Pézsa Tibor

Az Esztergomi Városi Sportcsarnok új neve május elsejétől: Pézsa Tibor Sportcsarnok, Esztergom lett. Azok kedvéért, akik előtt ismeretlen a nagyszerű sportember . Elevenítsük fel az egykori kardvívó életrajzát:

1935. november 15-én született Esztergomban, a Petőfi Sándor Általános Iskolában inkább a kosárlabdában jeleskedik, de a gimnáziumban megszereti a kardvívást. 1953-54-ben igazolt versenyzője az Esztergomi Vasas sportegyesületnek. A Testnevelési Főiskolán tanul ezután, a TF csapatában vív, majd a honvédség kötelékébe lép, így a Budapesti Honvéd csapatába igazol (1957-72).

Sokáig nem ismerték el vívó tudását, azt mondták róla: csak kinyújtja végtelenül hosszú karját és egyetlen vívó sem tud a közelébe férkőzni! Hosszú ideig a második vonalban vívott, csak 25 évesen, 1960-ban szerezte meg az első osztályú minősítését, amikor Miskolcon megnyerte a Gerevich emlékversenyt. A római olimpiai csapatba nem kerül be, igaz ebben kézsérülései is közrejátszottak. A 192 cm magas fiatalembernek Szűcs János volt a mestere. 1962-ben a Buenos Aires-i világbajnokságon negyedik lett, a tokiói olimpia évében, 1964-ben kéztörést szenved, majd bokaficam hátráltatja a felkészülését. Tokióban elsősorban a csapatküzdelmekben számítanak rá, de csapattársa Horváth Zoltán nemrég épült csak fel sérüléséből, így egyéniben nem akar indulni. Ennek köszönhetően Bakonyi Péter és Kovács Attila mellett Pézsa Tibor szerepel az egyéni küzdelmekben.

A csoportküzdelmek első és második fordulójában Pézsa éppen csak továbbjut, mindig harmadikként, a másik két magyar elsőként végez mindkét alkalommal a csoportjában. A legjobb 16 közül, az egyenes kieséses versenyből azonban már csak Pézsa jut tovább, úgy látszik akkor kezdett belejönni! A legjobb 8 között az egykori ifjúsági világbajnokot, a francia Parent győzi le, így bekerül a négyes döntőbe, ahol két orosz Rilszkij és Mavlihanov, valamint a francia Arabo várt rá. Az első körben 1-1-es eredménnyel álltak a döntősök, aztán Pézsa és Arabo állt az élen holtversenyben, ők vívták tehát a mindent eldöntő csörtét. Arabo vitte be az első tust, majd Pézsa vágtató sprinterként, szinte levegőhöz sem juttatva ellenfelét, 4 találatot vitt be egymás után. 4-1 után még egy tust szerez Arabo, de aztán Pézsa egy gyönyörű fejcsel, oldalvágással bevitte az ötödik, döntő találatot. Pézsa Tibor győzelmével a nagy magyar vívólegendák Fuchs Jenő, Petschauer Attila, Piller György, Kabos Endre, Kárpáti Rudolf, Gerevich Aladár és Kovács Pál sorozatos olimpiai győzelmei után sem törik meg a magyar kard egyéni olimpiai bajnoki sikersorozat, igaz, hogy a csapat Tokióban nem szerzett aranyat.

Pézsa Tibor pályafutását edzőként folytatja a Bp. Honvédnál (1975-85), majd a válogatott kardvívás szakági vezetője lesz (1978-82). Később a németországi Tauberbischofsheimbe kerül 1985-89-ig edzősködik itt, majd edzőként Szaúd-Arábiába kerül. Jelenleg Budapesten él, továbbra is segíti a szaúdi vívókat és a magyar tehetséges fiatalokat is oktatja.

Befejezésül kiemelkedő eredményeinek sorát is érdemes felidézni: olimpiai bajnok (1964: kard egyéni), 3x olimpiai 3. (1968: kard egyéni, kardcsapat, 1972: kardcsapat), 2x világbajnok (1966: csapat, 1970: egyéni), 5x vb-2. (1962, 1967, 1970, 1971: csapat; 1966: egyéni), 2x vb-3. (1963: csapat, 1967: egyéni), Universiade-győztes (1963).