Nem brüsszeli száműzetésre készül

„Lejárt a biológiai órája” – azt mondta, ezért nincs Bauer Edit rajta az EP-listán. Elnézést kért már tőle?

Nem ezért nincs rajta Bauer Edit a listán, hanem azért, mert ő két nappal az Országos Tanács ülése előtt levélben közölte az elnökséggel, hogy nem kíván indulni a választáson. Sajnálom, mert Bauer Edit is és Mészáros Alajos is tisztességes munkát végzett az Európai Parlamentben, ezt meg kell nekik köszönni. Kár, hogy nincsenek rajta a listán, hiszen még 48 órával az Országos Tanács ülése előtt is úgy nézett ki, hogy a lista első három helyén leszünk, és a tanács dönti el, milyen sorrendben. Sajnálom, hogy ez nem így alakult.

A biológiai óráról mondott kijelentését nem sajnálja?
Bauer Edit megérdemli a köszönetet és a tiszteletet, ezt mi meg fogjuk adni a megfelelő módon.

Azt állítja, elégedettek az MKP jelenlegi két EP-képviselőjének a munkájával, ám a listára nem kerültek fel. Ez nem ellentmondás?
Mind a ketten önmaguk mondtak le arról, hogy szerepeljenek a listán. Tőlük kell megkérdezni az okokat.

Bauer azt mondta, nem érzett kellő támogatást a párt vezetése részéről.
Ezt vele kell megbeszélni. Egyébként örültem volna, ha Edit részt vett volna az Országos Tanács azon ülésén, amelyen a listát összeállítottuk, meg lehetett volna ezt beszélni. Úgy tudom, hogy Berényi József elnök úr kész volt arra, hogy rábeszélje őt, telefonon többször is beszélt vele arról, hogy változtassa meg döntését, én magam is erre kértem volna őt.

Mindezek fényében nem furcsa mégis az a kijelentése, hogy valószínűleg azért nincs a listán, mert „lejárt a biológiai órája”, ugyanakkor azt állítja, hogy örülne, ha rajta lenne.
Ha valaki ott van a listán, az nem jelenti automatikusan azt, hogy képviselővé is válik. Erről a választópolgárok döntenek.

Milyen célkitűzésekkel indulnak a választáson?
Van egy nagyon részletes programunk, amelyre szakértőktől is pozitív reakciókat kaptunk. Az egyedüli párt vagyunk, amely részletesen is foglalkozik a nemzeti közösségek jövőjével. A legfőbb kérdés azonban az, hogy lesz-e magyar képviselet. Az európai parlamenti választás eddig többé-kevésbé kötelező forduló volt, az MKP ezt mindig biztonsággal és sikerrel vette. Most látjuk, hogy a közvélemény-kutatásokon néha 4 százalék alá taksálnak bennünket, néha pedig hat százalék fölé. Nincs olyan ember, aki alacsony részvételi aránynál megmondaná, mi lesz az igazság. A választópolgárok kezében vagyunk. Magyarán: hiába készítünk bármilyen jó programot, ez semmit sem fog érni, ha nem leszünk ott. Előfordulhat, hogy az MKP a szlovák parlament után kicsúszik az Európai Parlamentből is, ha a választók úgy döntenek.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147679","attributes":{"alt":"","class":"media-image Szabolcs felvétele","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Most, hogy látja, megvan a veszélye annak, hogy nem jutnak ki az EP-be, nem sajnálja azt, hogy nem sikerült közös listát állítani a Híddal? Már csak annak fényében is, hogy 2010-ben és 2012-ben is gyakorlatilag elveszett 4 százalék körüli szavazat.
Nem vesztek el a szavazatok, mert a felvidéki magyarság közösség iránt elkötelezett része megmutatta, hogy létezik, ragaszkodik az elvi politizáláshoz, és össze akart fogni. Mi rájuk számítunk a mostani választáson is. S miért nem jött létre együttműködés? Az MKP-ban többeket meglepett, hogy még októberben – a megyei választások előtt –,semmilyen politikai kényszertől nem hajtva a Híd megjelölte a listavezetőit, és ezzel üzent, hogy nem kíván együttműködni.

