Politikai házasságközvetítés

Hunčík Péter: „Manapság a kisebbségi politizálást el kell tudni adni a világban, nekünk pedig nincs külpolitikai szakemberünk.” Olyan pályamunkákat várnak a 33 évesnél fiatalabb szakértelmiségiektől, melyekben a külpolitika, a jogalkotás, a pénzügyi politika, a regionális és a biztonságpolitika szemszögéből vizsgálják a kisebbség helyzetét. Mi a célja ennek a pályázatnak?

Ha a politikában nem is, de a társadalom formálásában egy alapítványnak mindenképpen részt kell vennie. A sajtóban mostanság egyre gyakrabban hallani arról, hogy a Magyar Koalíció Pártján belül generációs problémák vannak. Egyre szembetűnőbben hiányoznak bizonyos területeken a magasan képzett szakértelmiségiek is. Az utóbbi években nagyon sok fiatal szerzett szakirányú egyetemi végzettséget. Mi szeretnénk összehozni ezeket az értelmiségieket azokkal, akik a párt politikáját és ezáltal a magyar kisebbség társadalmi helyzetét alakítják. Az MKP Janus-arcú. Az egyik arca pozitív, hiszen a közép-európai kaotikus helyzetben a kisebbségi pártok – nemcsak az MKP, hanem az RMDSZ és a vajdasági, kárpátaljai magyar pártok is – egyfajta állandóságot jelentenek. Politikailag jól behatárolható, világos struktúrájú és filozófiájú pártok, amelyekhez lehet igazodni. Ennek negatívuma, hogy az adott párt szerkezete, személyi állománya bebetonozódhat. Sokak számára ez nyugdíjas állást jelent, attól függetlenül, mit hoznak vagy nem hoznak a párt vagy a kisebbség számára. Ezt a magatartást nem lehet sokáig folytatni. A mai társadalom ezenkívül szinte beleoltja az emberbe a siker iránti vágyat. Ma már nem lehet egy kisebbségi embert aszerint megítélni, hogy meghatja-e a Himnusz vagy a Szózat, a magyar festészet vagy a történelem. Nem utasíthatjuk ki a társadalomból azokat, akik csupán sikeresek akarnak lenni. Lehetőséget kell adni nekik, hogy nehezen megszerzett tudásukat felhasználhassák a kisebbségi közegben. Olyan helyzetet kell számukra teremteni, hogy megmaradhassanak magyarnak, miközben sikerorientáltságukat is kielégíthessék. Közelednek a választások. Meggyőződésem, hogy az MKP-nak stratégiát kell váltania. Egyértelmű, hogy az MKP nagyon sok olyan szlovák számára vonzó, aki csalódott a többi pártban. Számukra olyan stratégiát kell kidolgozni, amely nem adja fel a magyar mivoltot, de nem erre helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy az MKP képes legyen klasszikus politikai pártként a szociális biztonságot, a társadalmi kiegyensúlyozottságot, a gazdasági stabilitást biztosítani. Ezt pedig csak ezekkel a fiatal szakértelmiségiekkel lehet megoldani.

Ha jól értem, az MKP-nak ön szerint a magyarságtudat, a kisebbségi elvek ápolása helyett szakmai kérdésekre kellene összpontosítania, vagyis professzionalizálni kellene a pártot?

Létezik egy társadalmi kihívás, amelyet nem lehet megkerülni. Az MKP bezárkózhat egy gettóba, és azt mondhatja: mi magyar párt vagyunk, bennünket az etnikai kérdéseken kívül – oktatásügy, kultúra, történelem, esetleg szűken vett regionális kérdések – más nem érdekel. Biztos, hogy így sokáig lehet létezni, de ahogy csökken a magyarság létszáma, úgy fog csökkenni ennek a pártnak a befolyása is, mert bizonyos kérdéseket nem tud szakmailag megoldani. Manapság a kisebbségi politizálást el kell tudni adni a világban, képviselni kell, nekünk pedig nincs külpolitikai szakemberünk. Nem elég kiadni egy könyvet arról, milyen nyomorultul élünk, több nyelven beszélő, a protokollt, a diplomácia szabályait ismerő emberekre van szükség.

Az MKP-nak van külügyi bizottsága…

Lehet, de például a külügyminisztériumban nincs egyetlen magyar, aki döntéshozó helyzetben volna. Külügyi témákban Szlovákiát nem képviseli egyetlen magyar sem. Ezt a pályázatot májusban szeretnénk összekötni egy nyilvános konferenciával, ahol a sajtó nyilvánossága előtt bemutatkozik majd tizenöt ember, a díjnyertes pályázók. Ha ez a tizenöt ember a saját szakterületéről valmi új, jó dolgot el tud mondani, akkor nem lehet azt mondani, hogy semmi sem történt, nincsenek szakemberek. A nyilvánosságnak ebből a szempontból is kényszerítő ereje van.

Ön szerint miért a Márai Sándor Alapítvány vállalta ezt a munkát? Nem a pártnak kellett volna lépnie?

Ha erre a kérdésre válaszolnék, elrontanám azt a lehetőséget, amelyet ebben a kezdeményezésben látok. Ezért nem szeretném elemezni, miért nem az MKP lépett. Szerte a világon a civil szférának egyre több a lehetősége. Remélem, mozgósítani tudjuk a szakértelmiséget. Lehet ugyanis, hogy ha egy alapítvány szólítja meg őket, szabadabban, nyíltabban reagálnak. A pártnak itt csak egyetlen szerepe van: legyen nyitott, legyen a partnerünk, és képviseltesse magát ezen a találkozón.

Amikor fiatal külpolitikai szakértőkkel, jogászokkal beszélgettem erről a témáról, többen mondták, nem akarnak semmiben részt venni, ami az MKP nevéhez fűződik, nem akarnak pártszínekben dolgozni.

Én is beszéltem helyi szinten fiatalokkal, akik pontosan ugyanezt mondták. Azt válaszolták, ha belépnének a pártba egy adott településen, helyi szinten nem tudnák érvényesíteni érdekeiket, nem lennének partnereik. Azt mondtam nekik, ha a legfelsőbb szinten megjelenne néhány hasonszőrű, hasonló gondolkodású, tehetséges fiatal, velük tudnátok kommunikálni, az igyekezetetek nem maradna helyi kezdeményezés, hanem rajtuk keresztük a legfelsőbb szinten is el tudnátok érni valamit. Azt mondták, akkor már izgalmas játszma alakulhatna ki. Ezek az emberek valószínűleg nem is tudatosítják, milyen lehetőségeik vannak. Ez nem az ő hibájuk, csak eddig sohasem tudtak benézni egy párt boszorkánykonyhájába, eddig mindenütt csak pirosat kaptak.

Nem félrevezető egy kicsit az Új Szóban megjelentetett felhívás? Egy szóval sem említik a Magyar Koalíció Pártját.

A harmadik szektor lényege, hogy nem folytathat konkrét együttműködést egy párttal, ezért sem említhettük az MKP-t. A miénk közvetítő szerep, mi csak egy randevút szeretnénk létrehozni. Ahogy valamikor a házasságközvetítők dolgoztak. Nagyon nehéz meghúzni a pontos választóvonalat, meddig mehet el valaki. Ha egy kávéházban összehoz két szimpatikus fiatalt, és azt mondja nekik, meg kellene ismerkednetek – ettől talán még nem avatkozik bele közvetlenül az életükbe.