Ördögűző gyógyszer

„Szilvi tette állattá Frenkit!” — ordította világgá a minap egy bulvárlap aktuális számának címoldala. Úgy kínálkozott eme sajtó(mellék)termék egyéb, szintén szellemi fekáliával terhelt „rokonaival” együtt egy éjjel-nappali élelmiszerüzlet(!) pultján, mint egy szutykos útszéli cafka. Ráadásul kutya- és macskaeledelek meg a tejszínhab és a kaviár közvetlen szomszédságában fertőzte a levegőt... Megnyugtatásul jegyzem meg, egyáltalán nem egy, az illetékes higiénikusnak szánt feljelentő levelet készülök kollektíve jóváhagyatni itten a nagyérdeművel. Nem szeretnék a magyar nemzeti kultúra fennkölt szállítmányozója szerepében sem tetszelegni. Frenki egyébként nem azonos Kulcsár Ferenc barátommal. Az én Ferencemet ugyanis nem nagyon lehetne állattá tenni, s ha egy esetleges tragikus helyzetben mégis igen, nem holmi Szilvi által... A Szilvi meg a Frenki a ValóVilág elnevezésű, „tévévalóságshow” fedőnéven terjedő kulturális leprajárvány szereplői, azaz baktériumai... Mint ilyeneknek a terrorellenes nemzetközi koalíciók hatáskörébe kellene tartozniuk, mert sokkal hatékonyabban képesek ártani, mint a levélbombák és az önrobbantó vallási fanatikusok. Mert a tömegkultúra egyre inkább kiiktathatatlan részeként tartják manapság számon a szóban forgó járványt baktériumaival egyetemben. Olyan ez, mintha egy nyilvánvalóan közveszélyes drogfajta reklámkampánya zajlana a nyílt színen, holott éppen a járvány nyomán fellépő, kóros primitivizmust semlegesítő gyógyszerekkel kellene ellátni a veszélyeztetett néptömegeket...

Mi köze van mindennek Kulcsár Ferenc barátunkhoz és legfrissebb művéhez, az Ördögszekérhez? Sem több, de nem is kevesebb, mint az, hogy ezen alkotása olvastán jutott eszembe: Azt, mármint a művet, azonnal gyógyszerként kellene törzskönyveztetni. A kulturális lepra gyógyszereként! Amely áldásos hatását nemre való tekintet nélkül leginkább az olvasni tudó gyermekek, emberek körében fejthetné ki a legintenzívebben és leghatékonyabban. Hatásmechanizmusa egyszerű: A „pácienst” gondolkodásra kényszeríti. Afelől, hogy honnan jött ő, nem kevésbé a felmenői.

ĺgy nyilvánvalóvá válhatna számtalan kamasz számára, hogy például a hamburger, meg a csipsz és a tortilla egyáltalán nem konyhakerti évelő növény... És korántsem az a való világ, amit a tévében annak láttatnak és mondanak! Rádöbbenhetne továbbá a veszélyeztetett páciens, hogy nemcsak dzsakudzi van a világon, hanem van a történelemnek tudománya, van szülőföld. És hogy Szilvinek meg Frenkinek is van szinte biztosan szülőföldje, hiszen emberek voltak valaha ők is. Amíg a pénz, vagyis a hatalom dagonyája el nem nyelte őket. A gyógyszer használata, illetve az Ördögszekér olvasása közben sok-sok ember számára világossá válhatna az is, hogy ez a szekér ördögűzésre is alkalmas. Mert egyszerűen szép, és annyira a romlatlanságot sugározza, hogy megemeli az embert. Úgy, hogy elemeli ugyan a szennyes földtől, ám egyáltalán nem a „kancsalul festett egekbe” tart, hanem emberléptékű, józan való világokba lehet vele utazást tenni. Úgy, mint annak idején számtalan faluközösségben lehetett. A toll- és kukoricafosztások idején, amikor még nem létezett a televízió. Olyan való világokba ragadták magukkal a hallgatózó gyerekeket a szenvedéllyel mesélő, adomázó felnőttek, amely világoknak a mese, a legenda, a romantikus mítosz olyan természetes része volt és lesz, mint amennyire embertelenséget, idegenséget támaszt az óvatlan áldozatban a valóság művi virtualizálása, vagyis megerőszakolása. A lehető legőszintébben szeretnék viszont megnyugtatni mindenkit afelől, hogy nem kívántam civilizációgyűlölő, csak a múltba révedő, köldöknéző sámánt alakítani. Kulcsár Ferenc sem az. Csak éppen úgy tud írni, ahogyan sohasem lesz képes olvasni a legtörzskönyvezettebb „valóságmenedzser” sem. Kulcsár Ferenccel együtt örömmel respektálunk minden olyan vívmányt, amely az emberek szolgálatába állítható, az épülésüket szolgálja. Nem vagyunk hívei a kenetteljes nosztalgiázgatásnak sem. Azt valljuk csupán, hogy az igazi civilizáltság, a valódi emberi azonosságtudat csakis maradandó értékek által örökíthető nemzedékről nemzedékre. Meggyőződésünk, mert volt módunk megtapasztalni, hogy a maradandó értékekre egyáltalán nem az olyan olcsó harsányság a jellemző, mint amilyen a testi-lelki prostitúció sajátja. A maradandó történetek, ha úgy tetszik, sztorik senki emberfiát nem teszik oly módon állattá, ahogyan a kulturális lepra. Az igazi mesék egyébként sem az ember állattá tevéséről szólnak, hanem az emberré válásról. Az Ördögszekért ilyen alapon a mindenkori Szilvik és Frenkik is haszonnal forgathatnák. Hát még a normális gyermekek és a felnőttek...!

(Elhangzott január 22-én, Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, a könyv bemutatóján.)

Barak László