Női természet

Mindannyiunknak, nőknek és férfiaknak egyaránt van női és férfi oldala, amely magatartásunkat jellegzetes jegyekkel befolyásolja. A nőknél a nőiesség másként fejeződik ki, mint a férfiaknál.

Vizsgáljuk meg a nőkre jellemző kreativitást, s a nők nőiességét. Ezeknek a jegyeknek semmi közük nincs a közvéleményben élő nő képzetéhez.

A nőiesség megértésének kiváló eszköze a mitológia, az istenekről és istennőkről szóló regék tanulmányozása. A mitikus istennők, istenek és történetük az ember tudattalanjából születnek, viselkedésük a miénket tükrözi. Tehát az istennők viselkedését elemezve a magunk kreativitásába is betekintést nyerünk.

Erősen elkülönülnek a számunkra ismerős görög-római mítoszok és a kora-görög szóbeli kultúrák istennőhistóriái. Az eredeti istennők ábrázolása erős, öntörvényű személyiségek leírása.

Ha sorra veszünk néhány istennőt, ráismerhetünk saját magunkra vagy nőtársainkra.

Héra

A görög mitológiában Héra Zeusz kisajátító, féltékeny felesége, bosszút forral férje szeretői ellen. Eredetileg azonban nagyhatalmú földi istennő volt, a női fenség és öntudat megtestesülése. Héra a nő kapcsolatápoló képességét örökíti meg.

Aphrodité

Aphroditét úgy ismerjük, mint a szerelem istennőjét, aki minden élőnek örömet hoz. A görögök gyakran ábárzolták alattomosnak és hiúnak, a korábbi mitológiában azonban független és örökszép. Folyton úton van, és boldogságot, szerelmet oszt. Alakja sok kreatív nő vágyát fejezi ki, akik a világot szépséggel és szeretettel gazdagítanák. Aphrodité is a nő társas képességeinek letéteményese.

Démétér és Perszephoné

Anya és lánya földistennők, akik szorosan kötődnek a természethez. Démétér az életadó anyaföld. Perszephoné tavaszistennő, ugyanakkor az alvilág királynéja.

Perszephonénak a holtak birodalmába való alászállását eltérően mesélik el. A görögök szemében Perszephoné komolytalan teremtés, akit Hádész, az alvilág ura könnyedén foglyul ejt és az alvilágba hurcol. Hádész végül hajlandó elengedni Perszephonét, de előbb rábeszéli, hogy nyeljen le egy gránátalmamagot. Ez a cselekedete az alvilághoz láncolja.

Ez a történet magyarázatot szolgáltat az évszakokra, ugyanakkor a női gyöngeséget állítja elénk egy olyan figurában, aki könnyen kétségbe esik, és az ellentmondást nem tűrő férfi a mélybe tuszkolhatja. Bizonyára sok nő számára ismerős ez az erőtlen, depressziós sodródás, pedig nem sorsszerű.

Perszephoné korai mítosza úgy szól, hogy az alvilág királynéja önként száll le a mélybe, ösztönös megérzéstől vezettetve, hogy ott feladat vár rá. Végrehajtja az élet elfogadásának és a halottak feltámasztásának rítusát. Az előírt időben megváltozva bukkan ismét a felszínre, új élet hordozójaként.

Perszephoné azt a természetes hajlamunkat szemlélteti, amely alapvető ösztöneinkre hallgatva belső énünk megismerésére indít. Az alkotó folyamat nálunk gyakorta belső utazás is, amelynek hatására megváltozunk. Kreativitásunk érvényre juttatásához gyakran ösztöneinkre hagyatkozva bízzuk magunkat a folyamatra és merítünk bátorságot, hogy újat teremtsünk.

A két istennő a természet és a nőiesség szoros kapcsolatát is elénk tárja. A természetben minden esemény összefügg, élet és halál ugyanaz.

Hesztia

A mitológia legkevésbé ismert és méltányolt istenségei közé tartozik. A korabeli szóbeli mitológia konkrétan nem említi, de a görögök mindennapjaiban nagy szerepet játszott. A családi tűzhely istennőjeként Hesztia az otthonteremtő. Az otthon a nők különleges teremtő géniuszát dicséri. Az otthonban, az iskolában, a munkahelyen azt a bizonyos megfoghatatlan jó érzést ez a női képesség hozza létre. A nőiesség olyan légkört teremt, amelyben lehetővé válik a kapcsolatok ápolása.

Athéné

Hesztiával ellentétben Athénét mindenki jól ismeri. A görögök a védelmi háborúval azonosították alakját: Zeusz fejéből pattant ki teljes vértezetben. De ezt a változatot megeglőzően Athénére számos békebeli feladat hárult. A művészetek és a mesterségek védnöke volt, fonni, szőni, agyagedényt korongozni tanított. Ez az erős istennő a hallatlanul találékony, mindazonáltal gyakorlatias nőt személyesíti meg, aki a kreativitásért akár a csatmezőn is helytáll. Manapság Athéné gyakran fordul elő az üzleti életben.

Artemisz

Őt a görögök nem formálták át olyan könyörtelenül, mint a többi istennőt. A korábbi mítoszokban a zabolátlan természet istennője. A görögök megtették a vadászok patrónájának. Bonyolult, ellentmondásokkal teli nőiesség Artemiszé. Az erdőkhöz, a vadászathoz és a holdhoz kötődik. A hold a nőiesség ciklikus változékonyságát jelképezi. Földi hatáskörében Artemisz a vadászt is védi, akinek zsákmányt kell ejtenie, hogy éhen ne haljon, és a vadat is, hogy fölnevelhesse ivadékait. Ami konfliktusnak tetszik a felszínen, voltaképpen ugyanannak a jelenségnek a két oldala.

Artemisz olyan nőiséget tár elénk, amelyben a látszólagos ellentétek kibékülnek a természet körforgásában. A rendszerint íjjal-nyillal ábrázolt istennő mindig telibe talál. A céltudatosságot jeleníti meg, amely képessé tesz bennünket arra, hogy véghezvigyük, amit magunk elé tűztünk.

Az istennők e rövid áttekintése döntő jelentőségű tényezőket sorol fel a nőiség és a női kreativitás megértéséhez: szorosan kötődünk a természethez, bánni tudunk az emberi kapcsolatokkal - kifejlesztjük, megteremtjük az egészséges élet közegét (de mivel a kapcsolatok nem megfoghatóak, kreativitásunk ritkán kap figyelmet)-, ösztöneinktől vezérelve elérhetünk a bensőnkben szunnyadó női bölcsességhez.

Nőies vonásaink ápolásával kreativitásunkat is tápláljuk. (Diane C. Ealy: Női kreativitás című könyve alapján)