Ha született volna egyezség egy közös EP-választási listáról, ön részt vett volna rajta?
Nem hiszem, hogy most hipotetikus kérdésekkel kell foglalkoznunk. Most minden energiánkkal arra koncentrálunk, hogy a tisztességes, meggyőződéses magyarokat meggyőzzük a választáson való részvételről és arról, hogy szavazzanak ránk.

Egymondatos válaszra azért van idő és energia. Részt vett volna egy közös listán?
Arról nem én döntöttem volna, hanem az Országos Tanács – de nincs értelme hipotetikus kérdésekkel foglalkozni. Ismétlem, rezeg a léc. Előfordulhat, hogy nem leszünk ott az Európai Parlamentben.

Ön konkrétan milyen célkitűzésekkel ülne be az Európai Parlamentbe?
Három pillért neveznék meg. Európában együttműködni azokkal, akikkel hatékonyan lehet, és akiknek erejük is van: ezek a konzervatívok, az Európai Néppárt. A második pillér: védelmet nyújtani a felvidéki magyarságnak a szlovákiai nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, ebben a kérdésben már elmondtam, hogy Malina Hedvig ügyét vissza kell vinni az európai fórumokra. A harmadik pedig szülőföldünk, Dél- és Kelet-Szlovákia gazdasági potenciáljának emelése: elfogadhatatlan, hogy 4 év óta, amióta az MKP nem parlamenti párt, egyetlen kormány sem támogatott egyetlen olyan beruházást sem ezekben a régiókban, amely jelentős számú munkahelyet teremtett volna, mint ahogy az is,  hogy Szlovákia 51%-ban meríti az uniós forrásokat.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147680","attributes":{"alt":"","class":"media-image Szabolcs felvétele","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Kisebbségvédelmi szempontból és a régiófejlesztés terén az EP-nek rendkívül korlátozottak a lehetőségei. Mi az, amit egy képviselő a 751-ből megtehet?
Én nagyon nem szeretem azokat az EP-képviselőket, akik itthon magyarázzák az embereknek, mit miért nem lehet megtenni. Én ezt fordítva akarom csinálni, Brüsszelben akarom nagyon határozottan elmondani, mik az igényeink és mi az, amit európai szinten kell megoldani. Csak így lehet megtörni azt a falat, ami most van a polgárok és az európai intézmények között.

Ez így jól hangzik, de mi az, amit konkrétan, kisebbségi ügyek terén vagy például a Hedvig-ügyben EP-képviselőként el lehet érni?
Hedvig-ügyben annak idején óriási hibát követett el a Radičová-kormány azzal, hogy Hedviget rávették egy tartalmatlan papír aláírására. Ezután visszavette a beadványát az Európai Emberjogi Bíróságon. Ha ezt nem tették volna meg vele akkor, amikor Lucia Žitňanská volt az igazságügyi miniszter és Rudolf Chmel a miniszterelnök-helyettes, akkor száz százalék, hogy Hedvig azt a pert megnyerte volna az európai bíróságon. Ez a Hedvig-ügy, ezt újra kell játszani, a lánynak európai védelemre van szüksége. Továbbá a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy megfelelő számú aláírás esetén bizonyos témákat európai népszavazásra bocsássunk, ezek az európai kezdeményezések.

Ez viszont független attól, hogy valaki EP-képviselő vagy sem. Össze kell szedni egymillió aláírást minimum hét tagállamból és ezután jöhet a népszavazás.
Nem teljesen, ugyanis nem mindegy, ki képviseli mindezt és hogy van-e ennek szószólója vagy lobbicsapata az Európai Parlamentben. Következő kérdés a kisebbségi jogok európai kodifikációja, számomra ez prioritás lesz, s úgy gondolom, napirenden kell tartani a felvidéki magyarság kérdését. Nem lehet, hogy ezt a kétarcú politikát tovább toleráljuk: a kormány kifelé mosolyog, befelé pedig megpróbálja az első Fico-kormányénál finomabb módszerekkel elvagdosni a hajszálgyökereinket.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147681","attributes":{"alt":"","class":"media-image Szabolcs felvétele","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Mit tehet azért egy EP-képviselő, hogy napirenden tartsa például a felvidéki magyarság helyzetét?
Jelenleg minimum öt olyan téma aktuális, amit tovább kell vinni. A Hedvig-ügy, az állampolgárság kérdése, a nyelvi jogok kérdése, az oktatásügy kérdése, illetve az egész törvényes háttér hiányának kérdése, hiszen Szlovákiában nincs kisebbségek jogairól szóló törvény.

