eljárás alakult ki: a rézmetszés, illetve a rézmetszet, amely a drágább könyvekből kiszorította az addig alkalmazott fametszetet. A rajzos ábrázolású fametszést kiemelkedő nagy művészek (Dürer, Cranach, Holbein) végezték, a rézmetszés viszont tónusos, árnyalatokat nyújtó képek készítésére is alkalmasnak bizonyult, ezért jobban megfelelt a kor stílusának, és bizonyos mértékben emlékeztetett a barokk festészet fényhatásaira, tónusaira.

A 17. századi Pozsonyban a könyvnyomtatás általában a katolikus intézmények keretében folyt, és ez a könyvek tartalmát is meghatározta. Az első állandó nyomdát 1608-ban Forgách Ferenc prímás alapította azzal a céllal, hogy a katolikus tartalmú könyvek segítségével az egyház hatékonyabban küzdhessen a reformációs eszmék terjedése ellen. A nyomda tízéves működése során huszonkét kiadványt adott ki, elsősorban ellenreformációs tartalmú hitvallásokat, imakönyveket, prédikációkat, a katolikus egyház határozatait, fejedelmek dekrétumait. A legújabb könyvtörténeti kutatások szerint háromévi szünetelés után, 1623-ban Pázmány Péter alapított nyomdát Pozsonyban, amely 29 évig működött. Ennek a műhelynek is az volt a fő feladata, hogy kiadványaival elősegítse a katolikus hit terjesztését. Pázmány Péter (1570–1637) egyházi és politikai tekintetben egyaránt a magyarországi ellenreformáció vezéralakja volt. Számos főúri családot térített vissza a katolikus hitre. A református prédikátorok ellen írt vitairatai, prédikációi, imádságai szónoki képességeinek köszönhetően nagyban hozzájárultak az irodalmi magyar nyelv megteremtéséhez. A pozsonyi jezsuita nyomdában jelent meg 1637-ben Pázmány Péter Hodoegus. Igazságra vezérlő kalauz című terjedelmes hitbuzgalmi műve. Tipográfiai szempontból nézve a könyv a reneszánsz stílusra emlékeztet, a lapdíszek és az iniciálék virágmotívumokat tartalmaznak.

A koronázó városban 1668-ban Gottfried Gründer evangélikus könyvnyomtató létesített műhelyt. Gründer, aki egy sziléziai nyomdászcsaládból származott, csupán hat évig működtette nyomdáját, mégis jelentős mennyiségű kiadvány fűződik nevéhez. Ő az első protestáns nyomdász Pozsonyban, aki magánvállalkozóként üzemeltette műhelyét. Hatvanegy kiadványa ismert, többségük alkalmi költemény vagy egyházi tartalmú könyv. Gründer az ellenreformáció korában sok zaklatásnak volt kitéve, ezért áttért a katolikus hitre. A protestánsok emiatt meggyűlölték, a katolikusok pedig nem bíztak benne, így nyomdászi működése 1673-ban véget ért.

A levéltári adatok megemlítenek egy további pozsonyi műhelyt is, amelyet városi nyomdaként emlegetnek, működését az 1675 és 1678 közötti évekre datálják. Latin, magyar és német nyelvű kiadványok kerültek ki ebből a nyomdából, többnyire egyházi könyvek, hivatalos kiadványok, imakönyvek, életrajzok.

A 18. század már a polgárság megerősödésének és előretörésének az időszaka Európában. A polgári felfogás és ízlés még a feudalizmus körülményei között fejlődött ugyan, mégis jelentős változásokat eredményezett a tudományokban és a művészetekben. Gyökeres módosulásokra került sor a könyvkultúrában is – tartalmi, nyelvi és formai szempontból egyaránt. Az eddig számszerűleg túlsúlyban levő vallási tartalmú könyvekkel szemben megnőtt a világi témájú kiadványok száma, a klaszszikus görög és római művek mellett a nemzeti irodalom termékei is megjelentek, a latin nyelvű szakkönyveken kívül a nemzeti nyelvű munkák is megszaporodtak. A könyvek külseje megváltozott, új stílus alakult ki a 18. század közepétől: a klasszicista könyvstílus. Irodalmi és művészettörténeti értéküket tekintve a korszaknak azok a nyomdászati termékei is fontosak, amelyek könyvművészeti szempontból eléggé jelentéktelenek. Ilyenek a röpiratok, politikai brosúrák vagy a hírlapok és folyóiratok.

A könyvstílusban formailag a barokk élt tovább. A 18. század első felében még mindig a rézmetszettel díszített, hosszú címmel ellátott barokk könyv a jellemző. Megjelentek azonban a finom vignetták (címkék) a fejezetek elején és végén. A század második felében már a klasszicista stílus érvényesült a nyomtatványok díszítésében. A klasszicista könyvben a zsúfolt könyvdíszek helyét egyszerű antik díszítő elemeket tartalmazó, szimmetrikusan felépített illusztrációk foglalták el mind a könyvek lapjain, mind a kötéstáblákon. Kevesebb illusztrált könyv jelent meg, és a cirádás betűk helyett klasszicista stílusú, egyszerű betűket terveztek és metszettek. Eltűntek a hosszú címek, és megjelentek a korszerűbb, hosszanti tengely köré felépített, szimmetrikus címlapok.

