Nem várható a helyzet javulása

Rendkívül bosszantó, hogy a tervezett Forma 1-es támogatás következtében még komolyabb megszorításokat szenved az összes többi sportág. Az pedig, hogy egy magyar sportoló világbajnokságon megszerzett ezüstérme még hírként sem érdekli a magyar médiát és a várost, önmagáért beszél.

Mikor és hol volt ez a verseny?

A lengyelországi Bierunban rendezték a vb-t, melyen a különböző kategóriákban tizenkét magyar vett részt. Én a fegyveres formagyakorlat számban lettem második, a magyar csapat bemutatója pedig közönségdíjas lett. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy borzasztó módon „lejtett” a hazai pálya, a körülményekhez képest a maximumot sikerült elérnünk.

Esztergomban sem volt visszhangja a sikernek?

Nem. Pedig még a megyei sportszövetséghez is küldtem levelet, de senki nem hajlandó tudomást venni rólunk. Egyszerűen azt látom, hogy a sportegyesületek azért nem kapnak pénzt a várostól, mert nem tudnak profitot termelni, és ezért az önkormányzatnak nem érdeke a támogatásuk. Pedig Esztergom szinte túlzsúfolt a lehetőségektől – és a sikerektől. Gondoljunk csak a szumóra, kick-boxra, illetve a harcművészetre.

Neked ráadásul elég komoly rangot sikerült elérned...

5. danos kobudo és kempo mester vagyok, melyben a kobudo fegyverforgatás, a kempo pedig pusztakezes harcművészet. A Magyar Fekete Buddha Kobudo Kempo Harcművészeti Szövetségnek pedig elnöke vagyok. Magyarországon pilisjászfalui központtal működünk, jómagam Jászfalun, Dorogon, Tokodon tanítok, és meghívásos alapon havonta Budapestre is feljárok.

Mennyire ismert és népszerű a harcművészet Magyarországon és külföldön?

Mindenki ismeri, de elég homályos elképzelések vannak arról, hogy ez mit is jelent valójában. Sokan csak azt látják, hogy néhány ember össze-vissza ugrál, meg hadonászik. A népszerűsége pedig napról napra csökken, mondhatom azt, leágazóban van – sajnos. Amikor én elkezdtem hatéves koromban, minden második ember judózott, karatézott, vagy valami mást csinált. Ma már csak minden 10., ráadásul nálam is gyakran előfordul, hogy a srác eljön egyszer, kétszer, aztán többet nem. Hihetetlenül alacsony a mozgás iránti igény. Néhány éve még 30-40-en voltak egy-egy klubban, ma 15-16-an. Először azt hittem, hogy én csinálok valamit rosszul, aztán rá kellett jönnöm, hogy máshol is hasonlóan elkeserítő a helyzet.

Minek tulajdonítod az érdeklődés lankadását?

Mindenekelőtt a fegyelem hiányának, valamint hozzáállásbeli problémáknak. A fiatalokban egyszerűen nincs meg a tekintély és a tudás tisztelete.

Hogyan lehet valaki eredményes a harcművészetekben?

A pénzügyi nehézségeken túl a sikerhez elsősorban tisztelet és kitartás kell. El kell és meg kell fogadnod a mások, különösen pedig a mestered szavát.

Tehetség?

Én ebben nem hiszek. Szerintem nincsenek őstehetségek, vagy ez másodlagos. Az első vizsgámon például megbuktam és azt mondták, sosem lesz belőlem semmi. Nem hittem ezeknek a szavaknak és mostanra már az 5. dan-fokozatnál járok.

Mi lehet a csúcs a harcművészetben?

A 10. dan megszerzése mindenképpen a technikai csúcsot jelenti. De emellett nagyon fontosnak tartom, hogy a tisztelet és tekintély is megmaradjon. Nem egy nemzetközi harcmestert ismerek, akit közutálat vesz körül. Az embernek le kell adnia az egóját, a közvetlenség, a társak elismertsége sokkal-sokkal fontosabb. Amikor például Németországban tartottam bemutatót, a terembe belépve mind a hatszáz jelenlévő egyszerre ereszkedett fél térdre és lehajtotta a fejét – miattam, Cserei Ákos mester miatt. Könnyekig megható pillanat volt.

Külföldön jobban elismerik a tevékenységeteket?

Sokkal jobban. Ott az állam is busásan támogatja a harcművészetet, óriási keletje van a dolognak, és hihetetlen elismertsége.

Változhat valamit helyzet?

Pozitív irányba a közeljövőben nem igazán. A harcművészeti klubok támogatását még jobban megszorítják, úgyhogy egyre inkább az az érzésem, zsákutcába jutottunk.