Az öt felsorolt pontból minimum négy olyan, amibe az Európai Parlament nem tud beleszólni, hiszen nem befolyásolhatja a tagállamok törvényhozói hatalmát.
Ha úgy gondolják, az a helyes, hogy csendben legyünk és ne csináljunk semmit, mert ez a jó, akkor én azt mondom, hogy én nem vagyok ilyen. Az eszközöket mindig meg kell találni.

Nem azt gondoljuk, hogy legyünk csendben, csupán azt, hogy a választónak őszintén el kell mondani, egy-egy ügyben mit lehet valósan elérni az EP-ben.
Nem leszek tájba simuló európai parlamenti képviselő. Kérdezni fogom a szlovák kormányt is és persze most ismét feltehetné a kérdést, hogy milyen törvény alapján, de vannak politikai eszközök és mediális eszközök, amelyek ezt lehetővé teszik, nem csak törvényi eszközök. Az Európai Unió ráadásul most egy nagy átalakulás alatt áll. Biztos, hogy öt év múlva teljesen más unió és EP lesz. Ha most nem tesszük le az asztalra ezeket a témákat és nem kezdjük el döngetni az ajtókat, akkor öt év múlva rosszabb lesz a helyzet.

Erősebb vagy gyengébb uniót szeretne?
Vannak területek, ahol a jogkörök megerősítése és centralizálása teszi erőssé az uniót, és vannak területek, ahol ennek ellentettje. Például amit az Európai Unió a külpolitikában produkál, az nevetségessé teszi, ezen a területen központosításra lenne szükség és egy vérprofi szakértőt kellene kinevezni az illetékes biztosi posztra. Az állampolgárok napi életét befolyásoló területeken a decentralizáció híve vagyok, például a regionális politika terén. Probléma, hogy Európában emelkedik a szociális különbség a fejlett és a fejletlen régiók között. Az interetnikus együttélés kérdése is egyre aktuálisabb. Látjuk, hogy a különböző etnikumok, kultúrák közötti feszültség feszíti a legfejlettebb államokat is. Harmadszorra pedig az érzéketlenség, ami engem nagyon zavar, a brüsszeli eurokraták érzéketlensége számos fontos kérdés iránt.. Az unióból való kilépés felelőtlenség lenne, de Európa jelenleg nem működik jól, ezért a szlogenünk, változtassuk meg Európát. Kicsit túlzok, de ha holnaptól kezdve az Európai Bizottságban és az EP-ben szolgálatot teljesítő bürokratákból minden másodikat elbocsátanának, tehát minimum tízezer embert, akkor ebbe Európa nemhogy összeroppanna, de ellenkezőleg, jobban működne.

Említette a szlogenjüket, változtassunk Európán. Hogyan? Hiszen ha esélyekről beszélünk, akkor nagyjából egy képviselőt tudnak kijuttatni. Ugyanakkor az MKP annak a Néppártnak a része, amely ezt az Európát létrehozta, működteti, úgymond politikai kartellben a baloldaliakkal és liberálisokkal. Hogyan lehet így változtatni?
Engem számon tart a néppárti frakció. Nagyon sok barátom, ismerősöm van a konzervatív pártokban. Egy dolog az, ha kimegy valaki ismeretlenül, nem tudja, mi az az EU – s lehet, hogy meg sem tanulja öt év alatt –, s más az, ha kimegy valaki, akinek már nemcsak, hogy tapasztalatai vannak, de a csatlakozáskor társépítőjévé vált néhány apró csatornának. Nincsenek olyan illúzióim, hogy egyik napról a másikra minden megoldódik, de ha még szóvivőnk sem lesz, akkor teljesen kiszolgáltatottá válunk. Nincsenek elveszett álmok. Álmodni nemcsak lehet, szabad, de muszáj is.

