November 17.: ünnep, amely összeköt

A ’89-es forradalom a legújabb kori (cseh)szlovák és (cseh)szlovákiai történelem egyik legfontosabb eseménye. Több okból is, ám ahhoz, hogy az őt megillető helyre tudjuk tenni, el kell telnie bizonyos időnek. A jelentős, sorsdöntő események aktorai hajlamosak túlértékelni szerepüket. Ebbe a „hibába” – nevezzük inkább törvényszerűségnek – minden kor és szereplő beleesik. Ez kivédhetetlen, hiszen e meggyőződés nélkül a szereplők egy része nem vállalná a küzdelmet. A forradalomban megszületett új rend pedig hajlamos születése dátumát többnek látni és láttatni, mint amennyi valójában.A rendszerváltás utáni egy-két évtizedben ’89 igazodási pont volt, sok tekintetben origó, a társadalom egyik fele által megünnepelt, másik fele által lesajnált ünnep. Ám annak is, aki nem szívesen emlékezett ilyenkor, véleményt kellett alkotnia róla. Több mint két évtizeddel a bársonyos forradalom után az esemény fokozatosan betagolódik (Cseh)Szlovákia többi jelentős történelmi dátuma közé. 1918, 1938/39, 1944, 1948, 1968, 1989, 1993. Melyik a jelentősebb, melyik a meghatározóbb? Egy idő után elmosódnak a kontúrok, árnyaltabbá válnak az értékítéletek, a forradalmi generációnak pedig fel kell majd dolgoznia, hogy „kevésbé fontos” a harc, melyet hajdanán megvívott, hogy a társadalom „nem értékeli” az általuk elért változást. Pedig értékeli, csak a nézőpont, a prioritások listája változik – ez pedig törvényszerű. A következő esztendők feladata az lesz, hogy a társadalom méltó helyet találjon ’89- nek. Hosszú távon valószínűsíthető, hogy 1993 – az önálló Szlovákia megalakulása (vagy akár 2004, az uniós csatlakozás dátuma) felülmúlja a bársonyos jelentőségét. A történelem még egy jó ideig államok és nemzetek, társadalmak története marad, ebben a narratívában pedig az „államalapítás” sokkal fontosabb a rendszerváltásnál. Hiszen ez ad új keretet a társadalomnak. Még akkor is, ha 1992-ben ezt a lépést a társadalom többsége ellenezte. A bársonyos forradalom jelentősége mélységesen demokratikus jellegében rejlik. Azon kevés fordulópontok egyike, amelyek alulról jövő kezdeményezésként indultak, a szó legnemesebb értelmében demokratikus akcióként. A népakarat dönthetett egy jelentős kérdésben, s erre a 19. és 20. században tájainkon rendkívül ritkán nyílt lehetőség. De becsülendő november 17-ében az a bátorság, amely a folyamatokat beindította. ’89-nek természetesen megvan a maga nemzetközi, világpolitikai kontextusa is, ám ez nem gyengíti, pont ellenkezőleg, kiemeli az akkori szereplők teljesítményét: meghallották az idők szavát, s megfelelő módon használták ki a geopolitikai repedések okozta változásokat. ’89 különleges az itt élő magyarok számára is. A félbeszakadt, részben ellentmondásos prágai tavaszt kivéve nincs még egy olyan jelentős, 20. századi eseménye közös történelmünknek, amely hasonló előjelű ünnepet jelentene a magyarság és a többségi nemzet számára. Az összes fontos dátum elválaszt minket – amikor ők ünnepelnek, mi szomorkodunk, s fordítva. Számunkra ez a bársonyos forradalom legjelentősebb pluszértéke. S az, hogy az események aktív alakítói között a magyarság képviselői is ott voltak.