Önösszeszedésünk ideje

Az úgynevezett koppanós hírek, a szenzációhajhász tudósítások, mindezekkel együtt pedig a bulvárlapok virágzásának – elburjánzásának? – korában valóságos szerkesztőségi öngyilkosságnak tűnhet, ha egy napilap olyan mellékletet indít, amely kéthetente az együttgondolkodás fóruma kíván lenni. A látszólag kedvezőtlen körülmények ellenére hiszünk abban, hogy sok olvasónk másra is kíváncsi. Például szeretne minél többet megtudni nemzeti közösségünkről, megmaradásunk, boldogulásunk sorskérdéseiről. Miként a Duna völgyében élő magyarok és nem magyarok szellemi életének eseményeiről, együttélésének gondjairól is. Ennek az igénynek óhajtunk legalább részben megfelelni, habár tisztában vagyunk azzal, hogy terjedelmi lehetőségeink szerények. Ezért elsősorban állapotrajzra, tudományos részeredmények közlésére, továbbá értelmes eszmecserék és viták kezdeményezésére vállalkozhatunk. Ez a melléklet addig él majd, ameddig a hazai szerzők és a szomszédos országokban élő munkatársaink, valamint az ambíciózus terveket szövő tudományos intézményeink fontosnak, olvasóink pedig tartalmasnak tartják.

Szilvássy József