Jelöltségét sokan úgy értelmezték, mint egy kölcsönösen előnyös üzletet a pártvezetés és ön között. Bizonyos értelemben kényelmetlen az MKP jelenlegi vezetése számára, olykor veszélyben is érzik a pozícióikat ön miatt. Ha kijut, messze lesz, önnek viszont ez egy visszatérési lehetőség.
Az MKP elnökségi tagja vagyok és az óhajtok maradni. Sem a szlovákiai magyar politikából, sem a felvidéki magyar közéletből nem akarok elmenni, sőt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147682","attributes":{"alt":"","class":"media-image Szabolcs felvétele","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Ha nem jut ki, milyen politikai konzekvenciákat von le magára nézve?
Ebben a pillanatban ez nem az én problémán. Az MKP eredménye, amit el fog majd érni, képet fog adni a felvidéki magyar közösség élni akarásáról és belső elszántságáról. Ez nem a 13 képviselőjelölt ügye, nem az én, még csak nem is az MKP ügye. A nemzeti politizálás ügye 2010-ben megbotlott, azóta fokozatosan erősödünk – ezt nem csak felmérések, hanem a megyei és az elnökválasztás eredménye is mutatja. Ezt a gondolatvilágot kellene erősíteni. Ha ez sikerül, a közösség erősödik meg lelkiekben. Tisztelettel elfogadom a választópolgárok véleményét, amennyiben a listánkon mást karikáznak be. Nem leszek megsértődve.

Azt mondja, a közösség élni akarásáról ad képet az eredmény. Ezzel a választókra akarja tolni a felelősséget, holott egy választás alapvetően a politikusok és a pártok versenye. A kudarc és a siker az ő felelősségük, nem a közösségé.
Ez egyáltalán nem a felelősség áthárítása. A felvidéki magyar társadalom nagyon sok kérdésben komoly problémákkal küzd és rossz pályán van. Ezt szeretném megváltoztatni, s tudom, hogy ebben a társadalomban van több mint 100 ezer ember, aki ezt hasonlóan látja. Az elmúlt négy évben állandóan kint voltam az emberek között, tudom, hogy ez a kemény mag megvan. A kérdés az, mennyire tudják a saját környezetüket mobilizálni ez ügyben. Ezért mondom azt, hogy össze kell fognunk, mert ha nagyot botlunk, akkor éppen ez a belső iránytű és energia szenvedhet csorbát.

Az is kérdés, hogy milyen fontosságot tulajdonítanak a szavazók a választásnak.
Az elsődleges probléma az, hogy a felvidéki szavazók elfordultak a közélettől. Ha a 2012-ben a magyarlakta régiókban a választási részvételi arány legalább olyan lett volna, mint az átlag, akkor az MKP ma parlamenti párt lenne. A 90-es években a magyarok erőteljesebben vettek részt a parlamenti választásokon, most pedig az országos átlag alatt. Ez mégiscsak az életképesség, a közügy iránti érdeklődés fokmérője. Ezért szeretnénk azt, hogy 24-én szedjük össze magunkat. Amit elmondtam, az nem Csáky Pál vagy az MKP érdeke, ez a magyar közösség érdeke. Nekem nyugodtabb életem lenne e nélkül a jelölés nélkül, az utóbbi négy évben írtam egy csomó könyvet, lenne elég egyéb dolgom…

…de azért a brüsszeli élet is elég nyugodt tud lenni.
Annak, aki olyan. Az itteni parlament is nyugodt tud lenni. Egyre többet hallom, hogy hiányzik egy határozott politikát folytató, korrekt MKP a szlovák parlamentből, nincs az ügyeinknek jelenleg igazi szóvivője. Mindig vannak, akik vitetik magukat. Én nem az a típus vagyok.

Százalékosan milyen eredménnyel lesz elégedett?
5% felett minden elfogadható, 5% alatt nagy a baj.

Ha a Híd megugorja az 5%-os küszöböt, valószínűleg Simon Zsolt, a listavezetőjük jut ki. Önök egy frakcióba kerülnének. Milyen lesz az együttműködésük? Kérdem azért is, mert annak idején, még az MKP-ban nem volt felhőtlen a viszonyuk.
Én minden normális és intelligens, együttműködésre kész EP-képviselővel szeretnék együttműködni. Elsősorban a németekre, a francia konzervatívokra és az olaszokra számítok, mert ők a legerősebbek és ott vannak szerves kapcsolataim. Persze, része kívánok lenni a Kárpát-medencei magyar képviselőcsoportnak. Együtt szeretnék működni a fideszes és RMDSZ-es képviselőkkel és más magyar képviselőkkel is.
(Demecs Péter, Mózes Szabolcs)