Papírfiguráktól a playstationig

Ajándékot kapni jó, de adni még jobb – vélik sokan, és nagy gonddal választják ki szeretteiknek, barátaiknak a karácsonyi meglepetést. Mindenki szeretné, ha ajándéka örömet szerezne, ezért – bár modern, túlságosan elanyagiasodott világban élünk – sokaknak nem a pénz számít, hanem hogy a meglepetés szívből jöjjön, megmosolyogtasson. Összeállításunkban néhányan ajándékozó szokásaikról, karácsonyi titkaikról vallanak.

„Nem szeretek ajándékokat vásárolni. Mindig saját kezűleg készítek valamilyen meglepetést. Kötöttem már pulóvert, hajtogattam papírból, fontam, fából készítettem érdekes tárgyakat. Ebben benne vagyok én is, és aki kapja, tudja: szívből csináltam. Az idén falinaptárat állítottam össze vicces fényképekből, melyek egy sátorozáson készültek. Nagyon jól sikerült, minden hónap egy-egy vidám emlék” – mondta a pozsonyi Martina.

Miriam nagyon szeret vásárolni, szinte egész évben ajándékokat gyűjtöget. „Ha meglátok valami érdekeset, vagy ha kiárusítás van, mindig veszek ezt-azt. Előfordult már, hogy megfeledkeztem egy-egy ajándékról, például most is találtam a szekrényemben egy mesekönyvet, mely két éve nőtt a szívemhez egy könyvvásáron. Nem számít, a könyv mindig értékes ajándék” – mondta nevetve a Komáromból származó Miriam. Öt testvére van, ezért karácsonykor könnyítik a dolgát az év közben összevásárolt apróságok, és ha egyáltalán semmi nem jut az eszébe, akkor bemegy a könyvesboltba, ott biztosan talál megfelelő meglepetést. „Nagyon szeretünk olvasni, idén sem hiányzik a karácsonyfa alól a szép könyv” – tette hozzá.

A Szlovák Tudományos Akadémián dolgozó Olga főleg a kislánya miatt van nagy gondban. Karácsony előtt két héttel van a születésnapja, akkor is ki kell találnia valamilyen ajándékot. „Karácsonyra általában kifogyok az ötletekből, ezért sokszor még egy nappal szenteste előtt is járom az üzleteket, és próbálok rájönni, minek is örülne a lányom. Idén szerencsém volt, együtt írtunk a Jézuskának levelet, fel is adtuk. Abban Zsuzsika új babát és szép ruhát kért. Biztosan boldog lesz, hogy a kívánsága teljesült” – mondta sugárzó tekintettel Olga.

Péter egy bankban dolgozik, és nem szeret üzletekbe járni, mindig a felesége vállalja magára a Télapó szerepét. Ebben az évben azonban ő vette meg a karácsonyi ajándékot a fiának. „A munkatársaim állandóan valamilyen playstation játékról beszéltek. Egyikük csak azért utazott Győrbe, mert ott állítólag olcsóbb. Szerintük ez most a divat, ez tetszik a gyerekeknek. Fogalmam sincs róla, milyen játék, de megkértem a kollégámat, vegyen nekem is, ha már ott jár. Nem olcsó, de a gyerekeket hallgatva úgy tűnt, tényleg népszerű. Nem ismerem, majd együtt fedezzük fel a fiammal” – magyarázta Péter, aki tugyanúgy szeret játszani, mint a fia.

Jana egyedül él, és – saját bevallása szerint – karácsonykor is jobban szeret kapni, mint adni. „Talán azért van ez, mert egyedül vagyok, szeretetre, sok-sok meglepetésre vágyom, csak valahogy nem úgy alakult az életem. Adni is jó, de – tudom, önző vagyok – kapni még jobb!” – mondja szemlesütve. Persze, Jana is szeret vásárolni, ajándékot csomagolni, és a barátainak, rokonainak mindig készít apró meglepetést: zenélődobozt, illatos gyertyát, fényképalbumot, hímzett terítőt. Idén természetes alapanyagból készült dísztárgyakat válogatott a karácsonyi vásáron.