Nem erre az egy évre lesz büszke Robert Fico

A szlovákiai kormányok életciklusa sajátos rendszerben zajlik: az első év a rövid távú reformok ideje, majd két év viszonylagos eseménytelenség után jön az osztogatás. A Fico-kormány biztosan más forgatókönyvet követ majd. A koalíció egy év alatt sem ért a reformok végére, miközben az első hónapokban a személycserék mellett a költségvetéssel, később az elnöki és európai parlamenti választással, majd a Fico-merénylettel, legvégül pedig a belső ellentéteivel kellett foglalkoznia a kormányzás mellett – vagy inkább helyett.

Pozíciófoglalás

A tavaly szeptember végi idő előtti választások után a Smer, a Hlas és az SNS mindhárom fél nagy megelégedésére alakított kormányt. Ugyanakkor a koalíció jelenlegi problémáinak egy része is egy éve keletkezett. Az SNS-ről már a bejutás idején tudni lehetett, hogy a listán mandátumot szerző vegyes társaság nem kötődik szorosan Andrej Danko pártelnökhöz, vagy a nemzeti párt hagyományaihoz. Danko ennek megfelelően miniszteri és államtitkári pozíciókba katapultálta a kényelmetlen emberek egy részét – így került a kulturális tárcához Martina Šimkovičová, vagy a környezetvédelemhez Tomáš Taraba. A nemzeti frakciótól a hetekben távozó, majd Dankóval összevesző és a koalíció stabilitását is megrendítő Rudolf Huliak csak azért nem lett miniszter, mert Zuzana Čaputová államfő őt tartotta a leggyengébb láncszemnek a kormányból és elutasította a kinevezését.

A koalíciós pártok egyezkedése más kockázatot is hozott magával: az ellenzékkel is tárgyaló Hlas a Smerrel azonos pozíciókat, hét-hét helyet kapott a kormányban. A Hlas aránytalan túlsúlyát idővel az SNS és a Smer is megirigyelte – Danko folyamatosan támadja a pártot és kárpótlásként a házelnöki pozíciót szeretné, míg a Smer-t nem különösebben zavarja a Hlas morzsolódó támogatottsága és az SNS-szel folytatott vitái.

A tisztségek elosztásán túl a Fico-kormány még egy súlyos problémával nézett szembe az első hónapokban: egy kiegyensúlyozatlan, a gyors osztogatást ellehetetlenítő költségvetéssel, melyet a kormányalakítás közben kellett toldozni-foltozni. A költségvetési sarokszámokra több tényező is hatással volt: az előző Fico-kormányok osztogatásai, a koronavírus-járvány okozta gazdasági problémák és elszálló kiadások, a Matovič- és Heger-kormányok felelőtlen gazdálkodása, valamint az, hogy az Ódor-hivatalnokkormánynak nem volt felhatalmazása a mélyreható reformokra. A költségvetéssel kapcsolatban a leglátványosabb konfliktusnak az energiaárak árszabályozása, illetve a 13. havi nyugdíj kérdése bizonyult: ezt előbb a gazdasági tárca szakemberei eltörölni akarták, majd kisebb huzavona után végül részletekre bontva kifizették.

Harcos átalakítás

A kormányalakítást és a költségvetési vita, majd a karácsonyi és újévi szüneti időszak miatt a koalíció érdemben csak január második felétől tudott foglalkozni a valódi reformokkal. A kormánypártok számára a két legfontosabb átalakítandó területnek pedig az igazságszolgáltatás és a média kérdése bizonyult.

A Büntető törvénykönyv reformja, valamint a szervezett bűnözéssel és kiemelt bűntényekkel foglalkozó szervek (Speciális Ügyészség, NAKA) átalakítása már a választások előtt Robert Fico fontos célkitűzésévé vált. A miniszterelnök nehezményezte a Smerhez közeli tisztviselők és vállalkozók ellen az előző kormány idején indított korrupciós vizsgálatokat, politikailag motiváltnak tartotta az eljárásokat. Az átalakítás minden jelentősebb területet érintett: Hamran István rendőrfőkapitányt röviddel a kormányváltás után lefokozták és áthelyezték, majd önszántából távozott. Daniel Lipšic különleges ügyészségét megszüntették, a kiemelt ügyeket vizsgáló NAKA átalakult, a Büntető törvénykönyv átalakításával pedig megnyílt a tér arra, hogy a kormánypártokhoz közeli vállalkozók elleni eljárások visszamenőleg is elévüljenek. A kormánykoalíció számára később is problémás lehet a reform csomagolása – fő céljukat, a gazdasági bűncselekményekért járó büntetések enyhítését ugyanis egy általános amnesztiába sikerült becsomagolniuk. Rossz esetben akár az uniós újjáépítési alapból származó források kifizetését is felfüggeszthetik.

A kormány másik prioritását a média és a kulturális tér átalakítása jelentette. A média és a művészek közege ugyanis ellenségesen viszonyult mind Ficóhoz, mind az SNS-hez, miközben a területet leginkább az állam finanszírozza. Martina Šimkovičová kulturális miniszter nagyon aktívnak bizonyult ezen a területen. A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) vezetését az intézmény formális átalakításával cserélik le, bár a kormánykoalíción belüli viszályok miatt egyelőre sem végleges tanácsa, sem állandó igazgatója nincs a közmédiának. A legnagyobb szlovákiai kulturális intézmények vezetése kicserélődött, a művészeti támogatások rendszere pedig átalakult.