Pozsonyban a 18. század kezdetén nem működött nyomda. 1715-ben került ide Salzburgból Royer János Pál, és a városi tanács engedelmével nyomdát alapított, a királyi szabadalmat azonban csak 1719-ben kapta meg. Nyomdászati képességeinek köszönhetően műhelye jól működött, tankönyveket, imádságos könyveket, egyházi műveket, földrajzi könyveket adott ki. Itt jelentek meg egyebek mellett a Pozsonyban összeülő országgyűlés határozatai (Articuli diaetales Posonienses anni 1715), Péterffy Carolus (Károly) Sacra Concilia Ecclesiae romano-catholicae in regno Hungariae… című gazdagon díszített egyháztörténeti műve, melynek értékes rézmetszeteit Jeremias Gottlob Rugendas (1710–1772) készítette. Royer nyomdájában készül Tomka-Szászky János (1700–1762) Introductio in orbis hodierni geographiam… (Bevezetés a mai világ földrajzába) című munkája is 1748-ban. Tomka-Szászky evangélikus lelkész, történész, földrajztudós volt, 1732-ben került a pozsonyi evangélikus gimnáziumba, ahol Bél Mátyás mellett dolgozott. Elsőnek írta meg Magyarország történeti földrajzát Anonymus alapján. Royer János Pál 1735-ben meghalt, műhelyét tizenöt évig örökösei vezették, majd fia, Royer Ferenc Antal 1750-ben eladta Landerer János Mihálynak tizenegyezer forintért.

Landerer János Mihály (1725–1795) a Bécsből Magyarországra vándorolt Landerer Sebestyénnek, Pest város első könyvnyomtatójának a fia. A pozsonyi nyomdán kívül Landerer János Mihály 1774-ben megvette a kassai jezsuita nyomdát, 1784-ben pedig a pesti Royer-nyomdát, és az ország egyik nagy könyvkiadójává lett. Kiadásában 1764-ben megindult az első magyarországi napilap, a Pressburger Zeitung. Landerer amolyan nagyvállalkozónak számított abban a korban, jó üzleti érzékkel vezette vállalkozását. Pozsonyi nyomdájából számos történelmi, jogászati és szépirodalmi mű került ki. A 18. század második felében már szép számmal jelentek meg magyar nyelvű szépirodalmi és népszerűsítő munkák. 1787 és 1793 között itt adták ki hat kötetben K. Mátyus István (1725–1802) erdélyi orvos dietetikai művét Ó- és új diaetetica azaz az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására... címen, amelyben részletesen foglalkozik az egyes élelmiszereknek az egészségre való hatásával. Landerer műhelyéből került ki Bél Mátyás (1684–1749) több latin nyelvű geográfiai műve is, Gyöngyösi István (1620–1704) költeményei 1796-ban és Dugonics András Etelka című népszerű regénye 1788-ban magyarul, valamint további értékes kiadványok. 1783-ban bibliográfia is készült az addig kiadott könyvekből, amely Magyar Könyvház címen jelent meg három kötetben. 1790-ben Grammatica slavica címen a Landerer nyomdában látott napvilágot Anton Bernolák szlovák nyelvtana is.

A pozsonyi Landerer-nyomdának 1770-ben vetélytársa akadt az Olmützből bevándorolt Patzkó Ferenc Ágoston (1730–1790) személyében, aki szintén műhelyt alapított, amely 1809-ig volt a Patzkó-család kezén. Az első magyar nyelvű hírlap, a pozsonyi Magyar Hirmondó 1780-ban a Patzkó-nyomdában jelent meg. Ebben a műhelyben a latin nyelvű könyvek mellett német, magyar, cseh nyelvű nyomtatványok is napvilágot láttak. Tartalmi szempontból itt is a történelmi és jogi témájú könyvek, tankönyvek, szótárak domináltak.

A 18. század végén Pozsonyban Landerer és Patzkó minden tiltakozása ellenére harmadik nyomdát is engedélyeztek. Wéber Simon Péter nagyszebeni születésű tipográfus 1783-tól működtette műhelyét, amelyből nyomdatechnikailag igényes, szép kivitelezésű munkák kerültek ki. A latin nyelvű tudományos munkákon kívül eredeti magyar szépirodalmi művek is megjelentek.

A negyedik nyomda 1784-ben létesült Pozsonyban. Megalapítója Löwe Antal ulmi evangélikus könyvkereskedő volt, aki később Schauff Nepomuk János (1757–1827) csehországi rézmetszőnek és rajztanárnak adta el az akkoriban még aránylag jelentéktelen nyomdát.

A 18. század második felében már jelentős mennyiségű, könyvtörténeti szempontból figyelemre méltó könyv került ki a pozsonyi műhelyekből. Ezeket a könyveket még rongy alapanyagú, kézzel préselt papírlapokra nyomtatták, amelyek sokkal tartósabbnak bizonyulnak, mint a 19. század második felétől nagyipari technológiával gyártott, fa alapanyagú papírlapok. Az új módszerrel és nyersanyagokkal gyártott papírt erős savas jellege miatt sokkal jobban károsítja a fény és a levegő, mint az előző századokban préselt papírlapokat.

A 17. és 18. századi pozsonyi officinákban készült nyomtatványok hűen tükrözik az említett századok szellemi fejlődését, eszmei áramlatait. Átfogó képet nyújtanak a korszak történelemfelfogásáról, művészeti stílusáról és tipográfiai színvonaláról. Ezeknek az értékes nyomtatványoknak a lapozgatása, forgatása és tanulmányozása nagy élményt nyújt azoknak, akik értékelni tudják az elmúlt korok szellemi örökségét és nyomdatechnikai vívmányait.