Nem Duray az egyetlen

Pozsony. Nem Duray Miklós volt a Charta 77 egyetlen szlovákiai magyar aláírója, sőt, nem is az első. 1978 tavaszán, tehát az elsők között Gombik Róbert katolikus pap, akkor szenci káplán írta alá az ellenzéki dokumentumot. Gombikot ezért meghurcolták, hét évig nem gyakorolhatta hivatását. Hosszú ideig munkanélküli volt, majd – mint az ellenzékiek többsége – fűtőként dolgozott. A nyolcvanas évek közepén ismét engedélyezték hivatása gyakorlását, kezdetben fizetés nélkül kisegítő pap volt Érsekújvárban, hétről hétre kapta engedélyét, bizonytalanságban élt, majd afféle büntetésként a Párkány melletti Kisgyarmatra helyezték. 1990-től mind a mai napig Királyrév és Zsigárd plébánosa. Ezenkívül helyi önkormányzati képviselő és egy egyházi ellenzéki mozgalom tagja. Gombik lapunknak elmondta: 1977-ben Prágában jutott hozzá a nyilatkozathoz. Bazini kollégájával, Marián Zajíčekkel elkezdték terjeszteni a dokumentumot, ám még az egyháziak sem merték aláírásukkal támogatni a Charta 77 mozgalmat, bár sok levél el sem jutott a címzettekhez, mert már a postán „lekapcsolták” a küldeményeket. A titkosrendőrség a kezdetektől nyomukba szegődött, hogy megakadályozza a nyilatkozat terjesztését. 1978 februárjában vizsgálati fogságba helyezték, s csak szabadulása után, tavasszal írt alá a dokumentumot. 1977–78-ban öt chartás volt Szlovákiában, négy szlovák és egyetlen magyar, Gombik Róbert. Társaitól azt a feladatot kapta, vegye fel a kapcsolatot Duray Miklóssal, ám a titkosrendőrség minden lépését figyelte, zaklatta, így ezt sikerült meghiúsítania. Gombik nem érti, Duray miért állítja, hogy ő volt az egyetlen chartás, hiszen tudtak egymásról, bár sohasem beszélgettek. Duray 1984-ben csatlakozott a nyilatkozathoz, amiért őt sem kímélte a pártállam rendőrsége, bár szerinte nem a Charta 77 aláírása miatt zárták börtönbe, hanem a szlovákiai magyar iskolarendszer védelmében kifejtett tevékenységéért. (mert)