Az ellenzék tavasszal teljes határozottsággal lépett fel a koalíció lépései ellen. Állandósultak a tízezres léptékű pozsonyi tömegtüntetések, a parlamenti obstrukció miatt nem ment zökkenőmentesen a Büntető törvénykönyv megváltoztatása sem. Az ellenzéki lendületnek – ideiglenesen – két jelenség vetett véget. Peter Pellegrini tavasszal megnyerte az elnökválasztást, pedig Ivan Korčok esélyei az első forduló után még jónak tűntek. Az európai parlamenti választáson is viszonylag jól szerepelt a kormányoldal. A lendületvesztés másik oka a Robert Fico miniszterelnök elleni merénylet.

Szünet és bosszú

A kormány május közepén, Nyitrabányán tartott kihelyezett ülésén egy 71 éves lévai nyugdíjas több lövéssel súlyosan megsebesítette Robert Fico miniszterelnököt. A merénylet példátlannak számított a modern kori Szlovákia történetében és ennek megfelelően a pártok kezdetben nem is tudtak rá megfelelően reagálni. Miközben Fico állapotáról hetekig nem lehetett tudni, az ellenzéki szereplők ideiglenesen beszüntették a tömegtüntetéseket, befagyott az európai parlamenti választási kampány. A bénultságot kihasználva jóval kisebb ellenállás fogadta az RTVS és a Művészeti Alap átalakítását, mint a büntetési tételek enyhítését.

Míg a merénylet után pár napig úgy tűnt, hogy akár valamiféle párbeszéd is létrejöhet a koalíció és az ellenzék között, győzött a politikai logika és az ellenségkeresés. A kormány nem állt el a közmédia és a kultúra reformjától, az ellenzék pedig heteken belül visszatért a koalíció éles bírálatához. A Fico elleni merénylet miatt változtak a tüntetésekre vonatkozó szabályok, a lövöldözés vizsgálata még mindig tart. Amennyiben a merényletről készülő rendőrségi – vagy a titkosszolgálati – jelentés az ellenzéki pártokhoz kapcsolja a támadást, az a jövőben újra felkorbácsolhatja az indulatokat. Maga Fico júliusban tért vissza a közéletbe és a támadást nem a társadalmi feszültségek csökkentésére használta ki, hanem ürügyként az ellenzék és a média kritizálására. A koalíció és az ellenzék közti feszültséget mutatja, hogy a koalíció szeptemberben öncélúan menesztette az egyetlen ellenzéki parlamenti alelnököt, Michal Šimečkát, a politikus összefonódásaira hivatkozva több, állami támogatáshoz jutó civil és kulturális szervezettel.

Összeveszés és válság

A Smer-Hlas-SNS kormány a stabilitás ígéretével alakult meg, Fico előszeretettel nevezte „tákolmánynak” elődjeit, a sokszínű, egymással veszekedő erőkből álló Matovič- és Heger-kormányokat. A három párt azonban őszre annyi konfliktust halmozott fel, hogy a Fico-kormány stabilitása is veszélybe került. A veszekedés oka részben az erős személyiségekhez kötődik, de növelte a feszültségeket az is, hogy a kormány a jövő évi költségvetésben – Fico szempontjából szokatlan módon – spórolni kényszerült és az osztogatás helyett a megszorításokról kellett döntenie. A megszorítások miatt az egészségügyben robbant ki az eddigi legnagyobb válság, 2500 orvos a felmondással fenyegetőzik, a tárcát félremenedzselő Zuzana Dolinková (Hlas) miniszter viszonya pedig Ficótól kezdve az orvosokig mindenkivel megromlott.

A Smer két kisebbik partnere, az SNS és a Hlas vitája szeptemberre szakítópontra jutott. A konfliktus miatt a koalíció hónapok óta képtelen megválasztani a parlament elnökét, mivel Andrej Danko SNS-elnök magának követeli a tisztséget. Az SNS gyakran bírálja a Hlas túlságosan liberálisnak tartot jelöltjeit is – különösen az oktatási minisztert, míg Matúš Šutaj Eštok pártja az SNS kultúrpolitikáját és járványügyi biztosát kritizálja. Az ideológiai különbségek mellett a konfliktus fő okozója, hogy mindkét párt támogatottsága csökken. Danko viszonya azonban a Hlas mellett a saját frakciójával is megromlott, októberben Rudolf Huliak és még két képviselő otthagyta a nemzeti pártot. Amennyiben a távozóknak nem sikerül megegyezniük Ficóval, a koalíciónak is problémákat okozhatnak, hiszen nélkülük egy fősre olvad a kormány parlamenti többsége.

Szlovák-magyar szempontból a Fico-kormány első éve inkább nyugalmat hozott, mint konfliktust, bár a kulturális tárca nyelvtörvény-javaslata, ha megbontja a nyelvhasználat terén fennálló status quót, ismét kiújíthatja az ellentéteket. Ismét magyar tisztviselő – ezúttal Horony Ákos – került a kisebbségi kormánybiztosi pozícióba és javult a kisebbségi bizottság státusza. Peter Pellegrini mögé az elnökválasztás második fordulójában felsorakozott a Magyar Szövetség, de az államfőnek máig nincs magyar tanácsadója. A kisebbségi kultúra és az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban sincs számottevő előrelépés, de gyakorlati témákban – mint a határ menti kapcsolatok erősítése, külpolitikai kérdések, vagy a bősi vízlépcső rendezésének a kérdése – a Fico- és az Orbán-kormány viszonylag jól megértik egymást.

Összességében tehát elmondható, hogy a Fico-kormány nehézségekkel teli egy éven van túl, spórolásra kényszerül és magával veszekedik – így akár még az is elképzelhető, hogy nem tölti ki a mandátumát. Ez az ingatag helyzet szokatlan lehet Fico számára, a miniszterelnök ugyanis általában a kényelmes többségre és a pártegységre támaszkodott. A következő években ezt az egységet kell megteremtenie, majd demonstrálnia.