Pörög a kultúrharc Magyarországon

Akkor filozófusokat támadtak, idén elsősorban irodalmárok kerültek célkeresztbe. Saját embereiket sem kímélik, ha „liberális elhajlással” gyanúsíthatóak. A támadást ezúttal is a kormánypárti sajtóban hirdették meg.

Ősszel nagyobb fokozatba kapcsolhat a „kultúrharc” Magyarországon, az Orbán-kormány a magyar kultúra „védelmében” saját embereit sem kíméli. A harci kürtöt – ki más – a kormány félhivatalos lapja, a Magyar Idők fújta meg, még a választások előtt.

Az azóta már cikksorozattá terebélyesedett kampány során a szerző, Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” címmel kezdetben még „csak” arról írt, a „balliberálisok” számos területen, elsősorban a filmipar, a színház, a Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegein, az irodalomban és természetesen a médiában is „kulturális diktatúrát” valósítanak meg, csak azok a szerzők, művészek, tudósok érvényesülhetnek, akik a nekik megfelelő módon láttatják a világot, bezzeg például a magyar történelemről alig születnek jó filmek, könyvek. Szakács természetesen személyében is megtámadott egy sor ismert embert, a Magyar Narancs alapítójától, Vágvölgyi Andrástól kezdve Heller Ágnesen át a lapunkban is rendszeresen publikáló Kiss Tibor Noéig.

Egy darabig úgy tűnt, a jelenség megmarad a szokásos kormánypárti sorosozás szintjén, de a választások után és különösen az elmúlt egy-két hétben némileg váratlanul komolyabbra fordult az ügy, ugyanis Szakács Árpádnál sokkal fajsúlyosabb szereplők is ringbe szálltak.

Egy másik Orbán

Mindenekelőtt Orbán János Dénes, aki előbb az Erdélyi Magyar Írók Ligáját alapította meg, majd Kolozsváron a helyi irodalmi élet egyik fontos fórumaként szolgáló Bulgakovról elnevezett kultúrkocsmát üzemeltette – sikerrel. Később Magyarországra költözött és az induló Magyar Idők kulturális rovatának vezetője lett, de ennél is fontosabb talán, hogy a hatalom közvetlen kegyeltje, vezetője ugyanis az Előretolt Helyőrség nevű „Íróakadémiának”, amit a kormány közvetlenül is támogat, és amely bevallottan egy új típusú kortárs irodalmat próbál megteremteni. Mint azt Szabó Tibor Benjámin, az Atheneum kiadó igazgatója írta a Facebook-on megjelent bejegyzésében, Szakács Árpádéval szemben Orbán János Dénes szavainak súlya van: miután leírta, hogy Karafiáth Orsolyát is egy tehetségtelen, nemzetietlen valakinek tartja, a költőnő megbízását rögtön visszavonta egy fideszes önkormányzat egy vetélkedő zsűrijéből, mert Karafiáth „egy fideszgyűlölő zsidó”.

Az ELTE is ellenség

Orbán János Dénes ráadásul nem is csinál titkot abból, hogy hatalmi úton, adminisztratív eszközökkel nyúlna a kultúrához és a szellemtudományokhoz. A Heti Válasz utolsó digitális számában megjelent interjújában arról beszélt, teljesen át kellene alakítani az ELTE magyar szakának képzési programját, mert szerinte ott csak „elidegenítik az irodalomtól” az olvasókat. Orbán János Dénes és a hozzá hasonló kultúrharcosok gondolkodásmódját a legjobban az a Tusnádfürdőn lezajlott beszélgetés adja vissza, aminek során az Előretolt Helyőrség vezetője többek között azt mondta: „Ha már egyszer megszavaztak minket, akkor a kultúrpolitikánkat is megszavazták. Ez a valami, ami ellen mi küzdünk, távolabb mutat. Amikor verspályázatot írtunk ki, a versek nagy része arról szólt, hogy mekkora tragédia, ha nincs wifi!”. Majd hozzátette, „fel kellene függeszteni” a szinhaz.hu állami támogatását, mert az online lap főszerkesztője azt mondta, nem ad teret az Előretolt Helyőrség tagjainak. Erre válaszolta indulatosan L. Simon László volt kulturális államtitkár, hogy: „Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!”

A Quimby is indexen

A kultúrharc senkit nem kímél, a Magyar Idők szisztematikus támadást indított Prőhle Gergely korábbi fideszes, uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár ellen is, aki jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumot vezeti. Az ok: az intézmény rendszeresen teret, szereplési lehetőséget ad a kormányt bíráló, „liberális” művészeknek is, külön megemlítve például a Quimby együttes énekesét, Kiss Tibort. A Demokrata nemrég meg is küldte a selyemzsinórt Prőhlének, amikor közeli menesztéséről írt, ezt azonban az igazgató hamar cáfolta, Kásler Miklós emberi erőforrás miniszterre hivatkozva. Prőhle mellett egyébként többen kiálltak, köztük a már említett L. Simon László is, aki többek között azt nyilatkozta, a jobboldalon nem az erőforrásokból, hanem a tehetséges szerzőkből lehet hiány, a művészetben pedig csak a minőség számít, nem a szerző világnézete.

Harc a koncért

Az uborkaszezon ellenére tehát a kultúrpolitikában továbbra is pörögnek az események Magyarországon. Bár valószínűleg igaza lehet a már idézett Szabó Tibor Benjáminnak, amikor azt írta: a történtek nem egy központi forgatókönyv szerint zajlanak, hanem a lehetőséget megérezve a kormánypárti oldalon is egymásnak ugrottak a felek a potenciális források fölötti ellenőrzésért. Ezt támasztják alá egy Fideszes képviselő szavai is, aki arról beszélt az Új Szónak: nincs „központi irányítás” az események mögött, hozzátéve, hogy „a Fidesz frakcióban még mindig többen olvasnak Magyar Narancsot, mint Magyar Időket”. Ebben a helyzetben egyelőre csak találgatni lehet, mire gondolt Orbán Viktor Tusnádfürdőn, amikor arról beszélt: szeptembertől itt is „nagy változások” jönnek majd. (ksa)